No, ki a’ ? Hát a trendi.

Újabb, mobilgyártó szponzorálta turné helyszíne volt Budapest, ezúttal a Műcsarnok lecsupaszított falai között.

Bár 9-re volt kiírva az esemény, és többen komolyan is vették, nem sikerült idő előtt bejutniuk, és bágyadtan nézték a Műcsarnok teraszáról az esőáztatta (h)ősöket, és élvezték a műjégpályán zajló buli hangjait.

De végre beengedték a népet aki örömmel vette birtokba az italospultokat, szállta meg a Nokia aktuális hiper szuper HiFi SzuFi Wifi Bluetooth stb, stb telefonját. Vagy inkább multifunkcionális kütyüjét, merthogy annyi mindent tud, hogy csak na. Sőt, még telefonálni is lehet vele, de azt a demonstrátor kislány nem tudta bemutatni, mert nekik csak a hanglejátszó winchestert okították ki, hogy azt mutogassa egy terjedelmesebb méretű fejhallgatóval, amit minden rendes mobilhasználó magánál kell, hogy tartson.

Az esemény, mint már az eddigiekből is látható kizárólag a zenéről szólt. Meg a mobilról. Folyamatosan pittyegett az enyém is, hogy ilyen Bluetooth (miért nem találunk már ki rá valamilyen magyar szót? Ja persze ez is csak trendi, pár év múlva senki nem fog rá emlékezni, arra a rövid időre meg minek?) adatcsomag érkezett, Akarom-e fogadni? Yes. Failed. Aha. Sebaj mindjárt kezdődik a Ch.I.P. Karányi Dani, akarom mondani DJ Karányi pedig fel is tette első bakelitjét. Nem lemez, bakelit! A lemez az már nem trendi. Bakelit, meg számítógép, meg mellette 4638 gomb. Az trendi.

És már itt is van. No ki? Hát a Ch.I.P. – ejtsd: csipsz (c) konferanszié. A félig se telt teremben szolidan hátrahúzodott a tömeg, hogy mindenki elférjen, és nyugodtan élvezhesse a zenét, mert a Nokia nagyon szereti a fiatal, feltörekvő zeenkarokat, és támogatja őket. Is. Szóval nehéz dolguk volt a fiúknak, azonban becsületükre legyen mondva, helytálltak. Nyomták amit kell, élvezték a zenét, és vonzották a hallgatóságot. A partyjáró (trendi!) közönség is kezdett szállingózni, mert ugye azt nem illik, hogy a buli elejére menjünk oda, menjenek a loserek. Közben átnézem Karányi mester bulijára is, de még mindig csak az első számnál tartott (dum-dum-dum-dum ezerszer, néha nyiha, jujj, bííí).

A közönség viszont szépen termelt, merthogy a büfésorban állva is lehet hallgatni a koncertet. (A szervezők dicséretére legyen mondva, hogy nem sajnálták a technikát, tehát minden teremben lehetett kényelmesen beszélgetni, meg látni is az eseményeket a számtalan kivetítő egyikén). És ahogy nőtt az alkoholszint úgy lett egyre több a táncos a parketten, amit kettéosztott a mászkálók folyama.

Kicsi szünet – addig tessék megnézni a csiribiriket, inni egyet, meg ott vannak a táncoslányok. A szünetben lehet tudáspróbázni! Ha sikerül elmondanod, amit a bemutatóteremben beléd vertek akkor kapsz egy valamit. Ehhez az agymosáshoz képes az átkos gyönge kezdő volt. Mintha nem tudná mindenki, hogy a Nokia egyenlő mobiltelefon. Konferanszié ismét ügyes, a jól leírt rögtönzött vetélkedő után kis átszerelés és mindjárt jön Roisin (ejtsd rojsin).

És már itt is van, ácsorog a színpad mellett talpig feketében (ez a sztenderd felszerelés hírös embereknél, nehogy a fotósok egy jó képet is tudjanak róluk csinálni az engedélyezett 3 szám alatt, majd a negyedik számnál lesz jó világítás és akkor lehet a mobiloddal képet csinálni róla dögivel, még a LEDes trendi vakudat is használhatod)

Valóban jön, látszik, zenél és győz, a közönség pedig veszi a lapot, hiszen ez már trendi, erre tapsolni kell. Egyébként a zene teljesen jó, szép kis zenekart ide teremtettek, végig élőben megy a buli. Roisin kétszámonként átöltözik, biztos bennem van a hiba, de nem értem a koncepciót mögötte. És a közönségnek tetszik: jó zene, jó csaj, jó sör (műanyagpohárból, de múzeumhoz ez illik). És jó zenekar, nagyon jó fúvós szekció, profi zenészek, élvezik amit csinálnak. Néha egy-egy szóló trombitára, fuvolára, pont az átöltözésre elég idő, viszont kellemes előadás. Roisin (ejtsd rojszin, rosin, stb (c) konferanszié) viszont fáradt. Talán a koncertsorozattól, talán az élettől, de tán torog a színpadon, tán col, nem tudom eldönteni. Egy kis steppre még összeszedi magát, sőt ráadásra is visszajön, de legszívesebben aludna.

Közben a DJ teremben is zajlik az élet. Jó este, mindenki megtalálja amit szeretne, változatos a program, nem unja el magát az ember, és ha már eleget ivott akkor mehet a tánci-tánci hajnalig. De ez már a trendi fiataloké, úgyhogy hazagurultam és menet közben hallgattam egy kis zenét.

SirOesh

[2006.06.11.]