A magyar operatörténet kiemelkedő alakjára emlékeznek

Az évforduló alkalmából In memoriam Tutsek Piroska címmel kiállítás is nyílik az Operaház II. emeleti kiállítótermében, melynek gazdag anyagát a művésznő családja kölcsönözte ez alkalomra. A kiállítás megvalósítását az Operabarátok támogatása tette lehetővé.

Tutsek Piroska a magyar operatörténet egyik kimagasló egyénisége, aki rövid, 15 éves pályafutása ellenére a múlt század legnagyobb karmestereivel - Bruno Walterrel, Wilhelm Furtwänglerrel, Hans Knappertsbusch-sal, Otto Klempererrel, Tullio Serafinnal, Sergio Failonival, Erich Kleiberrel – és még sok más neves művésszel dolgozhatott együtt.

Tutsek Piroska hangját élő, de egyben értékes amatőr felvételek örökítették meg csupán. Mindez hozzájárulhatott, hogy mára a stúdió-felvételekhez
hozzászokott operarajongók már kevéssé ismerik. Ugyanakkor e felvételek alapozzák meg, hogy most művészetét mégis bemutathassák.
Tutsek Piroska Brassóban született, 2005. szeptember 3-án lett volna száz éves.

Budapesten, Bécsben és Berlinben híres mesterektől tanul. 1933 áprilisában debütál a budapesti Operában, azonnal szerződtetik.
24 szerző – ebből 6 magyar – 42 művében 54 szerepre terjed a későbbi repertoár, emellett kitűnő dalénekes, tucatnyi népszerű koncertszóló avatott előadója.
1935-ben figyel fel rá Erich Kleiber, az ő javaslatára szerződteti 1937-ben a bécsi Staatsoperhez Bruno Walter, és kéri fel, az általa dirigált Don Carlos Ebolijára. 1944-ig párhuzamosan tagja mindkét operának, közben 1938-39-ben fellép a Salzburgi Ünnepi Játékokon (Tannhäuser – Venus, Mesterdalnokok – Magdalena, Beethoven: IX. szimfónia, Wilhelm Furtwängler és Hans Knappertsbusch vezényletével).
1940-42-ben már a Milánói Scala színpadán: Respighi: Láng – Eudoxia (budapesti produkció), majd hamarosan vendégként is Parsifal – Kundry
és Tannhäuser – Venus (vezényel Tullio Serafin és Gino Marinuzzi).

A II. világháború után az addig töretlen pálya sajátosan alakul, a budapesti Operaház 1948-tól indokolatlanul mellőzi, külföldre szerződni ekkor már lehetetlen. Néhány 1957-es beugrásszerű felvillanás után véglegesen visszavonulni kényszerül.
Ettől kezdve a tanításnak él, számos tanítványnak adja át egy relatíve rövid, de rendkívül gazdag pálya tapasztalatait, 1979-ben bekövetkezett
haláláig.
Legemlékezetesebb alakításai (a teljesség igénye nélkül): Carmen, Koncsakovna, Adriana-Lecouvreur – Grófnő, Orfeusz, Laura, Eudoxia, Amneris, Eboli, Azucena, Waltraute, Fricka, Venus, Ortrud, Kundry. Nagy, minden regiszterben átütő hang, ösztönös muzikalitás, kiművelt technika
jellemezték művészetét, mindezekhez kitűnő színészi képesség és ragyogó színpadi megjelenés is társult.
Karmester tablója párját ritkító: Karl Böhm, Furtwängler, Erich Kleiber, Klemperer, Knappertsbusch, Marinuzzi, M. Rossi, T. Serafin, Bruno Walter. Kevés magyar énekes mondhat el hasonlót. A korabeli nemzetközi elismertségét a kritikák és rajongó levelek mellett mára elsősorban az említett
néhány – archív minőségben elfogadható, ugyanakkor zeneileg csodálatos előkerült élő felvétele alapján tudjuk bemutatni: Don Carlos (Bécs 1937 – Todor Mazaroff, Bruno Walter), Tannhäuser és Istenek alkonya (Bécs 1943 – Svanholm, Knappertsbusch), Parsifal (Milano, Scala 1940 – Tullio Serafin) és Gioconda (Budapest 1941 – Báthy, Laczó, Székely, Failoni). E felvételek a Discorara gondozásában jelentek meg 2005 szeptemberében.
A most kiadott audió CD, a szeptember 21-től a Magyar Állami Operaházban megnyílt és év végéig nyitva tartó Tutsek Piroska pályáját bemutató emlékkiállítás, valamint a 2005 október közepétől üzemelő és folyamatosan fejlesztett honlap (www.tutsekpiroska.hu) méltó módon járul hozzá Tutsek Piroska születése századik évfordulójának megünnepléshez.

Dr. Szomolányi Gy. István
Bogdánfy Géza

[2005.09.21.]