"Egyszeri alkalomra alakultunk, de aztán "úgy maradtunk"
A hat kunhegyesi barát alapította The Borgia egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A srácok lelkesek, egyediek s hatásosak. Ráadásul még Adélt is sajnálják… Részletek az interjúban!
– "Egy kántor, egy hitoktató, egy filozófus, egy életművész, és egy fősulis srác”: na ezt hogy hoztátok össze? – Tényleg van benne valami abszurd, hogy egyáltalán együtt vagyunk, de valójában egyformán szeretjük a focit, az ábrándos beszélgetéseket: többnyire nőkről, sikerről és egymás fejét is elviseljük. Ez már épp elég indok arra, hogy együtt lógjunk… aztán becsúszott a zene. Egyszeri alkalomra alakultunk, de aztán „úgy maradtunk”.
– Na jó, de annak idején nem is így állt fel a zenekar… Kik szálltak ki, s mi volt a változás oka? – Három olyan ember volt köztünk, aki most nincs, és egy olyan van, aki nem volt. Az első formáció azt a missziós elvet követte, hogy miden környékbeli zenész-haver legyen a csapatban. Ez az elv mára elpárolgott: lényegében ennyi.
– Most akkor ez már stabil csapat, mindenki a helyén? Nem hiányzik egy hölgy a sorból? – Úgy tűnik, igen, és mindannyian így is szeretnénk. Hölgy? Az biztos, hogy amikor volt lány közöttünk, hogy is mondjam, több energiával játszottunk. Az a lány kicsit a közönség is volt, akinek harcoltunk a kegyeiért, de ezt a lány pótolhatja tíz másik, a közönség soraiból.
– Kikerülhetetlen: kik voltak azok az előadók, akik hatottak a muzsikátokra? – A hatásokat nem tudom közvetlenül nyomon követni, de tény, hogy mindannyiunknak van kedvence, és mindenkinek más. A Franz Ferdinand-ot, a Coldplay-t, a Beatles-t, de a virtuóz gitárosokat is említhetném. Biztos hagytak nyomot a zenénken.
– Térjünk át a dalokra! Adél, Félmeztelen lány… Kicsit polgárpukkasztónak hatnak. Hogy jöttek ezek? – Ha polgárpukkasztás, akkor az nem szándékos, csak ösztönös, bár előbbit is vállalnánk. Az Adél szövege és kissé erotikus zenéje csupán egy gyakran felmerülő, sokakat érintő és kétségtelenül intim problémát akart színre vinni. A Félmeztelen lány az Abádszalóki Nyár programjának hivatalos számaként született. Nem túl szemérmes. Úgy látszik, nehéz a nőktől szabadulni.
– Lehet teljesen rossz vizeken evezek, de nekem Ady Lédája jutott eszembe. Mintha fricskáztatok volna egyet a történeten… – Esetleg Sigmund Freud szólaltatott meg minket. Erre tudatosan soha nem gondoltunk, de nagyon örülök, hogy ez az új dimenzió is felmerült - hála Neked. Végső soron erre megy ki a játék.
– Van itt Hej, tulipán is. Kicsit keverve vannak a dalok, a stílusok. Kétlem, hogy megfelelési kényszerből. – Ez tényleg nem az. Vannak népdalok, melyektől nem tudunk szabadulni, és átdolgozásra csábítanak, bár szimpatikus lenne az ügy, amit tehát egyébként nem erőltetünk, nevezetesen a népdalok felkarolása. Reméljük, hogy hangszereléssel, hangvétellel, megformálással tudunk valami elfogadható egységességet nyújtani.
– Akkor ezek fényében hogy áll össze a Borgia repertoárja? – Eddig még minden koncertnek más és más volt a számrendje. Igyekszünk azt az aktuális helyzethez alkalmazni. Ennek persze az a hátulütője, hogy koncerten nincs mindig a fejünkben a program. Ez persze nem jó. Az összeállításnál legtöbbször mindannyian bábáskodunk, és ez a legkeservesebb megoldás. Ha valamelyikünk – általában Zoli – előáll egy kész tervvel, akkor haladunk, és a vita is kevesebb.
– Meséljetek az első lemezekről? – Mit mondhatnék? Stúdióban lenni remek dolog. Lehetőséget teremt egy kis kísérletezésre, ugyanakkor precizitásra, döntésekre kényszerít. Csak hát elég költséges passzió. A RockinforM magazin mellékleteként megjelent lemezünket tekintjük az első, hivatalos lemezünknek, a korábbit mintegy demonak. Persze azon is akad egy-két frankó szám, ami erre már nem fért rá. Az bizonyára közhely, hogy egy lemez zenei tartalma, borítója soha sincs kész. Így vagyunk mi is ezzel, de vállalhatónak gondoljuk. Nekem tetszik. Én elmennék a Rossman-ba, és megvenném, aztán erre buzdítanék másokat is, de nekem már megvan több példányban, és szóltam már másoknak.
– Mire számíthat az, aki elmegy egy Borgia koncertre? – Egy jól zenélő, fűtött csapatra, akiknek egyetlen ideáljuk az esztétikumból merítkezik külső és belső tekintetében. DE: A KÖZÖNSÉGEN UGYANANNYI MÚLIK!