Grupa Palotai lemezkritikák

A magyar–francia „jazzpárbeszéd” fiatal generációjának jeles képviselője, a Grupa Palotaï második lemezének, a Stompy Trashynek a sikerei jól mutatják, hogy a csapat egyéni zenéjére egyre több fül nyitott. Ezt illusztrálja a tény, hogy a mértékadó Jazzman magazin kritikusa, Franck Bergerot az első, minimyths című albumhoz hasonlóan ezt a CD-t is ****-ra tartotta érdemesnek.

A lap 2005. márciusi számában kiemeli a darabokra jellemző ötletgazdagságot, a bennük állandóan felbukkanó meglepő történéseket, és dicséri Palotai szatírájának mértékletességét. Érdekes, hogy a szintén ebben a számban megjelent párhuzamos kritikában Stéphane Ollivier megítélése szerint éppenhogy túlzott önelégültséget, gőgösséget áraszt ez a fajta irónia, ám a muzsikusok virtuóz hangszerkezelését és stiláris következetességét figyelemre méltónak tartja. Amint a BMC kiadványaival immár rendszeresen foglalkozó Indiepoprock, úgy a szintén francia nyelvű Samizdjazz internetes magazin 2005. januári száma is feszegeti a humor szerepének kérdését az albummal kapcsolatban, s szerinte az cseppet sem megy a zenei minőség rovására.

A Népszabadság 2005. február 14-i számában Venczel Katalin írásában Palotai zenéjének egyszerre magyar, illetve francia karakteréről beszél, de hangsúlyozza, hogy annak erősebbek a magyar gyökerei. A Rockinform 2005. február–márciusi kiadásában Olasz Sándor a kompozíciókból áradó „rengeteg energiát” tartja az album legfőbb erényének. Szigeti Péter, a Gramofon recenzense szerint pedig ez az egészségesen eklektikus zenei világ „Európában bárhol kedvező fogadtatásra számíthat”, ahogy a lap 2005. tavaszi számában írja.

[2005.04.25.]