"Melankolikus ország vagyunk" - Esclin Syndo interjú

Az Esclin Syndo több éves munka után elkészítette debütáló albumát Sleeping Traveler címmel. A csapat két alapítójával Berger Dalmával és Sándor Dániellel beszélgettünk.

- Az Esclin Syndo igazából nem egy újonnan alakult zenekar, 2003-ban kezdtetek el közösen dolgozni, majd egy elég jól sikerült ABC-s tehetségkutató után lényegében felbomlott a csapat, majd 2006-ban szerveződött újjá. Mi történt? Miért nem ütöttétek a vasat, amíg meleg?

Dani: - Mire 2006-ban eljutottunk az ABC tehetségkutató európai döntőjére, elég sok feszültség gyűlt össze bennünk zenekaron belül, részben személyes, részben zenei ellentétekből adódóan. Ezen a helyzeten a tehetségkutató fél éves stressztömege sem segített sokat. Hosszú és nagyon nehéz szakítás volt, de akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak. 2007 elején Dalmával ketten maradtunk azzal a kicsit nyomasztó érzéssel, hogy most minden kettőnkön múlik.

- Mondjátok el, hogy mit jelent a csapat neve. Tényleg úgy álmodta meg valaki?

Dani: - Igen, Dalmánál még megvan a papír, amire először írta le Csernák Zoli, amikor egy reggel felébredt valamikor 2003-ban. Azt álmodta, hogy így hívják a zenekart.

- Dalma, elég sok csapatban találkozhattunk veled az elmúlt években (Singas Project, Realistic Crew, Zagastic, Seen...). Melyik Berger Dalma elsőszámú zenekara?

Dalma: - Nincs első, soha nem is volt, mivel mindegyik csoportosulásban dalszerző vagyok. Valószínűleg azért alakult így, mert egy zenekarban nem lehet minden ötletet megvalósítani, így az élet felkínálta az alternatívákat és én éltem a lehetőségekkel.

- Az említett zenekarokkal való együttműködésre munkaként tekintesz, vagy baráti alapon érkeznek a felkérések? Mi késztet arra, hogy ennyiféle műfajban (jazz, reggae, rock ..stb) kifejezd magad?

Dalma: - Munka és barátság, barátság és munka, a kettő nem válik külön, aminek megvannak a szépségei és a hátulütői. Mi a késztetés?: kiváncsiság, exhibicionizmus, önterápiás lehetőség és még nem mutattak ennél jobb dolgot, ha majd találok, váltok.

- Meglepődtem azon, hogy nem szálltatok be a manapság egyre divatosabb ingyen zeneterjesztős “bizniszbe”, hanem inkább kerestetek egy kiadót és ott jelentettétek meg a lemezeteket. Nem hisztek az internetes terjesztésben vagy még mindig könnyebb egy kiadóval együttműködni? Többre lehet így jutni?

Dani:- Ez egy adok-kapok dolog. Nem arról van szó, hogy nem hinnénk az internetes megjelenésben, a Sleeping Traveler is kapható lesz több zenei portálon. De hosszas fejtegetés után úgy döntöttünk, hogy megéri nekünk az esetleges későbbi haszon egy részéről lemondani azért a támogatásért cserébe, amit egy kiadó adni tud nekünk. És itt nem feltétlenül csak pénzre gondolok, benne van ebben az ő kapcsolati tőkéjük, know-how-juk is. Igen, bízom benne, hogy messzebb jutunk így.

- Nehéz beskatulyázni a zenekart, az újságírók pedig semmit sem szeretnek ennll jobban. Talán a triphop kifejezés illene legjobban az Eslcin Syndora? Hogyan határoznátok meg a saját zenéteket?

Dani:- Tripnek trip. A hopban már nem vagyok biztos. Azzal egyetértek, hogy a triphop mint kategória, néhány zenekart jelent, és egy nagyon innovatív kis korszakot a 90-es évek zenéjében. Nekem triphop mondjuk a Blue Lines a Massive Attack-től, vagy a Dummy a Portisheadtől. Szóval szigorúan véve ez a stílus már ha úgy tetszik halott.

- De nem emiatt nem mondanám az Esclinre hogy triphop. Eleve nem érezném jól magam, ha mi egy bizonyos stílusú zenekar lennénk. Nyilván van összefüggés a számaink között, de szeretek kísérletezni, és minden új dalnál kipróbálni valamit, amit addig még nem. A zenei hatások sem ilyen egysíkúak, amik valamilyen szinten befolyásolnak bennünket. Persze szeretjük a fent említett zenekarokat, de legalább ugyanennyire befolyásolnak bennünket előadók akár az indusztriál, akár a progresszív rock, az art rock vagy idm/ambient érákból. Ezek egyáltalán nem összeegyeztethetetlen műfajok.

- A Folklore című számotokhoz Fülöp Farkas rendezésében készült egy elég színvonalas klip. Megéri még manapság ilyen profi videót készíteni? Hogyan jött össze a dolog?

Dani: - Hogy megéri-e? Persze hogy megéri! Ha más nem azért, hogy tudd, te mindent elkövettél, hogy jó legyen a produktum, ami kikerül a kezedből. De ennek a videónak így kellett elkészülnie. Elképesztő érzés volt látni, ahogy egy csomó ember a lehető legtöbbet kihozva saját magából, megszállottan dolgozik a közös ügyért. És persze a forgatás után pár héttel az első nyers vágást megnézni is hátborzongató volt. Itt kiemelném azért Farkas emberfeletti munkája mellett Spáh Károly operatőr nevét is, akinek a gyönyörű képi világot köszönhetjük. Nagyon hálásak lehetünk nekik, és mindenkinek, aki bármilyen módon a segítségünkre sietett, hogy a kávés-cigis ötletelős délutánok agymenései ilyen tökéletes módon kerüljenek filmszalagra. Ez az érzés mindent megér. Ezért küzdünk. A lemez is ezért készült évekig. Kurva jót akarunk csinálni.

- Magyar zenekarok közül eddig inkább azok az előadók tudtak (valamilyen szinten) érvényesülni külföldön, akik a “sírva vígad a magyar” koncepcióba beleférnek, vagyis a zenéjükben felfedezhető egyfajta kelet-európai melankólia. Ez pedig a ti zenétekre is jellemző. - Megpróbáltok “betörni” a külföldi piacra?

Dani: - Szeretnénk érvényesülni külföldön, ez nyilvánvaló. Talán a zenénk alkalmas is erre, de azért azzal tisztában vagyunk, hogy ezt itthonról pörgetni nagyon nehéz. Hogy a sírva vígadó produkciók jutnak külföldre? Mondj egy külföld-kompatibilis magyar előadót aki vidám zenét játszik! Szerintem ez csak egy statisztikai eredmény, ami azt mutatja, hogy kevés őszintén vidám magyar produkció van. Melankolikus ország vagyunk.

- A Fourty Main menedzsment intézi az ügyeiteket, nekik pedig nagy szerepük volt abban, hogy a Realistic Crew kijutott a Glastonbury-re. Szerintetek az Esclin Syndo előtt is lesz ilyen lehetőség? Melyik külföldi fesztiválon és melyik előadó előtt játszanátok a legszívesebben?

Dany: - Bízunk benne, hogy gyümölcsöző lesz az együttműködésünk a Fourty Main-nel, természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy eljuthassunk külföldi fesztiválokra, klubokba. Nekik ebben van tapasztalatuk, ez egy fontos része volt annak a döntésnek, hogy velük szeretnénk együttműködni.

- Lesz még kislemez vagy klip az albumon szereplő számokból vagy már a következő anyagon gondolkodtok?

Dani: - Természetesen ahogy leadtuk a master CD-t decemberben, már a következő anyagon gondolkodtunk. Akusztikus hangszerekkel kísérletezünk, valami mást szeretnénk másodiknak. Ennek az útnak viszont még nagyon az elején vagyunk. De emellett persze körvonalazódnak az elképzelések a következő klipről is. Az sem lesz vidámabb.

- Milyen terveitek vannak a közeljövőre vonatkozóan? Most kezdődik a koncertezős időszak? Hol léptek fel legközelebb?

- Legközelebb február 27-én leszünk hallhatóak a Petőfi Csarnokban, ahol barátaink, a Subscribe zenekar meghívására játszunk. Dolgozunk rajta, hogy eljuthassunk a legtöbb nyári fesztiválra, addig pedig szeretnénk minél több helyen megfordulni vidéki városokban.

- Portishead vagy Tricky?

A Portishead fájdalma, és Tricky vadsága.

- Radiohead vagy Mars Volta?

A Radiohead intimitása és a Mars Volta őrültsége.

-M-

[2009.02.05.]