A UB40 még mindig olyan, amilyennek megszerettük

Új lemezzel jelentkezett 2008-ban a UB40. Talán már kicsit el is felejtettük ezt a zseniális együttest, akik angol és ír létükre bizony reggae-t nyomnak megalakulásuk óta, bármerre is fordultak a világ zenei trendjei.

Talán sokan emlékszünk még a nyolcvanas évekből a Red Red Wine-ra, a Kingston Town-ra, vagy az Elvis Presley által jegyzett Falling in Love UB40-es reggae verziójára. Ezek és még sok más dal tette világhírűvé a zenekart. Robin Cambell különleges énekhangja azonnal a banda védjegyévé és ismertetőjévé vált. No de halljuk, hogy milyen lemezt készít ez az 1980 óta létező zenekar 2008-ban.

A tipikus szőrfelállító dal

Az első nóta End of War (Vége a háborúnak) címmel pont olyan, mint amire számítottam. Matematikai pontossággal szólal meg a dobgép, rögtön fülbemászó fúvós szólam és a tipikus UB40 énekhang. Zseniális kezdés. Viszont a lemez egyik legjobb nótája szerintem a második, a Lost And Found. Ez kérem minden szempontból remekmű, ajánlom a hallgatók figyelmébe, főleg a refrén effekt megoldásait. Ez az a tipikus szőrfelállító dal.

A felvételek felsorolását most nem követjük el, hiszen nem kevesebb, mint 17 track található a lemezen! Ezen műfajban ez nagy vállalkozás, hiszen ennyi időn át kicsit unalmassá válhat a lemez. Ez a sok dal minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy többen működnek közre a lemezen. Ezek a kárpát-medencei embernek nem sokat mondó nevek (pl: Maxi Priest’s Band, Duncan Cambell, Dj Beniton) ki is veszik ám a részüket a kiadvány munkálataiban.

Szinte minden műhöz fűződik egy vendégzenész. Nagy meglepetésemre ez a lemezborítón kimerítő részletességgel le is van írva. Magyar lemezeknél sokszor még a dalszerzők se nagyon vannak feltüntetve - nemhogy még kép is legyen róluk.

Visszatérve a muzsikára. Nagyon érdekes világba viszi el a hallgatót ez a zene. Ugye maga a reggae nem egy idegbeteg muzsika. Mint ahogy a műfaj őshazája, Jamaika sem erről híres! Merthogy „Jamaika a jamaikaiaké! De hogy mi is ez a reggae? A megnevezést tágabb értelemben szokták használni az összes jamaikai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga műfajokat is.

A műfaj alapját egy különleges ritmus adja, aminek fő jellemzője a taktusok közötti hullámzás, amit a gitáros játszik, ezt úgy hívják hogy "bang". A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet a taktusok között. Ezt úgy ismerik, hogy "one drop" ("egy csapás"). Jellegzetessége, hogy ez az ütem itt lassabb, mint a reggae előfutárainál, például a skánál és a rocksteady-nél.

A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rasztafári mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedő reggae zenészre a '70-es és '80-as években. Az eredete fellelhető az afrikai karibi zenében, de ugyanakkor az amerikai r&b zenében is. Az előfutára a ska és a rocksteady volt a '60-as években. A reggae- t később Bob Marley tette világszerte népszerűvé. A "reggae" szót először a Toots and the Maytals nevű ska együttes használta az egyik albumuk címében: "Do the Reggay".

Mindig érdekes dolog születik abból, mikor európai emberek nyúlnak ehhez a műfajhoz. A korongunkon is erős ötvözése van a műfajnak a latin, a hip-hop és a dance zenével, ettől pedig egy nagyon korszerű és modern zene jön le a lemezről, amit már megszokhattunk az ubénegyventől.

Nem várható zajos siker?

Ma is sok szintetizátor hangszínt használnak és élő dob helyett dobgép szól minden dalban, illetve a samplerekből is 21. századi dob loop-ok dübörögnek. Ugyanakkor a többi ütőhangszer, szakmai nyelven percussion viszont élő hangszerekből jön. Nagyon érdekes az „Oh America” című nóta vocoderes gépi éneklése. Ez a sok kis apró ötlet és finom dolog teszi mindig változatossá a számokat. Mindig mikor már kicsit unalmassá válna az album, jön valami meglepő és új dolog hangszerelésben, vagy bármiben. Ez kell is, hiszen maga a műfaj nagy részben a monotonságról szól.

Tehát a műfaji egyhangúság ellenére is mindenki megtalálhatja a maga kedvencét a lemezen. Az érzelmes lassabb nótáktól kezdve (Lost And Found, Rainbow nation, Once Around, Securing The Peace,) a vidám, táncos számokig (Dance Until The Morning light, This Is How It Is, Here We Go Again, I’ll Be There).

A UB40 2008- ban is helytálló lemezt készített, remek hangzással és muzsikával. Talán nem lesz olyan zajos a siker, mint a 90-es években, de azóta már más a világ. A UB40 megmaradt olyannak ma is, mint amilyennek megszerettük!

- norro79 -

[2008.08.23.]