A rockzene egy hálátlan műfaj - interjú Kentaurral

Nagy csend honolt a Kentaur háza táján. A zenész 1996-óta, a második albuma megjelenését követően, lassan kikopott a hazai popéletből. A kreatív agy, Kentaur most felébredt csipkerózsika álmából és nagy dobásra készül. Zenekart alapított és elkészítette új, Urban Stigma című anyagát, melyhez igazán kitűnő képi és történeti hátteret képzeltek el, erről faggattuk Őt.

- Hogyan jött az ötlet, hogy újra zenélni fogsz?
- Régóta járt a fejemben egy történet, amit dalokban tökéletesen meg lehetett fogalmazni. Volt egy tervem is, hogy milyen fajta zenét szeretnék játszani, már csak a zenekar hiányzott. 2004. januárjában találkoztam egy gyermekkori barátommal, aki régebben egy jól menő popzenekar dobosa volt. Neki meséltem először a terveimről és végül vele kezdtünk el szervezni az együttest.

- Zenekar alakulása hogyan történt?
- Megkerestem Lepés Gábort, aki az előző lemezem felvételeinél is segédkezett, (sőt a ’96-os lemezre egy közös dalt is írtunk – most az Ákos zenekarában és a Balkan Fanatik-ban játszik), hogy közreműködjön velünk, de mivel akkoriban rengeteg elfoglaltsága akadt azt tanácsolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Háry Péterrel (basszusgitár –billentyűs hangszerek), mert készített egy fantasztikusan jó zenei anyagot. Közben már beszéltem Madarász Gábor gitárossal, neki is meséltem terveimről, nem volt ellenére a dolog. (Mindkettőjüket régebbről - Ákos zenekarából ismertem. Ott már egy-egy fellépés erejéig zenéltünk már együtt.) Háry Pétertől megkaptam CD-n a zenéket, ami egy komplex anyag volt, ez később a lemez kiindulópontja, magja lett zeneileg. Péter már három éve dolgozott rajta, de mindenképpen azt szerette volna, hogy egy kézben maradjon, ne legyenek szétszórva a dalok. Így került tulajdonképpen ő a csapatba és alakultunk meg. Később ugyan történt egy változás, a stúdió felvételek kezdetekor kiderült, hogy régi dobos barátommal nem igazán passzolunk össze, nem emberi problémáink voltak egymással, hanem zeneileg nem voltak egyformák az elképzeléseink. A helyére érkezett Schvéger Zoltán dobos, így alakult ki a végleges felállás.

- Hogyan kezdtetek neki az album készítésének?
- Nagyon hosszú folyamat és iszonyatos munka volt elkészíteni ezt az albumot. Először is kiadót keresni, stúdió időpontokat egyeztetni.
2004. nyarán kezdtük el a zenék áthangszerelését, amivel tulajdonképpen nem volt olyan sok dolgunk, kicsit alakítgattuk és rockosabbá tettünk. A meglévő dalokhoz Péter írt még kettő újat, Madi kettőt és én is írtam még egy dalt. Továbbá két feldolgozás szám is szerepel az albumon, az egyik a Sirálysziget az első szóló lemezemről, így végül 16 szám került fel.

- Milyen stílusú dalok születtek?
- Ez egy igazi kemény rock lemez, néhol enyhe metal beütésekkel, mindezek mellett dallamos. Nagyon impulzív zenék születtek, szélsőséges dolgokkal, mert hallhatóak rajta lírai és enyhén pop-os beütésű dalok is. -Tehát zeneileg elég széles skálán mozog, de ugyanakkor egységes maradt, mivel a tematika végig ugyanaz, azonos gondolkozású emberek készítették. Ha mindenképpen párhuzamot kell, hogy vonjak, akkor leginkább az új amerikai rockzenei irány felé hajlik el .

- Dalszövegek közösen írtátok?
- Mivel a csapatban senki nem „hivatásos” szövegíró, ezért rendesen megküzdöttünk a szövegekkel. A dalokhoz a szöveget eredetileg angol nyelven írtuk, mert későbbiekben tervezzük ezt a zenei anyagot külföldön megjelentetni. Mikor elkészültek a szövegek egy nagyon jó barátom Galambos Attila, akit mi csak Dove néven emlegetünk, átfordította magyarra, és közösen átdolgoztuk azokat végleges formájukba. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Korábban Gábor már írt egy-két dalszöveget és én is próbálkoztam, de még a hősidőkben a Satöbbi zenekarban, de mindketten angol nyelven írtunk - meg természetesen az előző lemezeimen Dusánnal nehéz volt versenyre kelnem. Most így legalább abszolút a saját gondolatainkat énekeljük.

- Mennyi időt vett igénybe az album elkészítése?
- Múlt év végén stúdióba vonultunk. Nagyon hosszúra nyúlt a munka. Hiszen 16 nótát kellett két nyelven rögzítenünk. Arról, nem is beszélve, hogy én is nehezen szoktam vissza a stúdióba nyolc év kihagyás után. Nehezen indult a munka, viszont annál profibb lett. Élő vonósokkal dolgoztunk, sok sávon énekeltünk, egy komoly nagy formátumú produkció lett belőle és elképesztő mennyiségű nóta. Augusztusban fejeztük be a felvételeket, utána már csak a végleges borító készítése, fotók és a promóciós munka, illetve az album többszöri masterelése zajlott.

- Zeneileg mennyire különbözik régi lemezeidtől?
- Mások a szerzők és két külön zenei világ. Az előző kettőből az első lemezemet szerettem a jobban, az Új Világ 1988.-ban forradalmian újnak számított. Mint első magánkiadású lemez minden gyermekbetegségen végig ment, de nagyon sikeres volt. A második albumban már nem volt akkora örömöm, de ez nem a szerzők miatt alakult így. Addigra a majd húsz év korkülönbség, ami a szerzők és köztem volt soknak bizonyult. Mikor az első lemezem készült 21 évesen a koromhoz képest komolyabb voltam, Ők meg 40 éves fiatalos emberek, viszont a második lemeznél már 33 körül jártam Ők meg 50-es éveik elején. Nem is a zenékkel volt problémán, hanem inkább a dalok gondolatiságával. 30 évesen már saját véleményem volt, próbáltam presszionálni a szövegírót, hogy én ezt nem szeretném, ellenben azt szeretném, és így már döcögősebben ment a munka, de a Picivel legnagyobb örömre mai napig nagyon jóban vagyunk.

- Milyen korosztályt céloztatok meg?
- A nagyobbik lányom és a velem egykorúak is hallgatják ezt a zenét, hogy közte mi van, azt még nem tudom. Akik ezt a fajta gondolkodásmódú zenét játsszák, ugyan nem nálunk, de a koncertjeikre komoly érdeklődés van. A kiadót biztos érdekli, hogy mennyi lemezt fogunk eladni, engem annyira nem. Igazából nem arról szól a dolog, hogy lekaszáljuk a magyar közönséget. A rockzene egy hálátlan műfaj, a rádiók nem nagyon játsszák le, főleg ha magyar. Több slágeres, klasszikus felépítésű rock dal van a lemezen. Én úgy gondolom, hogy a szövegek nem túl agyasok, inkább költői lemez egyszerű megfogalmazásban. Három könnyebb dal van, a többi kicsit erősebb, negatívabb felhangú, de mindennek pontos értelme van. Mindenkit érnek mostanában negatív hatások. Mi így reagáltuk a világ és a minket ért dolgokra, ezért is lett Urban Stigma, mert ezek a hegek rajtunk is vannak és velünk is történtek.

- Lemezbemutató koncertet terveztek?
- Bonyolult és hosszadalmas folyamat egy jól felépített koncertet összehozni. Komoly díszletett fogok tervezni, mozgásszínházat és vetítéseket a koncertre. Ez már így volt akkor is, mikor még a színházhoz közöm nem volt. Ez is egy önkifejezési forma

- Olyan lesz amilyennek igazán elképzelted?
- Igen, olyan lesz. Egy rövidtávú életmű. Na azért nem ennyire fellengzős a dolog, de egy olyan produkciót fogok létrehozni, amit A-Z-ig én fogok kitalálni, megálmodni. Nem mindent én fogok csinálni, mert természetesen hívok koreográfust, világítástervezőt és rengeteg külső segítséget, de én fogom irányítani. Körülbelül 2 hónap mire mindent előkészítek és legalább 1 hónap, míg a zenekarral bepróbálunk. A koncert leghamarabb jövő tavasszal várható, ha már kapcsolódunk a Stigmához, akkor húsvét környékén talán.

- Klubokba is fogtok koncertezni?
- Igen fogunk. Lesz egy-két belövő koncertünk kisebb helyeken. Semmi látvány csak zene. Vegyesen 6-8 nagyobb és 10-15 kisebb koncertet tervezünk, éves szinten maximum 30-at. Nem akarjuk ledarálni az országot, ha hívnak, megyünk, de nem erről szól a dolog. Nem egy hobbi zenekar vagyunk, de nem akarunk minden második nap koncertezni az nem nekünk való, hogy csak felállunk a színpadra és játszunk valamit. Erre szokták mondani, hogy „Wagnert nem hallgass Sokol rádión”. Nem azt mondom, hogy mi valami grandiózus dolgot csináltunk, csak rockot, ami elég gitárcentrikus, de vonósokkal, zongora kísérettel, és közben zúznak a gitárok.

- Mesélnél egy kicsit az első klipetekről, az Álmatlanságról?
- Az Urban Stigma egy zenés film ötletéből indult, amiből kialakult az egész lemez koncepciója. Hat éve dédelgetem ezt a történetet. Tulajdonképpen egy mostani környezetbe helyezett bibliai alaptörténet a mai világban, ugyanazokban a szituációkban. Van egy ember, aki zenész prófétikus hajlammal, és fontos gondolatokkal a XXI. században, körülötte tizenkét emberrel. Félre értés ne essék, ez a történet nem rólam szól. Elsősorban nem a vallásosság vezérelt, hanem az, hogy milyen lehet egy ilyen tulajdonságokkal bíró embernek élni ebben a világban, hogyan tudná közvetíteni gondolatait mások felé, hogyan reagálna bizonyos dolgokra és ebből alakul ki egy reális történet.

A terv az, hogy egy-másfél éven belül leforgatunk öt klipet hasonló igényességgel, ami persze azért nem olyan egyszerű, mert rengeteg pénzbe kerül, még úgy is, hogy sok külső segítséget kaptam, mivel a szakmában dolgozom. Lényeg az, hogy leforgatjuk az öt klipet, ami egy történetté alakul, mintha egy film sound track-je lenne, ami ugyan még nem létezik, de halljuk a dalait a lemezen. Az ötödik klip után mindjárt forgatunk egy összefoglaló filmet, ami kb. 30-35 perces kisfilm lesz és készítünk rá az egész lemezből egy hosszú dalciklust.

- Az elkészült klip melyik rész pontosan?
- A harmadik, vagyis a közepe, egy nagyon rövid rész, pontosan egy estét ölel fel. Ez nem egy nagy lineáris történet, inkább egy mai modern kisfilm. Talán ezért is lehet érzékelni a stílusbeli hullámzásokat az albumon. A szereplők mind színészek, a barátaim. Szerencsém volt, hiszen minden karaktert megtaláltam a szűkebb környezetemben. Nagyon izgalmas kis történet lesz!

- Milyenek az eddigi visszajelzések?
- Nagyon jók! A klipet már játsszák a hazai zenei csatornák. A rádiókban még nem igazán hallani minket, mert legalább három hét a rotáció, de reménykedünk benne, hogy lassan ott is hallhatóak leszünk. Nagy az érdeklődés, híre ment a dolognak. Még csak most kezdődik igazán….

- Mikor kerül boltokba a lemez?
- Legkésőbb november végén már biztosan meg lehet vásárolni!

- Kíváncsian várjuk, és további sok sikert...

Reményi Dóri 

[2005.11.25.]