Carl Craig

Craigre 1989-ben figyelt föl a detroiti techno-sámán Derrick May, és rögtön hangmérnökéül fogadta. Néhány év közös munka után Carl a saját útjára lépett, nem sokkal rá megalapította a Planet E kiadót, amely hamar az egyik legismertebb független techno címke lett.

A kilencvenes évek elején Innerzone Orchestra projektjével a drumandbass-t terelte új irányokba. A Bug In The Bassbin-t a 4Hero, Goldie, J-Majik és a többi dzsungel-veterán is fő inspirációik között tartják számon.

Craig első szóló albumával addig ismeretlen tájakat mutatott be a jó ízlésű közönségnek: A Landcruising-el eltávolodott a klasszikus techno formától, hagyta, hogy hassanak rá a popzene olyan újítói, mint a Tangerine Dream, Morricone, vagy a Kraftwerk.

Számos remixet készített, 2007-ben pedig Grammy-díjra jelölték a Junior Boys Like a Child című számának átértelmezéséért. Craig tagja volt a Narodniki nevű alkalmi laptopper szupergruppnak, itt többek közt Richie Hawtin, Ricardo Villalobos, Luciano és a Basic Channel társaságában táncoltatták meg a Montreux Jazz Festival közönségét.

Carl Craig sok szálon kötődik a jazzhez. Egyrészt minden saját munkájában ott van valami nehezen megfogalmazható, mély értelme a jazznek, amit a hivatásos jazzerek java legszebb álmaiban sem tud tetten érni. Aztán már az Innerzone Orchestra élő felállásában is a Sun Ra Arkestra ütőse verte a bőröket, a 2003-as The Detroit Experiment lemezen pedig a detroiti jazz elittel magukhoz vettek néhány Motown-os session zenészt, reppert és soul énekest, majd elvesztek a szinuszhullámok között, de csak hogy egy "nu jazzt", mint olyat móresre tanító konceptlemezzel térjenek vissza. Craig érdeme a hatvanas évek detroitjának politikus jazz bandája, a The Tribe újjáélesztése is.

2008-ban jelenettet meg a "Sessions"-t, amely híres remixeinek kegkedvesebb darabjait teszi elérhetővé, néhány saját klasszikusának új, vagy ritka verziója mellett.

[2009.02.16.]