Csodás végjáték Veszprémben: képekben a Toto/Bona/Lokua koncert

Ennél szebb és jobb befejezést remélni sem lehetett a Veszprémi Ünnepi Játékokon. Az idő megkegyelmezett a szervezőknek, a koncertnek ismét a gyönyörű Vár, pontosabban a püspöki palota előtti tér adott otthont. Hogy ezt hogyan imádkozták ki azt nem tudom, mert előtte is esett mindenhol a környéken és utána is szakadó esőben jöttünk haza Pestre. De sikerült nekik és ez a lényeg!

Az év Woldmusic koncertje

Ezt a jelzőt a fesztivál honlapján olvashattuk erre a koncertre vonatkozóan. Valószínű nem is tévedtek. (Azért a Sziget Világzenei színpadán is lesznek majd olyan koncertek amire érdemes odafigyelni.) A turné utolsó állomása volt ez a koncert, amit a zenészek meg is ünnepeltek rendesen. Hét hete voltak már úton, erre az előadásra már úgy érkeztek, mintha mindig is együtt játszottak volna. Külön-külön ismertem már munkásságukat, így együtt is kíváncsi voltam rájuk. Nem csalódtam!

Három zenész - három különböző virtus

Bona hozta a formáját, mesélt, viccelt még a számok közben is. Toto végig táncolta az egész koncertet, ezt már máskor is megcsodáltam, egyszerűen nem tud egy helyben maradni, ha zenét hall. Lokua pedig hozta azt a fajta érzékenységet, amit eddig csak a szintén afrikai Bonától láttam eddig, csak egy kicsit visszahúzódóbban, meghatottabban. Három egyenrangú zenészt láthattunk, mégis úgy tűnt, hogy Bona a vezetőjük. Volt 3 kísérőzenészük, egy billentyűs Hollandiából, egy dobos Kubából, és egy ütős/billentyűs Franciaországból. Ők is tették a dolgukat, nagyon biztos alapokat tettek a „nagyok” produkciója alá.

A „Gulash”-rajongó megfertőzi a többieket

Bonától már korábban is hallottam ezt, mármint, hogy ő a legnagyobb gulyás-fan messze földön. Ezt nagyon sokszor elismételte most is, sőt megígérte, hogy a többiekkel is megkóstoltatja ezt a remek magyar étket. Volt amikor szám közben is beleszőtte a Gulash-t a szövegbe. Vicces volt, de neki elhiszem, hogy szereti, és nem csak pózol. Az a fajta intelligencia, érzékenység-érzékiség ami a hangjából és az emberből árad, az megfoghatatlan.

A hangja varázslatos, van benne valami spirituális tisztaság. A hangszeres játéka is olyan kifinomult és olyan mértékben díszített, mint - nem is tudom, talán Vinnie Colaiuta dobjátéka (lásd korábbi cikkem a fesztiválról). A második visszatapsolás utáni számát halkan játszották – mondván, hogy ő ismeri a magyarokat, és ha nem ülteti le őket akkor soha nem mennek haza.... Ez az egyik legnehezebb dolog, mármint halkan előadni egy számot, úgy hogy mégis legyen benne élet, és lüktetés. Nekik ez is sikerült. Nagyon örültem hogy programjukban helyet kapott pár olyan szám is ami az ő szólólemezein hallható.

Toto a zenebohóc-karibi változatban

Őt a Nouvelle Vague-on keresztül ismertem meg és azonnal nagyon szimpatikus lett. Martiniques-ről származik, innen a karibi kötödés. Már a színpadi jelenéte is egyfajta vidámságot áraszt, ahogy állandóan táncol, pörög. Ahogy pedig énekelni tud... Az is egy csoda. Van amikor nagyon magasan, van amikor rockosan-keményen, rendkívüli változatossággal. Ahogy a Choclate Cake kezdetű számát előadta szólóban ! Arc nem maradt nevetés nélkül, mégis nagyon finom, precíz műsor volt. Persze a refrént a közönséggel énekeltette, de ez is belefért.

Lokua: az afrikai gyökerek tisztelete

Gitárjátéka is jó, de inkább a hangja az ami igazán megkapó. Ő is kapott lehetőséget egy szólóra (a kongói közös nyelven énekelte) aminek az elejét még elviccelte (Where are you a szám címe angolul, erre mondta, hogy ezt nem a nézőktől kérdezi, mert azt tudja, hogy mi ott vagyunk. ), viszont a végén majdnem sírt, annyira beleélte magát. A kísérete amit vokálozás közben nyújtott, az alázata a zene és társai iránt nagyon megható volt.

Az igazi koncert

Miután egy kicsivel több mint egy órát játszottak, lementek a színpadról. Ezután természetesen visszatapsoltuk őket. Visszajöttek, majd bejelentették, hogy az igazi koncert csak most kezdődik, mindenki álljon fel és táncoljon, énekeljen! S lőn ! A közönség felállt, együtt táncolt és mulatott velük még egy jó fél órát.

Aztán a zenekar megint le, mi pedig még mindig nem akartuk őket elengedni. Vissza is jöttek, ekkor jött Bona leültetős száma amiről már volt szó feljebb. A koncert után még dedikáltak is, nagyon közvetlenek voltak. Én egy Gerald Toto-ról korábban általunk készített képet dedikáltattam, amin nagyon meglepődött. Ez is megy ki a falra, a többi mellé !

Összességében egy nagyon jó fesztivál, gyönyörű zására volt ez a koncert. Hasonló jó és színvonalas fesztiválokat kívánunk ezúton is a Tisztelt Szervezőknek ! Éljen a Veszprémi Ünnepi Játékok, még nagyon sokáig, ugyanezen a színvonalon ! (Nehéz lesz, mert nagyon magasra tették a lécet, de én bízom bennük !)

Toto/Bona/Lokua koncert képekben

-Aretuska-

[2008.07.31.]