A mai magyar zenei életben lakozik egy ördög. Mindenki görcsösen kutatja, keresi az ördög hollétét, próbálja a magáénak vallani az ördögöt, hogy ezzel az eszközzel, ezzel a furcsa párosítással (ördög és zene = pénz és siker), minél nagyobb szeletet vághassanak eme élet édes ételéből. Majd ezt az eledelt habzsolva vonuljanak végig a menedzsment építette, fátyolos úton. Az út egyszer véget ér, majd a zenészek megpihennek (túlsúlyokkal), és újraalakulva, újragondolva eddigi létezésüket, újra az ördög kereséséhez fognak. Ez a Magyar Ördögi Kör (MÖK).

Ám, néha-néha, ellentmondva a mondásnak, miszerint „az ördög sohasem alszik”, mégis csak el-elpilled az ördög. Ez idő alatt születhet nagyritkán olyan produkció, mint a Mutatványosok zenekar, Az ördög alszik című lemeze.

 

A borítójuk puritánsága ne tévessze meg a MÖK által elhomályosított szemünket. Nincs se csillogás, se Mutatványosok karkötő, vagy hajpánt, nincs egyéb kelendő kellem. Ahogy gondolom, ilyenre ne is számítson a nagyérdemű. Ami így jó, az csillogva is éppen olyan jó lesz.

 

Mint mondottam, a borító igen puritánra sikeredett. Egy igen nagy problémám akad a belső szövegkönyvvel, illetve a belső betűszínezésekkel. Néhol olvashatatlan, illetve megfelelő fényviszonyok megteremtése nélkül olvashatatlan. Ezt a hibát kénytelenek vagyunk elnézni a designért felelős Biegelbauer Norbertnek. Kicsit súlyosabb a helyzet, ha azt nézzük (vagyis nem nézzük, mert nem nagyon látjuk…), hogy a közreműködök listáját nem lehet elolvasni egyszerűen. Pedig a Mutatványosok közt a mutatványosokat keressük…

 

 

Kilenc dal zenéjét Noszticzius Vilmos szerezte, aki a Mutatványosok egyik tagja, míg egy dalt a zenekar másik tagjával Noen-nel közösen írt meg Czifra Zoltán.  A dalokat két, három, vagy akár négy, öt csoportba lehetne sorolni. Lehetne sorolni, de ha az ember fia egy mutatványos sátorba érkezik, akkor minél több csoportot akar megtekinteni, így nem is csoportosítanék, hiszen Noszticzius Vilmosnak és Noen-nek éppen ez volt stratégiája: sokszínűség.

 

A dalszövegek néhol gyermekien naivak, néhol komolyabb ráncokat rajzolnak az értelmezők homlokára. Néhány szöveg titkát nem is tudtam megfejteni, bár nem is célom, hogy mélyebb tudományokba merüljek ezen a téren, de azért csak fúrja az oldalam, hogy miért lett „S a szekér” a címe a hármas tracknek. Aztán az is egy kérdés, hogy milyen elképzelés, milyen gondolatsorból adódóan került az Epilógus a 10 dalos CD 7. helyére?