"Elő a metélttel, elő a mákkal, elő a régi jó dumákkal!”

Pajor Tamás: Önök Érték lemezét hallgattuk meg

A nyolcvanas évek közepén járunk. A szocializmus dolgozói kebelén már pattannak a műszálas ingek gombjai. Budapesten mozgolódik a rendszerváltó értelmiség. Az évtized elejétől sorra alakulnak az akkor még tiltott kategóriába tartozó underground zenekarok. A srácokat a Balaton, az A.E. Bizottság, az URH később a Kontroll tartja extázisban… már nem csak 7-től 10-ig. Születőben az intellektuális, értelmiségi (sic) rock. Ebbe a szellemi környezetbe érkezik az évtized második felének legbotrányosabb csapata a Pajor Tamás vezetette Neurotic. A zenekar rövid idő alatt kultstátuszt vív ki magának. Máig érvényes szövegek, sodró funky alapú zene, de a lényeg persze Pajor, aki mindent és mindenkit kipróbál. Durva, erőszakos ugyanakkor érzékeny figura, maga a Rock ’n’ Roll.

1988. Xantus János dokumentumfilmet forgat. A téma a 80-as évek magyar avantgard szubkultúrájának deviáns személyisége, a Neurotic frontembere Pajor Tamás. Aztán hirtelen történik valami, az önpusztító, mániás-depressziós srác a forgatás ideje alatt hirtelen megtér. Mindenki értetlenül áll a Pál fordulat előtt. A film mégis elkészül. Cím: „Rocktérítő”. Kötelező darab. Pajor Ámen néven új zenekart alapít, ezzel együtt letiltja a Neurotic összes felvételét. Az anyag azóta sem jelent meg hivatalos kiadásban, kizárólag a világhálón tűnik fel nagyritkán…

A Hit Gyülekezetébe megtért egykori deviáns stonert egy ideig kizárólag a Vidám Vasárnap műsoraiban láthatta viszont az erre érzékeny közönség. Egy – egy elejtett nyilatkozat, egy-két kétes értékű lemez, aztán évekig semmi. 2005 végén azonban Pajor újra úgy érezte közlendője van. Az „Önök érték” című anyag mind kiállításában mind belső értékeiben kivételes minőséget hordoz. Már a Szula László festőművész zsenijéről tanúskodó borító is műalkotás. Az ötvenes éveket idéző képen, Pajor lenyalt félrefésült séróval, bájvigyorral feszít a kommunizmust építő dolgozók között. Pártház életérzés, munkásököl, jövőépítés minden ami kell. Zseniális. A lemez 17 dala a túláradó önvallomásos megfejtéseken kívül szintén az. A zene a funky (A keskeny úton), a pop (Ön táncoljon), a latin (Bomba robbant bennem), a jó értelemben vett rádióbarát rock (Forradalom) és rock n roll (A tiszt) között egyensúlyoz. Kiváló érzékkel hangszerelt, biztos ízlésről tanúskodó idézetgyűjtemény. A szövegek, a néhol demagógnak ható útmutatási javaslatoktól és a helyenként fellépő rímkényszerektől eltekintve egytől egyig Pajor kivételes tehetségét igazolják. „Ez nem Arizona, hanem ipari zóna” éneki a nyitó „Őrizd a lángost!” című popsongban. A funkys „Mámá ucsityelnyicá-ból” megtudhatjuk, „itt maradt 75-ből, a mi kis diktatúránk”. A lírai „Horváthék fia” lepusztult panellakás feelinget, elhibázott életeket megidéző lírája kizárólag egy egykori drogostól fogadható el. „A keskeny úton” című felvételben Pajor kijelenti „Nem vagyok külföldi, de nem is Árpádé”. Intelligens megfogalmazás. Politikailag korrekt. A magát „harmadik nemzedék”-nek valló egykori underground ikon a countrys „Rosenberg Dani”-ban, és a Leonard Cohen stílusában előadott „Soá többé” című értekezésekben érzékeny témákat feszeget. „Ahol most víg kertész ültet, onnan egy sarokra, analfabéták lőttek a professzorokra.” Súlyos sorok. Az „50-es évek szűk levegőjét” Fenyő Miki pomádés, jampi-twist hangulatában megidéző „A tiszt” a kommunizmus legsötétebb éveibe kalauzol. 17 felvétel, nincs gyenge pont.

Pajor Tamás hatása a hazai könnyűzenében megkérdőjelezhetetlen. Szövegfordulatai ugyanúgy visszaköszönnek Geszti kétes értékű flittertől csillogó kamu-rapjében, mint Lukács Laci (Tankcsapda) néhol túlfogalmazott váteszi kinyilatkoztatásaiban. Ha az életéről kérdezik első helyen Jézus Krisztust említi, ha a zenéről, a házi kedvencek felsorolásán túl megtudhatjuk egyként hatott rá, Arany János, József Attila és Petőfi költészete, de a Koncz Zsuzsának írt szövegeket, az Illés szövegeit, vagy épp Sztevanovity Dusán munkáit is nagyra értékeli. Pajor új albuma. keveseknek lesz fontos, azok a kevesek viszont megérdemlik. Nagyon.

Radics Gábor

[2006.01.26.]