Power Rock Girls fesztivál a Vörös és Kék Yukban

8 gyönyörű női hang törte meg június 4-én este Budapest csendjét.

Vasárnap érte el csúcspontját a Power Rock Girls turné, erre az alkalomra összenyitott Kék és Vörös Yukban. Ezen a jeles napon került megrendezésre az első olyan fesztivál kis hazánkban, (remélhetőleg nem is az utolsó) ahol a fellépő nyolc zenekar frontembere egytől egyik gyönyörű hanggal és külsővel megáldott női lény volt.

Sajnos a fesztivál szinte semmilyen előzetes reklámot, illetve visszhangot nem kapott a médiában, pedig a szervezők és a Vörös Yuk vezetősége is mindent megtett annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet erre a nem mindennapi megmozdulásra. De ennek ellenére este fél kilenckor már 250-300 lelkes rajongó követelte, hogy elkezdődjön a koncertsorozat első felvonása.

Az estét az igen csak vicces nevet választó Metal cicus és a sex disznók formáció nyitotta meg a Vörös Yukban. Legelső fellépő lévén nem volt könnyű helyzetben a csapat. Igyekeztek a legjobbat kihozni magukból és ennek sajnos az lett a következménye, hogy az énekesnő hangja a 3-4 szám után felmondta a szolgálatot. De minden tiszteletem az övé. Hisz 2-3 szám után ismét a színpadon termett és letolta a maradék pár percet.

Eközben a Kék Yukban már készen állt a Roof Top Rollers legénysége Benkó Judit vezetésével, hogy elvarázsolja a népet (ami sikerült is). Néhány pillanat múlva, meg is érkezett a közönség a „disznók” bulijáról és elkezdődött az ereszd el a hajam. Juditék már nem számítanak kezdőknek, hisz jó pár éve jelen vannak a zenei szférában, így gyorsan megtalálták a közös hangot az emberekkel. Meglepetés volt számomra a hirtelen váltások alkalmazása, mely néhol igen keménnyé és változatossá tette a banda dallamos, kellemes, ugyanakkor odamondós rockzenéjét. Szövegeik általában inkább a komolyabb témákkal foglalkoznak, mint például az állatkísérletek.

Ennek szöges ellentétje volt a következő fellépő: a Soffi.  Pete Zsófi énekesnő mögött álló zenészek régi motorosok a szakmában és ez meg is látszott a bulizós, Californiai punkot/rockot játszó zenéjükön. Pete Zsófi hangja kivételesen gyönyörű és tökéletesen beleillik a zenekar stílusába. Szinte csak saját számokat játszanak, eltekintve néhány feldolgozástól (Titanic filmzenéje). Irdatlan nagy bulit csaptak, az ő koncertjükön kezdett el igazán mozogni a közönség, melyben megtalálhatóak voltak a rajongók mellett a többi zenekar tagjai is. Volt olyan srác, aki vidékről, direkt miattuk utazott fel a fővárosba. Mi ez, ha nem szeretet?

Este fél 11-kor csapott a húrok közé a 6test alakulata, melynek soraiban új tagot köszönthetett a nagyérdemű: Madarász Mariann személyében. Képzett, lágy énekhangja kellemes kontrasztot alkot a másik énekes (Seza) durva, férfiasan kemény ének és rap betétjeivel. A zenekart leginkább a Linkin Parkhoz hasonlíthatnám, de nem teszem. A hangulat a koncert alatt a tetőfokára hágott. A falakból és a felsőkből csavarni lehetett az izzadságot. Mindenki végig tombolta a fél órás bulit a zenekarral egyetemben. Hisz megszokhattuk már tőlük, hogy minden koncerten odateszik, és a végkimerülésig hajszolják magukat, ez most sem volt másképp. Nem is csodálkoztam rajta, mikor ráadást követeltek tőlük, de a szoros és szent menetrend ezt nem tette lehetővé.

Hisz már kezdett is az Angelus. Az Angelus kakukktojás volt a fellépők között, hisz itt minden tag lány és sehol egy férfi. Zenéjük leginkább a thrash metálra emlékeztetett, Tóth Csilla hörgéseire, sikításaira és énektémáira alapozva. Ezt a koncertet kicsit kevesebben követték figyelemmel, hisz a már igen csak megfáradt arcoknak is kell néha pihennie és inkább a bárpultok felé nyomultak.

Az Angelus után a teljesen más zenei irányzatot képviselő Mithrilé volt a főszerep, a Kék Yukban. A zenekar a Nightwish nyomdokait követte, nem csak énekben, hanem a zenéjükben is. Pádár Nórinak eszméletlenül szép és tiszta hangja egyszerűen kettéhasította Budapest felett az eget. Nagyot dobott zenéjükön a szintetizátor is. Egy kellemes Skandináv élmény részesei lehettünk, hála a Mithrilnek.

Az est utolsó fellépője a Vörös Yukban a Club Tequila volt. Ők egy lelkes fiatal zenekar, akik birtokában vannak a megfelelő képességeknek, hogy szép karriert fussanak be itthon és külföldön is egyaránt. A zenekar a punk/rock vonalat erősíti sok-sok feldolgozással és néhány saját számmal. Csak így tovább srácok!

A fesztivál záró akkordja a Sushi Train volt. Kati, az énekesnő nem volt ismeretlen az emberek számára, hisz énekelt és énekel is más zenekarokban. Hangja kivételes, leginkább a Guano Apes énekesnőjéhez hasonlítanám. Kellemes ének és kemény ordibálások. Két énekes egy személyben Sok feldolgozást is játszottak tőlük. A zenekar még nagyon friss, de tehetséges zenészekből áll, ezért csak kevés saját számuk van, de fényes jövő áll még előttük a hardcore műfajában.

A koncertek befejeztével reggelig szólt még a zene, mielőtt vége tért volna a fesztivál. Remélem jövőre is lesz, vagy talán még előbb! Hisz ezek a zenekarok megérdemlik! Kiszolgálják a közönséget, és azért zenélnek, mert szeretik, mert ez az életük. Nappal dolgoznak, este próbálnak, hétvégenként, pedig utaznak, hogy játszhassanak, ha kell 20 embernek. De annak a 20-nak is ugyanakkora energiával és szívvel adják elő saját és mások dalait. Ezek a lányok és fiúk az igazi zenészek, akik a zene szeretetéjért csinálják azt, amit csinálnak és ráadásul nem is rosszul!

Kelemen András
(Fotók: Székely Gábor, Kelemen András)

[2006.06.11.]