"A norvég Miles Davis" játszik a Hajón 

A május 19-én az A38-on fellépő Nils Petter Molvær, korunk egyik leginvenciózusabb, kísérletező muzsikusa, a elektronikával és ambenttel kacérkodó dzsessz nagy északi hullámának egyik legfontosabb képviselője, Garbarek, Wesseltoft és a stílus többi norvég képviselőjének méltó társa, aki folyamatosan feszegeti a hagyományos improvizatív zene határait. A38-as koncertjének különleges aktualitást ad legújabb, óriási sikerű lemeze, a Baboon Moon megjelenése, aminek anyagát előadja a hajón. 

Nehéz lenne tagadni, hogy az utóbbi húsz év európai dzsesszmuzsikájának egyik legfontosabb irányzata – a sötét tónusokkal rajzolt, a kortárs elektronikus zene hatásaitól sem mentes, melankolikus, ambientes, fúziós, „new age” - Skandináviából, mindenekelőtt Norvégiából ered. Jan Garbarek, Bugge Wesseltoft, Terje Rypdal, és még sorolhtnánk a neveket, amik között előkelő helyen áll a nagyszerű trombitásé és zeneszerzőé, Nils Petter Molværé is.

Jelenleg talán Molvær képviseli a leginkább markánsan a fent említett irányzatot. Alapvetően az ambientből kiinduló hangtájképei egyszerre idézik az ECM kiadó jellegzetes, összetévesztehetetlen zenei világát (Molvær maga is sokáig az „ECM-istálló” tagja volt), Miles Davis fúziós kísérleteit, és a progresszív rock hagyományait. Molvær mindig az újat keresi, és egyáltalán nem veti meg a váratlan együttműködéseket: dolgozott együtt a Herbaliserrel, a basszusgitár-isten Bill Laswellel, vagy az elektronika-guru Matthew Herberttel is. Legutóbbi lemeze, a most az A38 Hajón is bemutatásra kerülő Baboon Moon, azaz Pávián Hold hatalmas kritikai sikert aratott, jelölést kapott a „norvég Grammynek” is nevezett Spelleman díjra, és állandó szereplője volt a 2011-es év legjobb dzsesszlemezeit soroló listáknak az AllAboutJazz.com-tól a Die Zeitig.

Molvær folyamatosan feszegeti a dzsessz határait, előszeretettel kalandozik a határterületeken, mindenekelőtt az elektronikával kísérletezik szívesen. Samplingek, effektek, loopok gazdagítják a hangzást, ambient, kortárs zene, rock, blues és folk kavarog a gyönyörűen bontakozó kompozíciókban. A változatosságban nagy szerepe van a Limahl-frizurás, punkkal kacérkodó gitárosnak, a Jaga Jazzistből ismert Stian Westerhusnak, illetve az aszketikus norvég dobosnak kinéző aszketikus norvég dobosnak, a Madrugada-tag Erland Dahlennek.

Molvær fellépéséhez kiválóan illik az egyik legtehetségesebb és legelhivatottabb magyar trombitás, Barabás Lőrinc nemrégiben alakult, új formációjának koncertje. A Barabás Lőrinc Quartet a Random Szerda szellemiségét viszi tovább, ám az improvizált részek mellé konkrét kompozíciók is kerülnek. A csapat a rockos és az experimentális jazz elemeit ötvözi - bevallottan a nagy előd, Miles Davis nyomdokain haladva. A kvartett muzsikájában az együttzenélés és a rögtönzés úgy találkozik. Egy-egy témát és hangulatot több oldalról, több stílusban mutat be a négyes, így minden pillanatban történik valami lényegi és erős.

Barabás Lőrinc kétségkívül generációjának kiemelkedő muzsikusa, aki azon kevés dzsessz-zenész közé tartozik, aki külömböző formációival, mindenekelőtt a Barabás Lőrinc Eklektrickel a dzsessz világán kívül is jelentős népszerűséget szerzett.
 

[2012.05.08.]