Egy szelet Amerika a pesti éjszakában

Mystery Gang Rockabilly Trio a Blues Alley-ben.

Furcsa és kicsit zárt világba csöppentem péntek este a Blues Alley-ben, ahol az est sztárzenekara a Mystery Gang Rockabilly Trio és vendége a Long Tall Sonny varázslatos estét adott az egybegyűlteknek.

Ez a barátságos kis pincehelyiség este fél 10-re teljesen megtelt bulizni, táncolni, énekelni vágyó fiatalokkal és (meglepetésemre) idősebbekkel is. A kezdésig volt még fél óra, így kicsit szemügyre vettem a helyet. Az árakról jobb nem beszélni, de ezt szerencsére kompenzálja a hely sajátságos, egyedi stílusa és kialakítása. A színpad mellett pár lépésnyire található a kicsinek egyáltalán nem nevezhető bárpult, két kedves pultos lánnyal, akik a koncerteket ugyanúgy élvezték, mint a vendégek. A falakat a nagy jazz és blues sztárok képei díszítik. A hely két végében pedig a pihenni és beszélgetni vágyó emberek kényelmét szolgáló, magasított boxok találhatóak, ahonnan jól rá lehet látni a színpadra (köszönhető az L alakú elrendezésnek).

Az estét Long Tall Sonny nyitotta meg. A mindössze 23 éves fiatalember és zenekara, akit mellékesen a jövő nagy rockabilly, rock and roll reménységének tartanak, óriási hangulatot teremtett a közel 300 tomboló és sikongató embernek, kellőképpen felrázva őket a főzenekarra. Egy pillanatnyi megállás sem volt az egy órás koncert alatt, rövid bevezetőkkel konferálta fel a soron következő számokat, hogy a közönség egy percig se lankadjon. A koncert egyik csúcspontja az volt, mikor Fácánt (a Mystery Gang dobosát) szólította a színpadra és néhány szám erejéig ő ült a dobok mögé. A rajongók igen csak nehezen vették tudomásul, hogy vége lett a koncertnek és nem egyszer követeltek ráadást az ifjú gitár zsenitől és zenekarától, de fél 12-kor már a főzenekarnak kellett következnie.

Nem hittem volna, hogy a hangulatot lehet még fokozni, de kellemesen csalódtam, mikor a Mystery Gang Rockabilly Trio a színpadra lépett, hatalmas üdvrivalgások közepette.

A zenekar, élén Egri Péterrel (ének és gitár), már több mint nyolc éve járja a világ klubjait és játssza az ’50-es évek autentikus rockabilly és rock and roll zenéjét, nem kis sikerrel! Hisz turnéztak már Európa szinte minden országában. De nem csak az „öreg” kontinensen értek el sikereket, hanem Amerikában és Ázsiában is, ami igen csak szép teljesítmény, egy magyar zenekartól, akiknek a zenéje csak egy kis réteget érint meg (sajnos).

A közel másfél órás koncertet a rajongók teljes eufóriában töltötték. Az énekes sokszor énekeltette a rajongókat, ezzel is fokozva a hangulatot. Akár merre néztem, mindenhol táncoltak, mosolyogtak, bekiabáltak és sikoltoztak. De ugyanakkor vigyáztak is egymásra. Az egész estét belepte egy barátságos hangulat, mintha mindenkit ezer éve ismernél és mindenki a jó barátod, lenne. Ez a zenének, a zenekarnak volt köszönhető, ami összekötötte a tomboló tömeget.

A koncert után megköszönte a zenekar a közönségnek a szép estét, de nem ment sehova. Maradtak és nyugodtan lehetett velük beszélgetni, bulizni hajnalig.

Haza felé azon gondolkoztam, hogy egy ilyen remek, barátságos és profi magyar zenekar, aki ráadásul kellemes, pörgős, táncolható zenét játszik, miért nem ismert kis hazánkban, mikor külföldön mindenhol sztárként fogadják őket.

Kelemen András

[2006.03.15.]