Miről szólnak a dalaik? Beszélgetés - meglepő válaszokkal - a Belgával

A csapat számait sokszor amolyan misztikus burok lengi körül, sok fül sok fajta módon értékeli a hallottakat, aztán ebből nagy viták kerekedhetnek. Bauxit szerint mindenkinek igaza lehet, Tokyo meg biztosan mondja, hogy a számaik nem ítéletekről szólnak. A beszélgetésben most ők ketten vettek részt, Még5 mással dumált, Titusz pedig éppen zenélt.

- Szerintem a Belga szövegek több tartalommal bírnak, mint amit a felszín mutat. Viszont ez nem feltétlenül jut el a közönségig, hiszen amikor több ezren ordítják a számokat, akkor nem valószínű, hogy elgondolkodnak a nótákban rejlő társadalmi reflektálásokon. Egyetértetek ezzel?
Bauxit: Számunkra ez egy különlegesség, hogy egy koncerten ott van egymás mellett egy csomó ember, és adott esetben teljesen mást értenek ugyanazon szövegen. Viszont boldognak, derűsnek látszanak, élvezik az együtténeklést. Én nem hiszek abban, hogy léteznek objektív dolgok, így ha mindenki máshogy fogja fel a szövegeinket, akkor az csak egy tök normális, XXI. századi történet, hogy mindenki örül a saját maga igazságának. A lényeg ugyanakkor, hogy ez az egész egy közösségben jön létre. Mi azért próbálunk arra törekedni, hogy minél egyszerűbben fejezzük ki azt, ami bennünk van. Ezt túl is lehet sokszor bonyolítani, de az sem baj, mert a lényeg, hogy hatást keltünk vele, ami ennek fejében még derűt is hoz magával, és nekem ez teljesen elég.

- De amikor készül egy szám, akkor szándékosan kerül bele, amit végül hallunk, nem pusztán jópofaságból. Vagy igen?
Bauxit: Persze, persze, kigondolunk dolgokat, de nincs semmilyen mérték, hogy mennyire mély teóriák vannak benne. A lemezre azok a számok kerülnek fel, amin nagyon sokat röhögünk. Egyes dalok megírása után van, mikor másfél órákat nevetünk, és akkor érezzük, hogy jó tetszeni fog a publikumnak is. A mondanivalót magunk sem tudjuk lemérni, de nem is az a lényeg, hanem hogy mosolyogjanak rajta.

Közben nézelődőből interjúalany lett Tokyoból, így őt is lebombáztam az első kérdéssel.

- Szóval eljut a hallgatósághoz a tartalom? Ha nem, miért nem?
Tokyo: Azért, mert az emberek felületesek.
Bauxit: Ez olyan, mint az emberi bőr, kívülről ilyen egyszerű, sima, de ha belenézel…
Tokyo: Én Győzikében is látom az értelmet.

- Magában a Győzike műsorban valóban volt valamilyen össznépi ’nevelés’.
Tokyo: Ne mond ki többször a nevét.

- De gondolj bele, 800 ezren nézték egyszerre, ezáltal egy tükröt tartott az emberek elé, valamilyen szinten annyian hasonultak hozzá a közösségben.
Tokyo: Nem feltétlenül, inkább csak 800 ezren boldogabbak lettek tőle.

- Akkor nektek is pusztán ennyi a cél?
Bauxit: Nem. Fontos az ellentétek feloldása is, de ez nem ilyen előre kitervelt dolog, hanem úgy néz ki, erre vagyunk alkalmasak.

- És a népen belüli disszonanciákat nem gerjesztik a szövegeitek? Utáljuk az újságírókat, kifikázzuk a melósokat, a BKV-sokat, stb.

Bauxit: Ez nem egy abszolút kijelentés. Ha egy személy meghallgatja azt a számot (Mit parodizálsz- a szerk.), és ő újságíró, annak éli meg magát, profi, akkor pontosan tudni fogja, hogy ez nem róla szól. Én például Csák Elemértől tanultam publicisztikát, és ő egy ilyen ember. Öntudatos és profi, véletlenül sem veszi magára.

Tokyo: Nem mondom meg, ki ihlette ezt a számot, de ő például nem gondolja magáról, hogy az róla szól, mert ő nagyon elégedett magával és a teljesítményével. Ő egy híres magyar zenei újságíró, akinek nagyon mérvadó a véleménye. Ő akasztott ránk valamint, amit mi ebben a számban kiparodizálunk.

Bauxit: Ő írta rólunk először, hogy mi egy paródiazenekar vagyunk, és szerintem ez káros a zenekarra nézve.
Tokyo: Meg minden számhoz külön megírta, hogy az minek a kifigurázása, és ezzel le is írta az albumról a kritikát. Szerintem ez abszolút a hanyagság csúcsa.

- Nem védeni akarom, mert tényleg gáz, ha valaki ilyen szinten van, de a magyar olvasóközönség is sok esetben kommersz. Ők azokat a habkönnyű dolgokat akarják megfogni, hogy „miről szólnak a számok” és ha nem értik, akkor „mit parodizáltok”. Sokan meg azért mennek bele mélyebb dolgokba, mert az kevés helyen kell az embereknek.
Tokyo: Itt nem a mélységekről van szó, de érdekesebben, viccesebben is lehet kérdezni. Felületesen, de poénosabban. Ha még ez sincs, akkor olyan slendrián az egész. Teljesen civil.

Bauxit: Ez abból is fakad, mert a sztárok, a celebek teljesen el vannak kényeztetve Magyarországon, és a firkászokat is elkényelmesítették. Bemegy valaki a VIVA-ba, és mintegy gombnyomásra „na mi újság van veletek”, amire ötven mondatban válaszolnak.

Tokyo: Egy akármilyen kérdésre azt a választ adja, amit a szájába adtak. Ha bárhonnan közvetítenek: nagyon sokan vannak, nagyon jó a buli...

Bauxit: ...új klipet, lemezt készítünk, egyszóval folyik belőle a sablon. És ez az egész visszahatott, és most már mindig mindenkit ugyanazokról a standard dolgokról faggatnak. Én nem vagyok egy robot, akit benyomnak, és bárhol, bármikor lefutom ugyanazon köröket.

Tokyo: Nekem az a kedvencem, aki bejelenti, hogy ő nem egy szokványos interjút akar, nem kérdez inkább, hanem mi meséljünk.

Bauxit: Pont Szegeden volt egy lány, akinek erre a kérdésére azzal reagáltuk, hogy akkor neked nagyon nehéz dolgod lesz, ő pedig ezen teljesen elképedt.

Tokyo: Azért, hogy dolgozzon meg a pénzéért, ne velünk végeztesse el a munkáját.

Bauxit: Gondolkozzon ő is, ne nekünk kelljen ennyi ember helyett kitalálni a dolgokat. Sajnos a szakma több mint 50 százaléka ilyen.

- Mindhárman buddhista főiskolára jártatok. Hogy épp erre esett a választás, az fakadhat abból, hogy már fiatalabb korotokban is éreztétek, hogy valami nincs rendben? Mármint az életünkben, a rohanásban, a felszínességünkben. Ilyen szempontból szerintem a Belga sem egy ’zenéljünk együtt, mert jó lesz formációként’ alakult.
Bauxit: Igen, igen ebbe az iskolába kicsit válsághelyzetben megy az ember. A zenekarról azt szokták mondani, mindig szociológiai témákon van rajta, hogy utat mutasson. De ez nem feltétlenül van így. Mi éljük az életünket, és közben összefüggéseket próbálunk meglátni, és azokat elmondjuk. Ezek nem mintavételek, vagy tudományos vizsgálatok.

Tokyo: Nem ítéletek.

Bauxit: Tapasztalunk valami furcsa, oda nem illő dolgot, és fel akarjuk oldani. Minket is ugyanúgy érnek hatások, ezek foglalkoztatnak, az évek során változnak, így mi is mindig más dolgokról tudunk írni.

- Csak részetekről ez mégis egy tudathasadásos állapothoz vezet, hogy tudják a szöveget, de kevésszer jut el hozzájuk a lényeg, de szerintem sokszor még a problémát sem fogják meg.
Bauxit: Lehet, de én örülök, ha az agyukat egy kicsit baszogatja, amit elmondunk. A gondolkodásban egyáltalán nem szabad bízni, ezt már Descartes is megmondta.

Tokyo: A problémákat meg a legtöbben kerülik, pontosan azért, mert érzik, hogy gondolkodni kéne rajtuk.

- Ilyen helyzetben hogy esik, amikor rengetegen a három hülyeként emlegetnek titeket?
Tokyo: Akkor is részesülnek egy jó dologban.
Bauxit: Persze, nekem eszem ágában sincs ilyet kérni, még az emberek 10 százalékától sem, hogy megértsék, amit mondok. Ez tök nonszensz, egy elvárhatatlan elvárás.

Olvasd el ezt is: EXKLUZÍV! Miért nem szereti a Bëlga az újságírókat?

-Fábián Tamás-

[2008.11.18.]