Ismét volt VOLT

... az egykori Elszaba-dúlás koncertek utódja ...

Valószínűleg elfogult vagyok, ha Sopronról vagy egy ottani eseményről esik szó. Nekem amolyan félhazám ez a város, tehát, mint fél-lokálpatrióta úgy érzem, itt csak jó dolgok történhetnek. A VOLT Fesztivál jó. Lehet, hogy másutt is jó lenne, de nekem így különösen a szívem csücske. Végre már négy napon át lehettünk a Lővér Kemping zajos lakói, s idén még a sártaposás – Alpok alján mindig esik – sem volt égbekiáltó. Igaz, az egyetlen dézsábólöntöttzuhésdörgősvillámlós napon a nyitott buliszínpad kis híján csütörtököt mondott, de ezt is túléltük. Túlélte a Kiscsillag és közönsége. A népek nem riadtak vissza a zuhétól, kitartottak a végső némaságig.

Több színpad, több sportbuli

Idén nagyobb és hosszabb lett a feszt. Több színpad, több sportbuli, több civilszervezet, nagyobb terület, ám kevesebb sártaposás volt.
A nyitó koncert egy napfényes, csendesülős Kispál volt, ahol szemrebbenés nélkül tombolt jólfésült városlakó, punkfrizurás-bakancsos-necceszoknis kislányka és rózsaszín barbinéni a fiújával. Elég hamar telt a hely, szemben az előző évek elsőnapi punnyadásával. A nagyszínpadon a jubiláló KFT és a megasztárosok után a jól fésült arcbőrű Fenyő Miki lazította a De Phazz lassan tömeggé szerveződő tömegtáborát. A Nokia Aréna sátorban Bárdos Deák Ági jubilált, később ugyanitt Mattafix a Junájted Kingdomból meg a szokásos volti Anima Sound System nyomta, de játszott itt ma még a Wall of Sleep, a Vidámpark, a Zanzibar és Los de Abajo Mexikóból. Amúgy minden sátornál orrvérzésig-pirkadatig DJ-k pörgették a lassuló népeket. A VIVA Megawatt sátor rendes zúzdaként üzemelt, mindjárt első nap Retronauták, Tűzmadár, majd Kalapács és P.Mobil szaggatta a húrokat, majd pihenőként egy kis Republic, aztán a Beatrice, végül Doors tribute rengette a sátorrudakat. Az éves rituális bagóssátor neve idén Café sátor volt, 18 éven felülieknek. Fiatalabbak ki sem bírták volna a monszuni időt a sátorban, tuti sós csorgás, fülledtség és zord szemű szekuritisek társaságában. Itt a fesztivál egyik nagy meglepetése játszott a nyitónapon, a Kyoto Jazz Massive Japánból. Hm… igazi gyöngyszem volt, hat ferdeszemű és két fekete énekes csaj. Remélem, nem tűnök elfogultnak, ha ezt tartom a nap legjobb bulijának. Aztán játszott itt még a Colorstar, Váczi Eszterék is. A Kisalföld Buliszínpad ekkor még nem ázott el, nyitott rajta a csendes Kispál, majd jött Varga Líviusz Kutyavacsorája, Testi Egyenleg és Szupernem. A Jazz Borbárnál Tóth Viktor tercettje, majd Nalanda és egész éjjel Chill out party.

A második napon ugyanitt lépett fel a Borago, a Buliszínpadon Méhek kezdtek, volt Eleven Hold, Roy & Ádám, Neoton Família, R-Go, szóval itt nyomultak a retróba hajló könnyedebbségek. A monszunsátorban – pardon Café színpadon – a Táp Színház új darabját lehetett látni, majd két hazai produkció (Varga Zsuzsa, Toy Division) után külföldiek jöttek, Federico Aubele (UK), MO’Horizons (D) és Boca 45 (UK). A Nokia Arénában (ez volt a legélhetőbb színpad) a 30Y remekelt, majd Sziámi, Hiperkarma, Korai Öröm (Vécsi Tibi haja ismét nem kispályás!) Dreadzone Sound System (UK) és Infragandhi közös projektje, végül Andy C Angliából. A Megawatton ezalatt a meglepően szolidra frizírozott Junkies, majd Blues Floor, Road, Blind Myself, Edda (Pataki nehezményezte, hogy a Nagyszínpadon a Kispálék hangosak voltak és leénekelték őt… hm…. El sem hallatszott odáig.), Deák Bill, Takáts Tomiék és Zorall szaggatott. Megjegyzem ebbe a sátorba lehetett a legnehezebben beférni. Mindig full-teltházas volt. A kocsmája is és a nézőtere is. Itt álltak a legmarconább „testőrök”.

Az ex-Kraftwerkes kolbászolt a fesztiválozókkal

A Nagyszínpadon (Sopron remek söre szponzorálta) United, Animális Kannibálok, majd ismét jubilálás következett: a hazai megfejtő a Moby Dick. Majd Kispálék, végül Tanksapka – persze a szokásos őrülettel. Innen lépjünk tovább a holnapra, ahol ugyanitt kezdett a Ladánybene 27, jött Emil a Rulez, Ghymes és egy exkluzív Mátyás Attila formáció: az F.O. System. A napi hab a tortán a The CULT (UK) volt!!!!!!!! Nyammm….. Nokia Arénában Vastrabant és Fortunes Favourites, Pop art Market és The Perfect Name után Amber Smith meg Neo volt, tarkítva a német, exKraftwerkes Karl Bartossal (No, neki aztán nem volt semmilyen sztárallűrje sem. Kint kolbászolt – szó és étel szerinti értelemben – a fesztiválozó népek között!) Majd Yonderboi és az angol SCAM zárta itt a napot.

A VIVA Megawatton volt The Idoru, Necsprain, Cool Head Clan, Black Out is, majd a Lord borzolta a helyi kedélyeket, utána Hobóék, és az örök renitens, Ganxta Zolee kartellje. Hogy könnyítsenek a kedélyeken, a Red Hot Chili tribute nyomta utánuk. A felnőttsátorban (Café) volt a ’Jó pálinka itassa magát’ Junion csoport produkció, majd a trafós Songwriters program következett, ahol Sziámis népek és költők (Karafiáth Orsolya, Peer Krisztián etc.) adták elő zenei kísérettel verseiket, no meg jópofiztak is egy keveset. Könnyítendő játszott egyet a C.H.I.P. majd a !DelaDap (osztrák-magyar formáció). Végül itt hajnalig Ablak a Dubra speciális műsorral dőltek ki a népek.

A Buliszínpadon Hippikiller után Magna Cum Laude, és a már jelzett Kiscsillag következett, ahol is aláfestésként lezúdult az ég. Lovasit egy hajszál híján agyoncsapta a sokszorosan kettőhúsz, annyira szétázott a színpad (némi ponyvát kispóroltak a színpadácsok). De ettől gyönyörűvé vált az egész cirkusz (két éve még Bandi egy szemben lévő szivárványnak énekelt a Nagyszínpadon, most meg akár esőtáncot is járhatott volna). Jócskán elment az idő az áramcsiholással, majd Kistehénék és más vigasságok következtek. A zseniális Mystery Gang zárta a napot. A Jazz Borbárban Jazzékiel és Kaltenecker Trió fújta a Chill out partyig. Ugyanitt utolsó este Szaki.hu és Chill out dübörgött. A kiszárított Buliszínpadon Copycon, Ludditák és Balkán Fanatic után Juice koncertre rázták a jobban fésültek, a viszonylag tisztább tömegek.

A végképp agyonfülledt felnőtt-cigis-Café sátorban Dumaszínház után Electric Safe, Carbonfools, The Puzzle és Zagar izzasztotta a félholt és nagyjából már felborult sátorlakókat, majd jött a brit Alen McGee és Palotai repesztett reggelig. Megawattéknál az előző napi sártenger kellemesen ázott kutyaszagú környezetében Subscribe, Sunscreen, Kowalsky meg a Vega képviselte a könnyedebb fajsúlyt, aztán jött Alvin és az ő mókusai, majd Superbutt és Depresszió. A lájtos Hooligans csinoskodott még a Faith no More tribute előtt. Nokia Arénáéknál Brains után Hollywoodoo lepte meg a népeket, fényes nappal olyan kemény zenével, annyi lendülettel, hogy csak elismeréssel szólhatunk róla. Jött Czutor Zoli és kiszenekara a Belmondo. Zolinak csak némi szilikon hiányzik az ajkaiból, hogy lassan egészen hasonlóvá váljék a franciák csúnyacsodapasijához. Pannonia Allstars Ska jött, Sexepil és Belga. Az osztrák Bauchklang után Hyperspace, amerikai megfejtőkkel. Végezetül a Nagyszínpad Pál utcai fiúkkal nyitott a tűző napon, jött a HS7 lemezbemutató koncertje, majd az elnyűhetetlen és mesés Quimby! Sajnos az utolsó két ász nem éppen nekem tetsző sorrendben lépett a deszkákra, de előbb jött a Fun Lovin’Criminals az Usából, majd a cseppet sem sütiszagú, erősen pléjbekszagú Pet Shop Boys a királyságból. Lehet, hogy a bugyijukba pisilő, sikítozós kislányoknak is jobb lett volna, ha a Kriminálsz jön utánuk, mert hamarabb hazamehettek volna. No, mindegy.

Jó volt a VOLT, volt Volt-rádió (Rádió Café és a soproni Corvinus Rádió kooperált), volt mozisátor (Filmmúzeum, Spektrum), voltak sportbulik, volt pörgés, volt sör, volt sok-sok kalbász, cupák és pizza, volt eső is és több toj-toj, mint eddig. Summázva: várjuk a következő évit!!!!!!!!! Czutor szövegét megfordítom, nem „lesz volt van”, hanem VOLT volt, van, lesz…

S.Varga Ilona – A Lion

[2006.07.12.]