Törzsi tánc tűsarkúban - képek a Zap Mama remeklésről

A koncert elején még inkább zárkózottabb, „gátlásosabb”, európaibb énjét mutatta meg Marie és csapata egy lassú kezdéssel – ekkor az énekesnő még a szemétől csak kissé eltérő feketében jelent meg. A Zap Mama koncertjén jártunk a Millenáris Teátrumában

Zap Mamáról először azt gondoltam, hogy biztosan egy nagydarab, ormótlan mámi, aki öreg-rekedt hangjával kiáll a színpadra egymagában, és valami nagyon nevetséges énekkel „szórakoztatja” a közönséget.

Ehhez képest, amikor meghallottam először a zenét, már érdekelni kezdtek a rétegzenébe egyáltalán nem sorolható dallamok; láttam képeket az énekesnőről, akiről kiderült, hogy 40-es éveiben jár, Marie Daulne-nek hívják; s rengeteg zseniális zenésszel, énekessel veszi körül magát.

Persze akkor még inkább leesett az állam, amikor a zenészek, vokalisták után ő maga is bevonult… a pénteki koncerten. A magas színpadon azonnal szétáradt a belőle áradó zenei hatalom is. Az, hogy a terem hangosítása nem volt a legjobb – az első sorban -, arról nem ők tehettek.

Nyilván nem látta, hogy én – teljesen véletlenül – hazája, Kongó színeiben jelentem meg: zöld nadrág, piros póló sárga mintával. Mondhatnám, hogy ezzel képviseltem őt saját koncertjén, bár mindhárom színt inkább maximálisan benne lehetett érezni a koncert egésze alatt: a zöld a béke, a sárga a szebb jövőbe vetett hit, a vörös a függetlenség és az emberi méltóság szimbóluma.

Gátlásosan kezdett

A koncert elején még inkább zárkózottabb, „gátlásosabb”, európaibb énjét mutatta meg Marie és csapata egy lassú kezdéssel – ekkor az énekesnő még a szemétől csak kissé eltérő feketében jelent meg.

Aztán kibontakozott, s néhány nóta után elkezdett kommunikálni a közönséggel, mindezt úgy, hogy nemcsak a férfiakat vette le a lábukról, de a nők is kifejezték tetszésüket, s nyilván valahol legbelül irigykedtek (mert szoktak), s arra gondoltak, hogy bárcsak ők is így…

Hát, igen, nem sok embernek adatik meg, hogy ilyen rendkívüli improvizációs készséggel rendelkezzen: történt ugyanis, hogy egyszer csak Marie, leguggolva egy fiatalemberhez, megkérdezte a nevét. A ragyogó arcú férfiú fantasztikus érzékkel a becenevét mondta: Gyuszi…

Az énekesnő hátrébbállt, s néhány hang előéneklése után már egy egész dalt szereztek Gyusziról, ahol csak a szöveg volt állandó, minden más változott. Ugyanígy lehajolt természetesen egy hölgyhöz is, s tőle is kért egy nevet. Melinda. Egy újabb gyönyörű név, amire nem lehet dallamot találni. Gondoltam én…

Aztán ők játszani kezdtek vele, a közönség ujjongott a „hangulatmester” zsenialitását hallva. A világítástechnika nagyon autentikus, inkább sötét volt, rendkívül kellemes hangulatot árasztva a közönség soraiba.

Fotós kolléganőmmel azon ámuldoztunk, hogyan tudta a folyamatos mozgás közben Marie a mikrofon zsinórját kikerülni, merthogy a színpad minden részén megmutatta magát – tette ezt ismét hihetetlen színpadi érzékkel.

Nem is tudnám hirtelen az összes jelen lévő zenei stílust felsorolni, annyiféle volt. No, talán néhányat mégis: tradicionális afrikai (kongói) zene, funk, groove, hip-hop, francia sanzon, pop. Mindemellett fáradhatatlanul mozgatta tagjait az énekesnő, belevéve a vérében lévő törzsi mozdulatokat, illetve a New Kids on The Block-nál elterjedt pop-os táncmozgást. A dalokat remekül válogatták össze. Voltak régiek, klasszikusak a korábbi albumokról, de a legújabb, zseniális Supermoon c. albumról is eljátszottak néhányat.

Merthogy Marie valóban játszik a hangjával (persze a hangszerekkel is), s ahogy ő mondja az említett album címadó dalában: ő nem „superstar”, hanem ő „supermoon”. S tényleg. Egy csillag egyféle fényt tud árasztani, ahogy a Naptól kapja, viszont a Hold rendkívül sokarcú, attól függően, hogy kis bolygónk hogyan „formálja”, megvillantja minden oldalát.

A Zap Mama tagjai felerészben európaiak voltak, s fele részben félvér/afro jellegűek. Bevallom irigylem kissé azokat a „népcsoportokat”, akiknek a vérükben van a zenei érzék – fura fogalmazás; és nem kell vért izzadva tanulniuk, pózolniuk, hanem csak kiállnak. Persze… a Zap Mama igen régóta létező, s legalább ilyen gyakran is változó formáció.

Számomra a legfantasztikusabb élmény az volt, amikor megkérte mindegyik hangszeresét, hogy improvizáljon valamit, és ő visszaénekli, s jöttek szépen sorban…, beleértve a dobokat, és a DJ-pult-ot is…

Újra felfedezte az értékeket

Marie gyermekként elvesztett sok mindent, mindenkit (néhány naposan édesapját), aztán felnőttként – visszatérve hazájába – újból felfedezte az értékeket, melyek olyan hatással voltak rá, hogy azóta hordozza szerteszét a világban.

A koncertet úgy hallgattam, néztem végig, hogy közben folyamatosan bennem volt az, hogy mindenkinél kell egy olyan életút, vagy éppen életszakasz csak, hogy úgy tudja a kultúráját átadni, hogy gyakorlatilag azt a másik is sajátjaként élje meg, s még közelebb kerüljön az igen távoli emberekhez.

Zap Mama a Millenárison képekben

- smaragd -

[2008.09.17.]