Olasz slágerek magyarra hangolva

Stefano & Rita – másodszorra, immáron változatosabb kivitelben.

Szerintem a rétegstílusok átdolgozásával próbálkozókban a munkálatok kezdetén megfogalmazódik a kérdés: mekkora elánnal kell fejest ugrani a kiválasztott stílusba? Egyáltalán szabad-e fejest ugrani, vagy célszerűbb fokozatosan besétálni a mélyvízbe? Mindjárt megmagyarázom, mire gondolok.

Stefano és Rita is bizonyára feltette magának a fenti kérdéseket. A páros olasz slágerek átdolgozására specializálódott. Mindenki által jól ismert, amolyan pénztárcanyitó olasz slágerből csak néhány van, így biztos fejtörést okozott, hogy bemutatkozó albumukra az összes jól ismertet felrakják-e. A dilemma jogos: ha felrakják, nem marad húzódal a következőre, de ha nem dolgozzák át az összest, nem is biztos, hogy lesz következő, a bemutatkozás megbukhat. Ma már tudjuk, hogyan alakultak a dolgok, hiszen a Szivárvány a második albumuk. A bemutatkozásnál biztosra mentek, egy csomó puskaport ellőttek, ám még így is maradt muníciójuk bőven. Változatosabb folytatással álltak elő. Gyorsan hozzáteszem: nem egy átlagos idegen tollakkal ékeskedő formációról van szó, nem a kilencvenes évek első felében megszokott, futószalagon gyártott átdolgozásokat készít.

A tavaly tavasszal kiadott első, Mindörökké / Non Amarmi című nagylemez gerincét tehát népszerű olasz slágerek átdolgozásai adják. A címadó mellett felcsendül rajta többi között az Adagio, a La lontananza, a Quando, Quando, Quando vagy a Come saprei új változata. A felvételek egy része magyar–olasz duett: Rita magyarul, Stefano olaszul énekel, de külön-külön is dalra fakadnak, az úriember csak olaszul, a hölgy pedig olaszul is. Több sláger magyar szövegét Rita írta, és az ismert szerzeményeket három vadonatúj, saját maguk által komponálttal egészítették ki. Az albumot eleinte csak kóstolgatta a közönség, majd beindult az eladás, elég sokat értékesítettek belőle.

Az olasz származású, ’92 óta Magyarországon élő Stefano Favaro korábban Rogerrel elkészítette a négy mixlemezből álló DeeJay’s Time című produkciót, majd a televíziózásba is belekóstolt: szerepelt Friderikusz Sándor Fantasztikus Európa című műsorában. Álma ez a magyar–olasz duó volt, bevallása szerint évek óta kereste hozzá a megfelelő énekesnőt. A sorsszerű találkozás Velencében történt, ahol a lány egy klubban énekelt. Ambrus Rita a gimnáziumi évek után csaknem négy évig volt a Bergendy Szalonzenekar vokalistája, közreműködött a NOX és a Sugarloaf albumain, énekelt mesefilmek zenéjének magyar változataiban (Pokemon, Shrek, A Szépség és a Szörnyeteg), különböző tévéműsorok főcímdalában is hallhattuk (All You Need Is Love, Csaó Darwin!), és tavaly részt vett az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi döntőjében.

Második albumuk a közelmúlt slágerével indul, az Eros Ramazzotti és Cher előadásában slágerré vált Piú che puoi átdolgozásával. Én pörgősebbel kezdtem volna, talán éppen a lehangoló kezdés hatására érzem, hogy mintha a hangulat összességében egy fokkal visszafogottabb lenne az elsőhöz képest. A lemez mindenesetre változatosabb az elsőnél. Minden részletét alaposan kidolgozták, így nem tűnik fel az igazán nagy slágerek hiánya. Rögtön a második dal kuriózum, a Serenata Rap Szerenád című átdolgozásában két rapbetét erejéig Sub Bass Monster is hallható – ez az album legslágeresebb felvétele. Az átdolgozások között megtaláljuk A Keresztapa című trilógia zenéjét (Parla piú piano) vagy a Parole, Parole, Parole átiratát Hol van a szó, amire vártam címmel. A saját szerzemények közül – ezen is három szerepel – mindenképp említést érdemel az Adj gázt még (Hajrá Talma!), amely Talmácsi Gábor motorversenyző tiszteletére és buzdítására íródott. A dalhoz remix is készült Még, még, még (Gabor Talmacsi) címmel. A drukkolás korántsem sima reklámfogás a duó részéről, hiszen Stefano „civilben” Talma menedzsere. A szereposztás nem változott: Stefano továbbra is csak olaszul énekel (habár magyarul is megszólal, az említett Szerenád című dalban a Szabit felvezető „Na mutasd meg haver” című felkonferálást halljuk tőle), Rita pedig nemcsak magyarul, hanem olasz nyelven is dalra fakad. Ezúttal az összes magyar szöveget az énekesnő írta.

Felcsigázva várom, a közönség hogyan fogadja a lemezt. Az átdolgozásokra utazók túlnyomó többsége azt szereti, ha ugyanolyan formában kapja vissza kedvenc slágereit, maximum csak a nyelv változhat. Ezt megkapták az első CD-n. A duó ezúttal valamivel összetettebb, egyben jobb anyagot készített. Az átdolgozások, valamint a saját dalok színvonala, Rita kitűnő hangja és Stefano olaszos eleganciája csak elvileg garancia a széria folytatására, a gyakorlatban a közönség dönt a jövőt illetően azzal, hogy megveszi-e a második részt. Én mindenesetre már most kíváncsi vagyok, milyen változásokat hozhat a harmadik album. Remélem, lesz…


Puha József (Új Szó)

[2006.07.31.]