Gondolatok a Magyar Rock és Blues Legendákról

Avagy kor jellemzés és bevezető apáink világába a buli előtt!

Aki erre a koncertre kilátogatnak egy fantasztikus időutazásban lehet része szülei által látogatott bulikba repülhetett vissza az időben! Igaz azért a fellépők is kicsit korosabbak lettek, de ugyan az a fiatalos hév és lelkesedés hajtja Őket, mint annak idején mondjuk a 70es években.

Ha belegondol az ember, hogy most legendákként nézünk fel ezekre a csodálatos emberekre, pedig bizony abban az időben Ők alkották a zenei társadalom „fekete bárány” jelzővel illetett rétegét, hiszen az Ő bulijukon mindég történt valami és mondjuk ki, nem egy mai kifejezéssel élve -nem ülős- Metró bulik voltak a jellemzőek. Akkoriban szinte szentségtörésnek számított ilyen bulikra elmenni –a mai nagypapák, nagymamák szemében. Fontos volt a mondanivaló -némi az akkori rendszer ellenes és a sorok között megbúvó részekkel vagy teljesen nyíltan felvállalt és kimondott mondatokkal, színpadképekkel. Erre egy példa a P.Mobil együttes gitárosának a Magyarország háború utána képét formáló gitárja volt, ez akkoriban -a mai szlenggel élve- a nem semmi kategóriába tartozott!

Más, a szövegeket, előadókat különböző bizottságok bírálták el akkoriban, hogy színpadképes-e ill. a dal szövegkörnyezete megfelel-e a társadalmi elvárásoknak, így fordulhatott elő, hogy néha két szöveg is született egy a bizottságnak, egy a közönségnek. Ha elkapták a zenészt miért énekelt mást a színpadon bizony némi kis hazugságot kellett kitalálni, hogy elfelejtették a szöveget ezért lett más és hasonlók.

Természetesen a lemez kiadásnál sem volt jobb a helyzet, ugye mondanom sem kellene, hiszen a lemezkiadás is államilag ellenőrzött, monopóliumon keresztül történt. Így néha bizony szamizdados (nem kalóz, az más) kiadásban jelentek meg a felvételek, amit az akkori technikusok vettek fel egy- egy koncerten titokban Vagy az angol nyelven elhangzott dalok!

Az akkori koncertlátogatók is tudták, hogy a rendőrség is szívesen látogatta a bulikat nyíltan és tikosan is. Egy pici adalék a sztorihoz akkoriban még a hosszú hajú fiatalokat sűrűn megállították igazoltatás címén, akkor még létezett a KMK (közveszélyes munkakerülő) intézménye is és bizony volt, aki a fodrásznál végezte a délutáni aluljárós sétáját és picit a kor szellemiségének megfelelő hajviselettel tért haza, feltéve, hogy nem vitték be az őrs-re elbeszélgetés céljából és némi ideológiai nevelő célzattal. Akkoriban még divat (ill. kénszerűség) volt bélásokat (azaz két forintosokat) kunyizni az utcán a jobban öltözött fiataloktól, ez több órás „munka” után már elég is volt egy sörre a haverokkal, vagy az esti koncert belépti díjához kiegészítésnek.

Vagy gondoljunk a Kopasz kutya című filmre, ami egy teljesen más világot mutatott be, mint azt az akkori filmek sugalltak a közönségnek. Ebben a filmben játszott Shuster Lóránt, Földes HOBO Lászó, Deák Bill Gyula is, és egy-két vetítés után dobozban is végezte és évtizedekig porosodott a filmraktár labirintusszerű zeg-zugos polcrendszerének sarkában. Most egy-két éve vetítették a tv-ben a fílmet, sokunk nagy örömére.
Vagy itt van Waszlavik „Sámán, Petőfi, Verolex, Ullman Mónika”László, aki harminckilós –vasággyal együtt- súlycsoportjával, különleges névfelvételeivel és őrületes performanszaival sokkolta közönségét.

A koncert turnén fellépők sorából bizony hiányoltam Hobo-t, aki hihetetlen munkássága, szövegei, fordításai ellenére is –mai napig is- csak szűk körben elfogadott figurája a zenei életnek. Mivel sosem kereste a kompromisszumot, a megalkuvást, így a nagy társadalom sem kereste meg Őt. Természetesen ez semmit sem von le értékeiből.

Ott van például Nagy Feró a „nemzet csótánya” a Ricse a ricse „babos” kendő a polgárpukkasztó szövegek a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés a nyolc óra szórakozás, azok a boldog szép napok c. szám. Vagy az úttörő dalok szabadosabb és sajátos formában történt feldolgozása. Hát mit ne mondjak Ő sem tartozott a nagy kedvencek közé, természetesen nem a közönség tekintetében értem.

Befejezésként: Ők is tisztes családapák (nagypapák) lettek idővel, de máig a rock a blues zene szeretete hajtja Őket és a zene szeretetének átadás a fiataloknak, de a lelkükben fiatalos soha meg nem alkuvó, lázadó fiatalok maradtak és maradjanak is még jó sokáig közöttünk!

-BK-

[2005.05.22.]