30 éves friss dalok a Kontroll Csoporttól

Telt ház fogadta a több mint két évtized után újra összeállt Kontroll Csoport zenekart pénteken a Pecsában. Ennek ellenére egy meghitt hangulatú és kifejezetten bensőséges koncertről tudok beszámolni. Talán furcsa jelzők egy felforgató, polgárpukkasztó, azaz punk zenekart jellemezve, de mégis egy baráti társaság gyűlt össze, akik minden számot kívülről fújnak, és ez láthatóan jól is esett a csapatnak.

Döcögősen indult különben az este, Müller Péter Sziámi mikrofonját az első szám után le kellett cserélni és utána is még sok rohangálás történt a madzagokkal. Különben nem lehetett panasz a hangzásra, minden hangszer nagyon szépen szólt, külön öröm, hogy felváltva lehetett koncentrálni a basszusgitárra, a dobra, a szaxofonokra és a ritmusgitárra is. Az énekhangok viszont jöhettek volna tisztábban, mintahogy az énekesek kézi hangszerei is. (Taps, rumbatök, műanyag játékzongora, egyéb kerepelő izék.)

Na jó, ha szép sorjában akarom elkezdeni a beszámolót, akkor először a filmről kell írnom, ugyanis meglepetés gyanánt levetítésre került Müller Péter Sziámi vizsgafilmje, a „Mi jut eszedbe az énekesnőről?”, aminek a zenei aláfestését és háttértémáját az URH és maga a Kontroll Csoport szolgáltatta, főszerepét pedig Bárdos Deák Ágnes játszotta. Ezt a művet valószínűleg nem sokan látták még, de egy picit az összefoglalása is a „Kontroll Csoport életérzésnek”. Az átkötést a koncertbe a kezdő szám, „A mi agyunk téves” szolgáltatta, ami a filmben is megadja a felütést.

A zenekar tagjai (Bárdos Deák Ágnes - ének, Farkas Zoltán - basszusgitár, Hajnóczy Árpád - szaxofon, Hajnóczy Csaba - gitár, Kistamás László – ének/ effektek, Lehoczky Károly - dob, Müller Péter Sziámi - ének, Újvári János – szaxofon) minden különösebb csinnadratta nélkül egyszercsak besétáltak a színpadra és úgy kezdtek el játszani, mintha tegnap lett volna utoljára koncert. (Pedig 1991-ben volt.)

A közönségnek több időre volt szüksége az ellazulásra, de a negyedik számnál, a „Túl vagyok a szexen” címűnél megindult a tánc, és be sem fejeződött a koncert végéig. A három énekes egy percig nem állt le, bohóckodtak, hergelték egymást, és eléggé szinkronban voltak. Különösen Kistamás László adott bele apait-anyait (neki valószínűleg nem is kell mikrofon, akkor energia van benne), és szerintem Johnny Rotten régebben gyakran lesett tőle.

A képekért klikk a fotóra

A színpadi díszletet felirat nélküli demonstrációs táblák, illetve üres fehér papírbabák szolgáltatták (nekem azt sugallva, hogy valakik hiányoznak vagy eltűntek), másrészt pedig a háttérbe vetített filmek, animációk, régi fotók, mindig számok mondanivalóját kiegészítve, extra hangulatot teremtve.

Mint kiderült, a zenekar az USÁ-ba készül, és ezért készült egy-két felirat angolul, és Ágnes beszámolójából is megtudtunk, hogy a szabadság és a demokrácia hazájába nem léphetnek be csak úgy ezen gondolatok legendás magyar képviselői. Az amerikai vízumhoz szükséges ujjlenyomat-adás (illetve nyilván-tartás) igen komikusan hat ennél a zenekarnál. Kár, hogy a „Nyilvántartanak. Tőled. Nyilván tartanak tőled” lefordíthatatlan angolra...

Mondanivalójuk még mindig meglepően aktuális, vagyis már megint, csak a szövegek itt-ott 180 fokos fordulatot vettek. Ijesztő, hogy a mai magyar társadalomba visszatért a 80-as évek elutasító, pesszimista, befelé forduló, lemondó, kifelé- és elvágyakozó világa, ahol üresek a társas kapcsolatok, nem lehet egyről-kettőre jutni, mókuskerékbe kerülnek a mindennapok. Így aztán a majdnem harminc éves dalok frissek és aktuálisak. Mi pedig egy jól összecsiszolódott társaság profin megszerkesztett produkcióját láthattuk.

Az elhangzott dalok: A mi agyunk téves, Halálos szerelem, Lilli Kommandó, Túl vagyok a szexen, Anti-bébi, Egy hang a rádióból, Olé-olá, Besúgók és provokátorok, A zene mindenkié, Eladom, Nem én vagyok, Kis piros bombázó, Azt csinálok, amit akarok, Ma háború van, holnap béke, Fényes bogarak, A félelem háza, Kicsinek látszol innen, Polák, Wenger, Hol vannak a régi álmaim, Laila, Anyád, Nem akarom elvenni a kedved, A rock’n’ roll egy állat, Annál jobb itt minél rosszabb, A félelem háza.

- Csudi -

[2009.11.01.]