November elején újra Magyarországon a veterán rock-banda, a Jethro Tull

Az idén 40 éves jubileumát ülő brit Jethro Tull együttes úgy döntött, hogy e jeles évforduló alkalmával körbeutazza a világot. A turné keretében – immár nem először, és remélhetőleg nem is utoljára – egy-egy előadás erejéig útba ejtik Debrecent és Budapestet. 2008. november 3-án, hétfőn, 19.00. órai kezdettel a cívisváros Főnix Csarnoka, másnap november 4-én, kedden, ugyancsak 19.00-kor, a Petőfi Csarnok látja vendégül a veterán zenészeket.

Bár a Jethro Tull együttesről hivatalosan 1968-tól beszélhetünk, előzményként mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a blackpooli születésű Ian Anderon 1966 elején belépett a helybéli John Evan Bandbe. A zenéjük iránti kezdeti érdektelenség okán az eredeti csapatból, a többiek távozása után, Anderson és Glenn Cornicks bőgős maradt. Az ekkor már Londonban élő muzsikusokhoz csatlakozott Mick Abrahams gitáros és Clive Bunker dobos. Ezen összetételű négyesfogattal 1968 elejére kialakult a Jethro Tull együttes alapfelállása, mely nevét egy XVIII. századbeli író és mezőgazdásztól kölcsönözte.

A zenekar vezéregyénisége, motorja, Ian Anderson által vezetett, mindenkitől alaposan megkülönböztethető, egyedi dallam- és szövegvilágú rock-társulat zenei arculatát a rock, a jazz, a kelta-, és az angol népzene zseniális ötvözésével alakította ki. Anderson azon túlmenően, hogy kiváló énekes, virtuóz fuvolás, rendkívül tehetséges showman, aki fúvós hangszere mellett akusztikus gitáron, billentyűkön, hegedűn és szaxofonon is játszik. Ha mindez kevésnek bizonyulna, „kiegészítésképpen” : a JT valamennyi nótájának zeneszerzője, szövegírója valamint hangszerelője is egy személyben.

Pályafutásuk első komolynak mondható állomása a londoni Marquee Klub, ahol rendszeres fellépéseiknek köszönhetően egyre szélesebb körben váltak ismertté. Az MGM kiadó által megjelentetett első kislemezük (Aeroplane/Sunshine Day) megbukott, de a következő Song For Jeffry, már meghozta az áhított sikert számukra. Erre az évre datálódik a blues jegyében fogant első, This Was c. albumuk megjelenése.

Az ígéretes kezdetet némileg beárnyékolta Abrahams gitáros ’68 év végi kilépése, akit néhány hétig a Black Sabbath balkezes gitárvirtuóza, Tony Iommi pótolt a zenekarban. Végül Stand Up c. LP-jüket 1969-ben, a máig hűségesen kitartó Martin Barre gitárossal készítették el, míg a billentyűket a régi barát, John Evan kezelte. Ezt követte egy sorozat kislemez - többek között a Living In The Past -, majd megjelent a Benefit, az Aqualung és a Thick As A Brick, melyek végül meghozták számukra a nemzetközi hírnevet is.

Az Aqualung rockoperából készült album mindmáig az egyik legnépszerűbb kiadványuk, mely az akkori korszak tipikus problémáival, egyházi és társadalmi kérdésekkel foglakozik. A Thick As A Brick és a Passion Play LP-k érdekessége, hogy mindkettő összefüggő mű, egységes mondanivalóval.

Bár e két album megjelenése közötti időszak némi törést hozott az együttes életébe azzal, hogy Anderson a régi bevált slágerek helyett, újabb rockoperája, a Passion Play bemutatása mellett döntött. A közönség és a kritikusok negatív reagálása előbb a zenekar feloszlatásának gondolatát váltotta ki Andersonból, végül inkább a koncertek szüneteltetése mellett döntött.

A ’70-es évek anyagai közül szintén kiemelkedő sikert mondhat magáénak a Too Old To Rock ’n’ Roll, Too Young To Die lemez, mely egy egész korosztály hangulatát fejezi ki; a kelta népzene ritmusvilágára épülő, lírai dallamokat tartalmazó Songs From The Wood, úgyszintén a Jethro Tull alapművei közé sorolható.

A 80-as évek sem teltek el JT kiadványok nélkül. Két Anderson szólóanyag után, melyek közül az A című végül betagozódott a zenekar művei közé, ’82-ben napvilágot látott a Broadsward And The Best című nagylemez, (Anderson és Barre mellett), immár Gerry Conway dobos és Peter Vettesse billentyűssel a soraikban. A zenekar koncertsikereire jellemző, hogy az Egyesült Államokban húszezres tömeg előtt játszottak.

A Chrysalis gondozásában megjelent 1987-es Crest Of A Knave korongjukért a legjobb Heavy Metal lemezért járó Grammy díjban részesültek. Persze más kérdés, hogy amúgy a JT, a brit folklór legjelesebb képviselőjének számított. Egy évvel később, az együttes fennállásának 20. évfordulóját egy amerikai turné keretében bonyolította, s mindezt megfejelte egy londoni Wembley stadionbeli koncerttel is.

Még abban az évben megjelent egy 3 lemezes, 65 számot tartalmazó antológia, 20 Years Of Jethro Tull címmel, Az Anderson, és Barre, őstagok, valamint Dave Pegg basszgitáros, Duane Perry dobos és Martin Allcock billentyűs zenekari összeállításban. Mindenképpen említésre méltók a ’89-es Rock Island, valamint az 1991-ben boltokba került Catfish Rising kiadványok, melyek közül az utóbbi épp’ a 25. a sorban. A jeles esemény mindjárt egy koncertturnéval is párosult.

A tradicionális karácsonyi dalokat, és néhány felújított, karácsonnyal foglalkozó JT dalt tartalmazó Christmas Album 2002-ben került a boltokba.

Digitális korong volt a meglepetés

A tavalyi évben a The Best Of Acoustic Jethro Tull című. digitális koronggal örvendeztették meg kitartó rajongóikat. Negyven esztendő múltán, mely időszakban a mélypontok és a csúcspontok váltakoztak, a Jethro Tull még mindig több mint száz koncertet ad évente.

Miközben a bandában kitűnő zenészek követték egymást a különféle posztokon, máig az alapító Ian Anderson (fuvola, ének) és Martin Barre (gitár) maradtak az együttes meghatározó tagjai. A jelenlegi felállásban – Anderson és Barre mellett – a veterán J T dobos, Duane Perry kezeli az ütőhangszereket, John O’Hara zongorán és tangóharmonikán, David Goodier pedig basszusgitáron játszik. A zenekar a mai napig hozza a Jethro Tull eredeti zenei hangzását, annak minden változatosságával és mélységével egyetemben.

A világ bármely pontján lépjenek is fel; rajongóik legyenek akár idősek vagy fiatalok; legyenek a rock, a népi, a jazz vagy a klasszikus zenei stílusok iránt elkötelezettek, egy valami biztos: mindenképpen fantasztikus koncertélményben lesz részük.

- Hegedűs István -

[2008.09.10.]