Jöttem, győztem, eltűntem…

A tehetségkutatók felgyorsították a zeneipart, a verseny résztvevői csak rövid ideig tudnak talpon maradni.

Először megküzdenek a szavazatokért, utána néhányan meghódítják a slágerlistákat – nemegyszer alapos nyomokat hagynak rajtuk –, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan tűnnek el. Ők napjaink zenei tehetségkutatóinak felfedezettjei. Az ifjú titánok (tiszavirág-életű) sikerének titka egyszerű: a tévénézők megrohamozzák a lemezboltokat, aminek köszönhetően sokszor szakállas rekordokat döntenek meg, a versenyek további szériáinak indulásával azonban elfelejtődnek. Hovatovább ez a jellemző.

Nagy-Britannia

Európa legjelentősebb zenepiacán az első résztvevők közül még többen megkapaszkodtak az élvonalban – például Will Young vagy a Girls Aloud nevű lánycsapat –, de az elmúlt két-három évből lehetetlenség megnevezni olyat, aki képes lett volna a tartósabb karrierre. Csak néhány hétig, maximum egy-két hónapig tudnak helytállni, és csakis hazájukban, ma már az országhatárokat is képtelenek átlépni.

Manapság az ITV tévécsatornán látható The X Factor című tehetségkutató decemberben befejeződött második szériájának felfedezettjei próbálnak meg érvényesülni. Minden bizonnyal az ilyesfajta versenyek fognak elterjedni a következő években. Enyhítettek a szigorú szabályokon, hogy azok is labdába rúghassanak, akik eddig nem – itt nincs felső korhatár, és a szólóelőadókon kívül zenekarok is benevezhetnek. Három kategóriába sorolják a résztvevőket: az elsőben az együttesek és duók kapnak helyet, a másik két csoportot pedig a szólóénekesek adják tizenhattól huszonöt éves korig és huszonöt éves kor felett. A fináléban viszont csak egy győztest hirdetnek.

Az első szériát Steve Brookstein nyerte meg, aki miután 2005 első hetében meghódította a hazai kislemezlista csúcsát, gyorsan el is tűnt a süllyesztőben. A második sorozatból eddig négy résztvevő járta meg a listák élmezőnyét: az előzőleg sztriptíztáncosként tevékenykedett Chico, a korábban kukásként dolgozott, színes bőrű Andy Abraham, a Carl és Andy Pemberton testvérpáros alkotta Journey South, és természetesen a győztes, Shayne Ward, aki 2005 utolsó napjaiban hatalmas bravúrt hajtott végre hazájában. That’s My Goal című dala december 21-én került a boltokba, s az évből hátralévő tizenegy nap alatt 874 444 darabot vásároltak meg belőle, ezzel 2005 második legnagyobb példányban elkelt felvétele lett. Az énekes első (egyben valószínűleg utolsó) nagylemeze április 17-én látott napvilágot.

Az ő neveiket kellene tehát megjegyezni. Jobban belegondolva azonban nem biztos, hogy érdemes. Aki megtanulja, rövid időn belül, az újak színrelépésével úgyis elfelejti. A tehetségkutatók térhódításával az elmúlt két-három évben a zeneipar sosem tapasztalt sebességre kapcsolt. Sztárok jöttek, mennek.

(Puha József, Új Szó)

[2006.04.18.]