Különös beállítások a Tetőtérben

Zuglóban a Kassák klubban láthattuk a Tetőtér Színtársulat és a Beállítások Színtársulat előadásában a Veszedelmes Viszonyok című produkciót.

Choderlos de Laclos regényéből az azonos című forgatókönyv alapján színpadra alkalmazta és rendezte Rudas Attila. Zene: Hulényi Gábor
Szereplők: Pálffy L.Péter , Kenéz Anikó, Kenéz Ildikó, Merényi Zsófia, Szivropulosz Szilárd, Kovács Ildikó, Csajka Mária, Heiner Péter, Debreczeny Edith. 

A Beállítások és a Tetőtér Színtársulat közös produkciója, a Veszedelmes viszonyok különös feldolgozása volt látható október 29-én, szombaton a Kassák Klubban. A 18. század végének népszerű francia levélregényét Rudas Attila vitte színpadra, akit Zugló közönsége már a klub megnyitó ünnepsége óta ismerhet. Ekkor rendezte a Tetőtér Színtársulatnak Szép Ernő Május című darabját, míg a Beállítások amatőr színészeivel 2001 óta dolgozik. A Veszedelmes viszonyok már február óta a Kassák Klub műsorán van, az új szereposztás azonban az őszi évadban a darab megújulását is jelenti.

A tetőtérben felállított színpad előtt, a helytörténeti műhely századfordulós zuglói képeslapjaival díszített falak között a szereplők ismerősei és a környék érdeklődő nyugdíjasai hamar megtöltötték a mindössze hét sorból álló nézőteret. A baráti csevegést keringő zenéje szakította félbe, és a hátulról megvilágított lepedőn két alak táncolni kezdett. Az előadás „betáncolta” magát. Máris belecsöppentünk Valmont, a démonikus és fondorlatos csábító és Merteuil márkiné ármányainak kellős közepébe. Egy olyan világba, ahol a mesterien kifinomult emberismeret és az ezzel való játszma meggyalázza a szerelem fogalmát, és tragikus önpusztításba fordul. Miután magukba roskadva hallgattuk székünkben Valmont búcsúlevelének fájdalmas szavait, az árnyak újra táncolni kezdtek. A darab „kitáncolt”.

Pierre Choderlos de Laclos regénye, a francia rokokó egyik legmaradandóbb alkotása korunkban is éppoly érvényes, mint születésekor volt. Legalábbis ezt állítja róla Rudas Attila, a rendező.
- Nem volt semmi különös aktualitása, egyszerűen szeretem ezt a darabot - nyilatkozta lapunknak az előadás után. – Szerintem ez egy olyan üzenetet közvetít, ami helytől és kortól elvonatkoztatva, mindig érvényes. Azt, hogy az emberek mi mindenre képesek unalmukban. Hogy mennyire belemásznak mások életébe, ahelyett, hogy a sajátjukkal törődnének. Igaz volt ez az akkori arisztokráciára is, de igaz ez napjainkban is, amikor az internetes fórumokon az emberek jó dolgukban egymást szapulják. Annyi a változás, hogy a leveleket ma a képernyőn olvashatjuk.

Ezt szimbolizálja Rudas szerint az előadás keretét adó árnyjelenet is. A történetnek van egy zuhanó íve. Egy könnyed, játékos jelenetből kibontakozik a hiúság és a ravaszság szövevényes hálózata, ami a kiszemelt áldozatok után rátekeredik magukra az összeesküvőkre is, és megfojtja őket. Mindenki csalódott. És mégis: ugyanaz a kezdet, ugyanaz a vég. Semmi sem változik. Az emberek valójában ugyanúgy űzik tovább kis játékaikat.

A darab örökérvényűsége és a konkrét körülményektől való függetlensége az, ami a Rudas által készített adaptációban dominál. Nem a regény eredeti világának, annak a dekadens kornak a kosztümökbe bújtatott felélesztése, mint a nemrégiben mozikban vetített film John Malkovich és Glenn Close főszereplésével. Ugyanakkor nem is a történet saját korunkba történő átültetéséről van szó, ahol a szereplők a kastélypark árnyékos zuga helyett számítógép előtt ülve olvassák a várva várt leveleket. A megvalósítás minden eszköze a kortalanságot igyekszik tükrözni. A színpad fekete, a díszlet csupán három fehér doboz, aminek különböző irányokba való forgatása a különböző helyszíneket jelzi. A szereplők ruhája is fehér és fekete, csupán a kurtizán jelenik meg égővörösben és a levélpapíroknak van némi halvány színárnyalata. Rudas tudatosan próbál meg minden felesleges kelléket mellőzni, olyannyira, hogy a párbajjelenetet is közvetlen ökölharcra változtatja. Így aztán a mégis megjelenő néhány kellék rendkívül erős szimbolikus értéket kap. Mint a golyók, amit Valmont morzsolgat a tenyerében, vagy a pohár tiszta víz, amit az inas felkínál egy-egy jelenetben.

Akár a Veszedelmes viszonyok önálló életének egyik jele lehet az is, hogy a tavaszi hat előadás után most új főszereplővel bűvöli el a közönséget. A vicomte szerepében ezúttal Pálffy L. Péter tetszeleg, aki a márkinét játszó Kenéz Anikóval meglepően könnyed harmóniában mozog a színpadon. A tiszta lelkű Tourvelnét a női főszereplő testvére, Kenéz Ildikó játssza, aki már a szintén Rudas által rendezett 2003-as A tudós nőkben és a 2004-es Májusban is remek alakítást nyújtott. A naiv Danceny lovag bőrébe bújt Szivropulosz Szilárd és a kurtizánt alakító Debreczeny Edith februárban csatlakozott a Beállítások Színtársulathoz.

- Már akkor is nagyon összeszokott társaság volt, látszik, hogy sokat dolgoztak együtt. – mondta a szereplő, aki szót ugyan nem, de erőteljes erotikus mozdulataival feltűnő szerepet kapott. – Mindamellett hamar befogadtak, és miután már nagyon régóta keresek egy amatőr társulatot, örülök, hogy végre megtaláltam a helyem.

A különös adaptációt az őszi bemutató után idén még november 19-én és december 10-én, januárban pedig még két alkalommal láthatja a zuglói közönség. Ezt követően pedig majd a Julie kisasszony című darabban mutatja meg újra magát Rudas Attila csapata.

Lausek Esther

Valmont, a démonikus csábító valóban beleszeret a csodálatosan tiszta lelkű Tourvelnébe, vagy csak a Merteuil márkinéval folytatott szenvedélyes rivalizálás hajszolja bele ebbe a valódinak látszó érzelmi viharba? Persze Cécile Volanges megrontása legfeljebb a márkinénak tett kegyes áldozat, amelynek gyümölcse, vagy szarkasztikusan fogalmazva, vérdíja maga a márkiné, ha valóban betartja szavát... Csakhogy Merteuil márkiné Valmont ténykedése közben Cécile leendőbelijével bújik ágyba, ezzel is bosszantva Valmont vikomtot. De hogy ki szerelmes valójában és kibe? Ezt próbálja Laclos kibogozni ezekből a Veszedelmes viszonyokból, amelyekben szerelem, szenvedély és gyűlölet viharzik. A szereplők csalnak és megcsalatnak, és miközben egymás érzelmeivel játszanak, saját maguk is fölemésztődnek.

A szerző egyetlen regénye méltán világhírű: kordokumentum és a szerelem lélektani ábrázolásának klasszikus tisztaságú remeke. A bonyolult szerkezetű, több szálon futó levélregény egy egész társadalom gondolkodás- és életmódját mutatja be igen nagy pszichológiai érzékkel. A levélregény szerkezete lehetővé teszi, hogy ugyanazt az eseményt több aspektusból mutassa be, és a levélíró jellemére is fényt derítsen.

A műben a nemek konfliktusa mellett az osztálykonfliktus játssza a döntő szerepet: a szabados arisztokrácia erkölcseivel és módszereivel szemben áll a polgárság őszinte érzelmekre épülő erkölcse. Valmont vikomt és Merteuil márkiné képviselik az arisztokrata szabadosságot, amelyben a szexuális hódítás érzelem- és szerelemmentes, hideg fővel végrehajtott nagyvilági játék, a szerelem szentimentális eszményét pedig a fiatalok, Cécile Volanges és Danceny lovag testesítik meg. A két arisztokrata arra szövetkezik, hogy cselszövevényekkel libertinussá nevelje a két fiatalt, közben pedig Valmont egy törvényszéki bíró feleségét, Tourvelnét is szeretné fogadásból elcsábítani - és ezúttal ő maga is szerelmes lesz... Mint ahogy a többi szereplő között is kialakulnak szerelmi szálak, például Merteuil-né is beleszeret Danceny lovagba, akivel eredetileg csak Valmont bosszantására bújt ágyba. Így aztán a két arisztokrata nem csak az ifjú szerelmesek, hanem egymás ellen is intrikálnak, aminek természetesen nem lesz jó vége. (Fodor István nyomán)

[2005.11.01.]