Már a DJ-k is saját dalt készítenek - van értelme?  

Mai elmélkedésünk tárgya DJ. Stormy, „Hiába vártam” című maxilemeze, de kicsit továbblépünk ezen az anyagon. A CD-n egy dal és ennek 5 különböző remixe található. Tehát mindenki eldöntheti, hogy melyik verzió tetszik neki jobban. Elég sok DJ lemez születésénél segédkeztem, úgyhogy nagyjából ismerős a történet, ezáltal kicsit bőbeszédű leszek.

Egy kis elméleti háttér

Mivel az egy dalról túl sok mindent nem lehet írni, ezért kezdjük egy kicsit az elején. A lemezt kiadó embereket tegyük először is rendszerbe. Egyik csoport az, aki zenével foglalkozik, tanulta a zenét és ezen zenei mivoltát, saját dalait, vagy feldolgozásait az emberek elé tárja. Másik csoport az, akibe a pénzesbácsi üzletet lát, pénzt fektet bele és várja a busás hasznot (playmate- ek, pornószínésznők és társaik). A harmadik csoport pedig mondjuk ki bátran, a DJ-k! Akiknek a zenéhez nagyjából annyi közük van, hogy el tudják indítani azt, vagy tudják, hogy mennyi a BPM-e és az ügyesebbek, még össze is tudnak mixelni két zenét.

Ezen emberek egy-két bajtársukon felbuzdulva eldöntötték, hogy zenét csinálni, zenét írni, a világ legegyszerűbb dolga. Na sokan neki is láttak, letöltötték az összes zeneszerkesztőt, hangmintát és dobloopot. Gyártották a szörnyűségesnél szörnyűségesebb kreálmányokat. Ekkor már producerként mutatkoztak be és a legjobb seggű csajnak a suliba be is adták, hogy sztár lesz belőle, csak énekeljen fel nála egy dalt. Merthogy énekelni mindenki tud! A hirtelen lett énekesnő fel is vonyította a szörnyűséget és ekkor jön a fordulópont.

Ha főhősünkbe nem szorult egy cseppnyi önkritika se, akkor őrült sebességgel kezdi terjeszteni a neten, mindenkinek küldi a körüzeneteket az elkészült „remekmű” letölthetőségéről, közben éles hangon szólja le hasonló kaliberű „DJ” társait. Ha viszont felismeri azt a tényt, hogy azért mégse olyan jó ez, amit magától a nyolcadik emeleti panelba' összerakott, akkor jön az, hogy segítséget kérek olyantól, aki valamit konyít a zenéhez. Ez az ember megírja a dalt, a DJ kifizeti neki, aztán valaki, vagy a dalíró meghangszereli a dalt.

Elindul a munka

Az esetek többségében a DJ hatalmas erőkkel veti bele magát a munka ezen részébe, mert ha már dalt írni nem is tud, a hangszerelést a kisujjából rázza ki. Na ekkor általában a hangszerelők a falra másznak, mert DJ-nk folyamatosan hülyeségeteket beszél és még erőlteti is azt. Egy- két ilyet megosztok mindenkivel személyes élményeimből: „a lábdob nagyon kemény legyen, de olyan lágy”, „a felfokozás előtt ne az legyen, hogy ssssssüttty, hanem zzzzzzzzattty”, „ a padmenet(!!!!!!!) az ne előre menjen, hanem vissza” ! És ez csak töredék része volt annak a mérhetetlen számú aranyköpésnek, amit a „DJ” lemezkészítés közben kiejt a száján. A lazább fajta már csak a kész anyagért megy be a stúdióba.

Na de elkészül a mű! Már csak az a kérdés, hogy a főszereplőnek mi köze van az elkészült műhöz? Semmi az égvilágon. És DJ Kakimanó hatalmasnak hitt karrierje elindul. Jó sok pénzt áldozott rá, de valahogy mégse vált egycsapásra fogalommá a neve és sajnos nem énekli az egész ország az ő neve által jegyzett dalt. Az imént leírtakat ne vegye mindenki magára, mert nem általánosítás. Vannak persze valóban zenei múlttal rendelkező DJ- k és az ő nevükkel fémjelzett lemez, az ő munkáját tartalmazza. De nem is róluk szól ez a kis eszmefuttatás!

A helyzet konkretizálása

Eme kis kitérő után térjünk vissza bonckés alá helyezett lemezünkre. A „Hiába vártam” cím már sokat sejtet a muzsikáról. Ez az egyik legordítóbb közhely. Olyan mint a „várok rád” „hiányzol” vagy a „rólad álmodom”. Ugyanakkor figyelembe veszem azt, hogy kiknek szól ezen lemez, akkor semmi baj nincs sem a címmel, sem a szintén közhelyekben bővelkedő, elég bugyuta kis dalszöveggel.

Meg aztán ezek a maxik javarészt, mint ahogy Dj Stormy lemeze is, promóciós céllal készülnek. Nem pénzért árusítják, hanem a főszereplő népszerűsítése a cél, rádiók és klubok körében. Tehát ha ezeket a dolgokat figyelembe veszem, akkor viszont teljesen korrekt dalról és hangzásról van szó és szerintem a fiatal, diszkóba járó nemzedék egyik kedvence lehet.

Az első track, a dal „radio edit” verziója. Főhősünk ezt szánta rádiós játszásra. Tipikus tömeg kezdés. Lassú zongora és vonós, beszáll az ének, utána pedig erre a lassú alapra, beszáll egy hard rockos dob! Na ez a pár ütem nem is rossz.

Aztán jön a „dizsi”. Az ilyen jellegű dalok 90%- a így kezdődik. Ötletekből eddig olyan sivár a dal, mint egy kiszáradt kút a Hortobágyon. Senki nem mer ebbe a műfajba egy kis újat, egyedit belecsempészni. A dalszöveget meg már nem is említem. Pedig ez az egyetlen, amit szegény Stormy alkotott állítólag. Ami viszont pozitív, az a szinti-szóló. Nem túl jó, de nem szokványos és nem ezt vártam volna. Sheela éneklése teljesen stílushű, beleillik a zenei környezetbe. A zengető nem annyira tetszik az énekhangon, de ez már részletkérdés, meg az én vesszőparipám.

A többi remixből meg döntse el mindenki magának, hogy melyik tetszik. Nekem egyik se, mert elcsépelt és semmi olyan nincs benne ami megfogna. Kis túlzással fel lehet sorolni, hogy melyik szoftver szintiből melyik hang szól, és melyik dobloop, melyik sampler cd- ről van. Ilyen dalból ezer van. Vagy lehet, hogy csak az a baj, hogy nem vagyok 18 éves? Nem tudom! Abban biztos vagyok, hogy DJ Stormy „Hiába Vártam” maxija, sok DJ lemezes táskájában fogja elfoglalni a helyét és egy hétig lehet, hogy sláger is lesz egy- két vidéki diszkóban.

-norro- 

[2008.11.10.]