"Majd' elájultam, mikor megláttam Snoop Dogg-ot"

Szeptember 10-én a Papp László Sportarénában járt a világ egyik leghíresebb rappere, Snoop Dogg. Természetesen a zene.hu is ott volt, csápoltunk, ugráltunk, most pedig beszámolunk.

Pár órával a kezdés előtt már képletesen elkezdődött a buli: bőgatyás, baseball sapkás többnyire fiatalok, néhol idősebbek gyülekeztek. Aztán megnyitották a kapukat és szintén csak képletesen kezdett beáramlani a nép. Dopeman és csapata volt az előzenekar, és ez érezhetően nem volt akkora szám, mint az őt követő világsztár. Pityingerék nyomták vagy 40 percig, s bár az elején még szórványos füttyök is hallatszottak, a végére bemelegedett a közönség és egy-két nótát énekeltek is a budapesti rapperekkel.

Előjáték

Utána feszült várakozás, hangszereket le-fel, hangolás (csak fehér fiúk), aztán bejött Snoop Dogg és bandája (csak feketék). Megmondom a frankót, legfeljebb tíz méterre voltam a színpadtól, de mikor megláttam, majd elájultam. Ezzel amúgy mások is így voltak, mert amikor megjelent a színpad tetején, akkor óriási hangrobbanás, visítás vette kezdetét, majd tapsok helyett a fél Aréna elővette a telefonját és elkezdte fotózni. Nem vicc, ez közel tíz perc volt, addig úgy nézett ki a figura, hogy egyik kézzel csápoltak, a másikkal meg kattintgattak.

A rapper a fokozatos öltözködés híve volt, egyre csak kerültek le róla a kiegészítők, sapka, szemüveg. Megjelenésében azonban a legnagyobb extra az ezüsttel megrakott mikrofon volt, rajta a nevével (ez még később megér egy misét). Szerintem ez az egy tárgy többet ért, mint a publikum összes fuxa.

Nem divatbemutató, de mégis

Ha már szóba jött a közönség, akkor egy rövid kitérő, hogy talán nem a várt emberek voltak itt, de ennek több oka is lehet. Snoop már jó ideje nyomja, vannak, akik rajta nőttek fel, és időközben családapák és családanyák lettek, ahhoz pedig már nem dukálnak a laza cuccok. Meg ugye a legolcsóbb jegy kilencezer forintba került, amit nem minden szó szoros értelmében vett hip-hop arc engedhet meg magának, hiszen a rap régen inkább a szegényeknek szólt, de ez már egy másik műfaj, Snoop Dogg és a mainstream a maga felvállaltan divatos, ékszeres, pimp kocsis stílusával már nem a csóróbbakat szemeli ki célközönségnek. Félreértés ne essék, aki itt volt, az jól tette.

Szóval az emberek egy része jókora fejkendőket, több számmal nagyobb kosaras mezeket, és akkora nadrágokat aggatott magára, amibe egy sima hétköznapon az egész család is elférhet. A másik oldal meg szolid, 100 százalékban civil volt, mintha ebédelni, vagy moziba mentek volna.

Snoop amúgy se láncot, karkötőt, órát, se gyűrűt nem viselt, helyette inkább egy dolláros pólóval prezentálta az anyagi helyzetét. :)

Meglepetés, nőknek szól

Csupa váratlan fordulattal volt tarkított a fellépés, az az egy óra és tíz perc. Ott kezdődött, hogy a ’Haily Mary’ című számmal Snoop megemlékezett 1996. szeptember 13-án elhunyt barátjáról, 2 Pac-ről. Utána, ez még szintén az elején volt, ledőlt egy kicsit az egyik hangfalra és Budapestnek dalolt (ő már tuti nem tartozik azon amerikai testvérek sorába, akik nem tudják, hol van a magyar hon).

Nem sokkal ezután a nyugati part fenegyereke elővette a csajokat és nekik énekelt egyet, a ’Sexual Eruption’-t, ami új albumának legismertebb rádiós dala. Hiába, a fiúk is vele zengték. Egyébként elvileg ez a koncert az ’Ego Trippin’ promó turnéjának egyik állomása, de mindössze négy számot játszottak róla. Kik? Hát a zenészek. A dobos, a két gitáros, a DJ és a szintis mind hamisítatlan belepózolós feka muzsikus volt, úgy tolták a hangszereken, mint európai sohasem fogja. Ez nem a minőségre értendő, hanem a stílusra, a lazaságra.

Szóval egy csokor volt az újból, egy másik a régiekből, amelyek között olyanokat hallottam, hogy majd megállt a szívem, főleg mikor megszólalt a következő: It's the motherfuckin D-O-double-G (SNOOP DOGG!) – ’Next Episode’. Aki tudja, miről van szó, az most néz egy nagyot.

A sok különleges pillanat közül két Snoophoz kötődő zenei momentum még kiemelkedik. Lenyomták az ’I Wanna Love You’-t és a ’Sings’-t is, természetesen Akon és Justin Timberlake nélkül, mégsem szenvedtek hiányt ezek a dalok, mert Snoop Dogg mindkettőben énekelte a szép magas hangokat megszólaltató srácok betéteit is, mondanom sem kell, hibátlanul.

Ennyi szokott lenni, de akkor is

Ekkor még nem sejtettem, de lassan eljött a búcsúzkodás ideje, aminek azért a crew is megadta a módját. Szerintem sokaknak ismerős a House of Pain csapat neve, kinek a ’Jump Around’ volt a húzónótájuk. Nagy megdöbbenésemre letolták ezt a számot is, bár sokáig nem volt időm csodálkozni, mert pillanatok alatt az egész álló brancs elkezdett csápolva ugrálni (természetesen én is), amikor meg valamelyik énekes behozta a magyar zászlót, akkor szerintem mindenki az égig emelkedett.

(Annyi szubjektív véleményt engedjetek meg nekem, hogy kicsit értetlenkedjek. Az akadályozottak kivételével, hogyan lehet ülve nézni egy ilyen bulit? A lelátó olyan negyedéig megtelt, max. harmadáig, amikor meg kinéztem, akkor páran szellősen egymástól rázták magukat, de komolyan, ha elmegyek egy ilyen koncertre, akkor csak abban az esetben ülök le, ha azt Doggy Dogg mondja.)

Ezután már kifejezett dalok nem voltak, csak Snoop vezényletével skandáltuk a nevét, mondanom sem kell, senkinek sem volt nyűg, vagy unalmas, a zene ment alatta, mi pedig örültünk, hogy itt van…de már nem sokáig.

Még egy záróakkordként az ujjaival mutatta, mik a mai este és remélhetőleg az egész élet főmotívumai: V= béke (peace), L= szeretet (love). Ezek szép pillanatok voltak, majd derült égből csapott a villám, megszólalt Bob Marley-től a Jammin’, amire rövid integetés után le is vonultak, a villanyokat meg felkapcsolták.

Kis tanácstalanság volt a tömegen, mert bár mindenki tudta, hogy ez ennyi lesz, mégis annyira király és tömény volt, hogy a zene megrészegített minket (Snoop Dogg-ot is legfeljebb csak a zene, mert a hazai ásványvízen kívül semmit sem ivott, és rá sem gyújtott), és nehezünkre esett elhagyni a küzdőteret.

Képek Snoop budapesti bulijáról

-Fábián Tamás-

[2008.09.15.]