Interjú az éjszakából I.

Álmos Csucsu fedőnéven csináltunk egy interjút Pándi Balázzsal, egy underground arccal az éjszakából. Dobos, koncertszervező, meg minden.

Zene.hu:  Szia, Balázs. Hogy vagy?
Pándi Balázs: Ember nem lehet jobban. Fáradt és sármos vagyok, mint mindig és változatlanul nekem van a legbangósabb hátsó lenövésű bítlisz hajam Magyarországon. 

Zene.hu: Én is klasszul vagyok, az imént pizzáztam be, de most, hogy valami érdemlegeset és aktuálisat is kapargassunk, mesélj valamit az uh fesztről! Kik jöttek el, milyen sikerük volt, milyen volt a közönség?
Pándi Balázs: Az uh feszt olyan volt, mint máskor. Bárki, aki jobban el van mélyedve az underground és újítóbb zenék világában, megnézhette valamelyik nagy kedvencét, és mellé begyűjthetett pár újat is. Hatalmas álom vált valóra, hogy két számomra rendkívül meghatározó zenekart hozhattam el, a fesztivál keretein belül. A német Bohren und der Club of Gore-t, valamint az amerikai The Flying Luttenbachers-t. A régi nagy kedvencek közül rajtuk kívül még hatalmas élmény volt látni Fennesz-t, Dälek-et másodszor, akik most sem okoztak csalódást, valamint Tigrics-t. A teljes felhozatal a http://fest.uh.hu oldalon megtalálható.

Zene.hu: Nagyjából körülírnád, hogy a kevésbé beavatottak is tisztában legyenek vele, hogy a Bohren, a Luttenbachers, vagy mondjuk a másik nagyobb attrakció, a Dälek milyen zenét játszik?
Pándi Balázs: Nehéz dolog, de belevágok... A Bohren und der Club of Gore végtelenségig lelassított black metál és doom hatású finom bár dzsessz, aminek a hangulatát leginkább a Twin Peaks filmzene lemezéhez lehet hasonlítani. Amerikában az Ipecac Records adja ki őket, ami nem más, mint az ex-Faith No More / Fantomas / Mr. Bungle / Tomahawk frontember, Mike Patton kiadója. A The Flying Luttenbachers név igazából egyetlen embert takar, méghozzá a free dzsessz, black / death metál és kortárszene őrült Weasel Walter-t, aki egyetlen célt tűzött ki, hogy leromboljon mindent, ami zeneiséggel kapcsolatos. Sok zenekarhoz volt már szerencsém, de ilyen destruktív műsort senki nem nyomott, mint a San Fracisco-i trió. A Dälek pedig az egyik legsúlyosabb hip-hop produkció, amihez szerencsém volt az évek során. Egy dj, egy sampleres és egy mc. Rettenetesen zajos, nagyon hangosak élőben, és irgalmatlan nagy show-t nyomnak. Őket is Mike Patton adogatja ki az Ipecac-nál.

Zene.hu: Már rengeteg zenekart elhoztál Magyarországra. Van-e most valami, ami mozgatja a fantáziádat, amire lecsapnál, hogy elhozd?
Pándi Balázs: A Fantomas-szal kacérkodom, de szponzorpénz nélkül sajnos lehetetlen bármit is csinálni. Rettenetes gázsik vannak, ami miatt korlátozottak a lehetőségek. Például a Flying Luttenbachers-t és a Bohren-t lehetetlen lett volna elhozni az ultrahang alapítvány és a trafó nélkül, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik. Különböző tervek vannak, illetve mindig is lesznek. Igazából nem is konkrétan koncert¬szervezés terén szeretnék előrelépést, mert, amikor elkezdtem nem voltak nagyon koncertek, helyi zenekarok. Most, hogy ez beindult, szeretnék például olyan kiadók lemezeinek terjesztésével foglalkozni, akiknek a munkáját respektálom. Ilyen az Ipecac, a Threeoneg, a GSL, a Hydrahead vagy a Robotic Empire. Olyan kiadók ezek, akik mind újító zenekarokkal foglalkoznak. A másik pedig, hogy a jövőben inkább valamiféle sorozatban gondolkodom szervezés terén, a koncertek mellett. Lehet, hogy ez csak havi 1x-i dj-zés lesz, kedvenc lemezeimből, de lehet, hogy egy koncertsorozat, még nem tudom.

Zene.hu: A lemezterjesztés kapcsán disztrózásra gondolsz?
Pándi Balázs: Igen. Van egy srác, a Hegyi Balázs, akit eléggé régóta ismerek, tudom hogy jártas a témában. fiatal, lelkes és érti a dolgát. Én inkább a lóvét tolom bele, illetve segítem a kiadókkal meglévő kapcsolataimmal.

Zene.hu: Most viszont térjünk át egy másik témára. Van ugyebár egy együttesed, a The Taktika, ami az általad elhozott csapatokhoz hasonlóan nem játszik egy hallgatóbarát zenét. Sokan screamo-nak mondják, valaki noise rock-nak és így tovább. Mesélj róla! Lesz album valamikor? Koncertek a közeljövőben?
Pándi Balázs: Igazából soha nem érdekeltek ezek a kategóriák, az meg, hogy mások mit mondanak pláne nem, de tény, hogy amikor kezdtük rengeteg noise rock, és screamo hatással rendelkeztünk. A mai napig hallgatunk olyan zenekarokat, mint pl. az Orchid vagy a Reversal of Man. Az Internet segítségével rengeteg új és különböző zenéhez jut hozzá az ember, így a mi zenénkre is egyre több, különböző stílusú zene hat. Album ügyben nem sokat tudok, eddig sem volt, nem tudom valaha lesz-e. Eléggé lusta és szétszórt zenekar vagyunk. Nem motivál minket a sztárság:))))), mi inkább egy nagyon jó barátokból álló italozgató rokkenroll társaság vagyunk, akik szeretnek fellépni olyan embereknek, akik szeretik őket. Jó lenne működni rendes zenekarként, de elvagyunk ezzel így. Sokkal többet úgysem tudnánk elérni, viszont szerintem a görcsölés könnyen mehet a barátság rovására, én pedig a Taktikára az utóbbi időkben úgy tekintettem, mint egy olyan szűk baráti körre, akik összejárnak muzsikálni. Ami a koncerteket illeti, május 3-án a Süsiben a Subbacultcha és a Fucktothemusic közös szervezésében az Exmodels előtt játszunk.

Zene.hu: Hogy a zenekarral kapcsolatban megemlítsünk valami aktualitást is, nemrég volt egy koncertetek a Converge, Modern Life is War és a Korog társaságában, ahol elég sokan megnéztek titeket is. Te hogy élted meg azt a koncertet? Mert ugye a Converge előtt játszani nem kis dolog.
Pándi Balázs: Jó dolog volt, de igazából, ha a realitás talaján maradunk, tudjuk, hogy ez semmit nem változtat azon, hogy a jövőben hányan jönnek Taktikára. Olyan emberek lesznek, akik, ha megint mi nyitunk, nem fognak szándékosan lekésni minket. Ha lenne kint lemezünk, nyílván másképp állnék hozzá, de így azt kell mondanom, egyelőre nem sokat lendítenek az ilyen dolgok egy olyan zenekar népszerűségén, mint amilyen a The Taktika. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne tartoznánk köszönettel a Bprnr-nek, hogy meghívtak minket.

Zene.hu: A Taktikán kívül van most valami más dolog a zenélést tekintve az életedben, amiről érdemes tudni?
Pándi Balázs: Jelenleg a Hatóságilag Tilos-t segítem ki, de mivel nagyon jól kijövünk mind zeneileg, mind emberileg, úgy néz ki, maradok a zenekarban. Továbbá tervbe van véve egy zenekar, amiben Keszei Krisztián / Korog gitározik és Kolosi Peti / Blind Myself bőgőzik, de ezzel kapcsolatban semmi konkrét nincs. Ezenkívül szó van arról, hogy felveszek pár dobtémát, amit a breakcore egyik nagy alakja dev/null használna az új track-jeihez. Egyelőre ennyi, amiről érdemes tudni, meg amiből előreláthatóan lesz valami.

Zene.hu: Mivel ez egy aranyos, baráti interjú, ezért aranyos kérdésnek is kell lennie. Mesélj arról, kérlek, hogy milyen Pándi Balázs, amikor nem koncertet szervez, fellép!
Pándi Balázs: Hát szeret mulatni, szeret amennyit lehet az asszonnyal lenni, szeretne az iskolába rendszeresen bejárni (Csepelen az Egressy Béni Zeneművészeti Szakiskolába kéne bejárnom dzsessz-dobszakra), nem takarít maga után, ellenben ha valaki ezt helyette megteszi, rettenetes ordítás orkánt kap az arcába, állandóan zenét tölt, és sokat gyakorol gumilapon.

Zene.hu: Az meg sem fordult a fejedben, hogy dzsessz együttest alapíts?
Pándi Balázs: Dehogynem, sőt, a zenesuliban van is egy zenekar, ahol majd fogok dobolni, ha végre betolom a s**gem. Egyébként, ami ilyen dzsesszes dolognak fogható még fel, az a dob duó, amivel egyszer majdnem felléptünk, és, amivel fel is fogunk lépni a Pop Iván kiváló dobosával Halmos András Raffaellóval.

Zene.hu: Van még valami, amit szeretnél elmondani? Azt hiszem, nagyjából kiveséztünk mindent.
Pándi Balázs: Annyit, hogy 2005-ben a breakcore az, ami a ’80-as években a punk meg a thrash metál. Tessék jönni bulikra és pogózni, villázni, bangófrizurát növeszteni bajusszal és mellé fityegő keresztes fülbevalót belövetni.

Zene.hu: A legfrappánsabb kérdésem: üzensz valamit a zene.hu olvasóinak a bajusznövesztésen kívül?
Pándi Balázs: Igen! FUNK'S NOT DEAD!!!

Zene.hu: Ámen. Köszi az interjút.
Pándi Balázs: Én köszönöm.


álmos csucsu

[2005.04.22.]