Ha azt a szót halljuk, hogy rock and roll, itthon majdnem mindenkinek a Hungária és azon belül Fenyő Miklós vagy éppen Komár László jut az eszébe. Nos, a Zene.hu kicsit elmerült a stílus tengerében, és olyan igazgyöngyre lelt, amely szintén ízig-vérig a 2-4-et adja. Bokányi Zsolttal, a Sárga Taxi zenekar vezetőjével, szerzőjével és énekesével beszélgettük.
– Tíz éves a zenekar, szép évforduló ez. Menjünk vissza egy kicsit a múltba. Mikor ragadott magával a rock and roll szeretete, és miért emellett a stílus mellett tetted le a voksod? – Köszönjük! Nem én választottam a rock and roll-t, ő választott engem! Nem arról van szó, hogy válogattam a stílusok között, hogy mi lenne a legjobb, legsikeresebb, stb. hanem egyszerűen ez volt az egyértelmű út. Azt szoktam mondani, lehet, hogy a szülőszobán mikor világra jöttem valami Rock and Roll szólt, mert az óta is 2-4 re dobban a szívem!
– Kik voltak a példaképek, akik miatt azt mondtad, hogy na, akkor most zenekart szeretnék alapítani? – Nagyon szeretem Elvis zenéit, és az ötvenes évek előadóit. Magyarok közül kamaszkorom nagy kedvence Komár volt. Viszont a zenekar alapítás belső indíttatás volt, nem példaképet akartam követni.
– Tanultál zenélni, énekelni, vagy csak autodidakta módon sajátítottad el a zeneszerzést? – Több évig jártam énekelni Tót Hédi énektanárnőhöz, majd Nagy Regina csiszolgatta a hangom több-kevesebb sikerrel. Jártam dobolni pár évig, és néha gitározom is a koncertjeinken. Érdekes hogy a legújabb lemezünkön a volt tanárom, Tót Hédi vokálozik, ami nagy öröm számomra!
– Hogy megy egy dal szerzése, a szövegírás? Mesélj egy kicsit erről! Jön egy ötlet, és akkor leírod, lezongorázod a dallamot, vagy hogyan? – Jellemzően gitár mellett írom a dalaimat. Ha valaki meghallgatja őket, nagyon sok dolgot megtudhat az életemről, hiszen sok a személyes élmény, amiket megírok. Nem nagyon tudok „megrendelésre” írni, mindig kell hozzá az élmény, a hangulat és a pillanat összessége, hogy megszülethessen egy új szerzemény.
Sárga Taxi képgaléria – klikk a képre
Legyen magyar, de mégis amerikai!
– Térjünk át a névre! Hogyhogy Sárga Taxinak kereszteltétek a zenekart? – Magyar nevet szerettünk volna, és olyat, ami mégis amerikás rock and roll érzést áraszt! Képzeld el New York utcáit… Folytatnom kell?
– Megvan a kép… Menjük kicsit kényesebb terepre. Mennyire volt lehetősége egy ilyen bandának 1997-ben, voltak, akik mellétek álltak? – Igen, jó Isten! Azt hiszem az ő segítsége nélkül nem lett volna erőm egy ismeretlen zenekarból egy olyan zenekart felépíteni, ami már több mint tíz éve sikeres.
– Ha azt mondom, nevezd meg az első igazi, nagy bulitokat, menni fog? – 1998 Székesfehérvár Kossuth Udvar, telt ház, több száz ember, még ma is alig hiszem! Az első nagy televíziós show pedig a Fábry Show volt.
– Komár Laci hogy talált rátok? Milyen volt a mellette eltöltött időszak? – Egy koncertünk után, 1998-ban látott bennünket először és ismerkedtünk össze egymással. Akkor még egy budapesti banda játszott vele. Beszélgetésünk után egy évvel alakult úgy, hogy megkérdezte, nincs e kedvünk vele dolgozni…Hát hogyne lett volna! Nagyon szép időszak volt, rengeteg koncertet csináltunk szerte az országban és külföldön egyaránt. Állandó résztvevői voltunk a televíziós szerepléseinek, ott voltunk a videó klipjeiben és közreműködtünk a Kell a nő című lemezén. Sajnos úgy alakult, hogy hat év után mégis elváltak útjaink egyéb okokból, de soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyit köszönhettünk neki!
– A lemezek sem kerülték el az életeteket, hogyan sikerült rá megszerezni az anyagi támogatást? – Elsősorban önerőből oldottuk meg, másodsorban néhány nagylelkű támogató segítségével jelenhettünk meg. Hat lemezünk készült eddig és jó pár válogatás albumra kerültek fel dalaink.
Többszöri olajcsere volt szükséges
– Számos tagcsere nehezítette a zenekar pályáját. Így visszagondolva mik voltak a leggyakoribb „szakítási” okok? – Idő, pénz és az EMBER!
– Készültek klipek is. Milyen visszajelzés érkezett hozzátok? – Igazából nem játszották szét a klipjeinket, de ezt mi tudtuk is! A legtöbb helyre azért sikerült eljuttatni, és egyszer-egyszer le is adták. A mi zenénk nem divat, nem trendi, így nem is kell a zenecsatornákon. Marad a világháló!
– A jelenlegi felállás úgy tűnik igencsak ütőképes. Az új lemez sokszínű, élvezetes. Megtaláltad a legjobb „alkatrészeket” a Sárga Taxiba? – Örülök, ha tetszik az új album! Majdnem egy évig írtam és próbáltuk a dalokat, illetve utána még több hónapig stúdióztunk, szóval volt vele munka! Én terveztem a lemezborítón keresztül a korong feliratig mindent. Nagyon büszke vagyok erre a lemezre! Csorba Peti a zenekarunk dobosa koordinálta az album hangzását hangzását Miegend Viktor barátunk stúdiójában. Célunk volt, hogy ne szokványos „rocki” lemez legyen, ezért kikacsintgattunk más zenék irányába is, pl. country, blues, latin. A jelenlegi felállás a legprofibb a zenekar pályafutását tekintve, zenei és emberi értelemben is. Ismerjük egymás rigolyáit, tiszteljük egymás zenei és emberi tulajdonságait, és szeretünk együtt zenélni!
Az élő zene varázsát hirdetik
– S utasok vannak? Avagy van kialakult rajongótáborotok, akik esetleg kísérnek is titeket a fellépésekre? – Vannak klubok, ahová sűrűnk járunk vissza és ott sokan vannak, akik állandóan lejönnek a bulijainkra táncolni.
– Milyennek ítéled meg a rock and roll, egyáltalán a Sárga Taxi helyzetét Magyarországon? – Nem a stílus vagy stílusok vannak nehéz helyzetben ma itthon, hanem a zenei elbutítás ölt elképesztő formát és méreteket! Amíg a mai fiatalok nagy része már azt sem tudja, hogy a zenébe kell hangszer, nemcsak a számítógép, addig nagy a baj, és ez nem csak az ő hibájuk, hanem azoké, akik az olcsó és bugyuta zenékből tömik degeszre a pénztárcájukat! A rádiók és televíziós csatornák dolga lenne megmutatni egyéb alternatívákat is, és népszerűsíteni a hangszeres zenét. De ha bekapcsolod ma a rádiót, csak a tömeg gagyi és a kommersz igénytelenség árad belőle, mert ma „ez kell”. A Taxival mi nem panaszkodunk, járjuk a saját utunkat! Amíg hívnak, addig gurul a Taxi, és addig rajtunk nem fog múlni az élőzene sorsa!
– Kérek egy vallomást: Örök szerelem, életérzés? Eltántoríthatatlan vagy? – Azt szoktam mondani, hogy 19-re lapot húztam több mint tíz évvel ezelőtt. Én a zenére tettem fel az életem és eddig nem bántam meg! Ha a jó Isten úgy akarja ez így is marad! Rajtunk nem múlik, mi készülünk a következő tíz évre…
Hírek
