„A Klónok Támadása"

Meghallgattuk a We Are Scientist csapat With Love and Squalor albumát.

Nincs szebb, mint mikor az ember ráérő főiskolai - egyetemi évei alatt úgy gondolja, bizony nélküle nem megy a popbiznisz. A Pop Csajok satöbbi üzenet megvan. Ha ehhez még korrekt lemezgyűjtemény, némi képzelőerő és zenei kreativitás is társul, máris lehet zenekart alapítani. A „We Are Scientist” tagjaiban minden komponens a helyén van, a bemutatkozó anyag mégis visszatetszést kelt.

A borítón a magukat három (köztük egy jól fejlett fekete) macskával kitakaró fiatalemberből álló trió még 2000-ben alakult a kaliforniai Pomona Főiskolán. A Keith Murray (ének, szólógitár), Chris Cain (basszus) és Michael Tapper (dob) felállású zenekar nem bénázott sokat, a cash adott volt, három magán kiadású sikeres EP után pedig már a Virgin A&R emberei is pénz szagot szimatoltak. A csapat „With Love and Squalor” című bemutatkozó albuma tavaly év végén már a jelzett multinál jelent meg.

Hogy tudós fejekkel van dolgunk az első blikkre lejön. A srácok már a klónok klónjait is klónozzák. Néhány hónapja még a Bloc Party, a Killers, a Rapture, vagy épp a Franz Ferdinand arcátlan nyúlásain zsizsegett az egész popszcéna, a recycling azonban mára elérte az egykori újrahasznosítókat is. Már nem az a kérdés, hogy megengedhető-e (természetesen igen) a „Velvet Underground”, a „The Smith”, a „The Jam”, a „Blondies”, a „The Clash” vagy bármi más koppintása, sokkal inkább az, mit szól ehhez az „Interpol”, a „The Strokes”, vagy a „Kaiser Chiefs”. A válasz nyilván „Semmit”. A Nagy Közös Szemétdobon mindenkinek jut néhány morzsa.

A nyitó „Nobody Move, Nobody Get Hurt” táncos, lüktető – divatos new wave diszkó megjegyezhető refrénekkel, és olyan sorokkal mint: "My Body is your body / I won't tell anybody / If you want to use my body / Go for it." Így állunk. „This Scene Is Dead” – poszt punkos beindulás, a CBGB legjobbjait idéző gitáreffektekkel. A sulykoló, torzított basszussal indító „Inaction” az újrahasznosítás újrahasznosítása. A mániákus basszushangokra épülő, néhol The Edge effektparkját is beidéző „Can’t Lose” az album legeredetibb próbálkozása.  „Callbacks” punkos lendület - töredezett ritmusok, „Cash Cow” – a korai The Cure dalstruktúráival operáló potenciális indie sláger. Az ugrálós – kvázi diszkó „The Great Escape” nemcsak címében, de gitártémáiban is hozza Blur féle britpop legmaradandóbb megfejtéseit. A lendület az album végére sem fogy el. A „Worth The Wait” és „What’s The World” –ben mindent ott találunk ami rockenroll.

Azt, hogy a „We Are Scientist” bemutatkozó albuma feljogosítja-e a zenekart idegesítően nagyképű nyilatkozataira, egyelőre nehéz megállapítani. Az album mindenesetre sokaknak bejött. A szülőszobán épphogy felsíró kisdedek tréfákhoz való hozzáállásáról alkotott elmés közhelyet mindannyian ismerjük.

Radics Gábor

[2006.02.21.]