Hangulatjelentés a Szigetről 2. - Ez történt tavaly

Elkezdődött a visszaszámlálás. Már csak 3 nap van hátra a Szigetig és elkezdődik hazánk legnagyobb fesztiválja. A több tízezer visszatérő mellett az idén sok új látogató is érkezik, akik még soha nem jártak ezen az eseményen. Ők kíváncsian várják, vajon milyen lesz a rendezvény. Az újoncoknak és nosztalgiázóknak egyaránt szól a 2005-ös eseményeket felidéző sorozatunk. Most a tavalyi Sziget egyik kiemelkedő koncertjéről adunk egy kis múltbeli izelítőt.

Eszméletlen, leírhatatlan, fenomenális… - és még sokáig sorolhatnám a jelzőket a tavalyi Underworld koncertről, de még így se tudnám visszaadni mindazt az élményt, amit a három techno rocksztár (Karl Hyde, Rick Smith a korábban szóló karrierbe kezdő Darren Emersonnal kiegészülve) véghez vitt a tegnapi esti 80 perces techno-operett előadásuk során.

Életem első Underworld koncertje volt ez, és azt hiszem, a Sziget legnagyobb robbantása, és egyben régi adósságának teljesítése minden eddigi képzeletet felülmúlt. Megkockáztatom, hogy a Sziget legjobb nagyszínpadi fellépőit hallhatta az a több ezer ember, aki nem sajnálta a kicsit drága napijegy kifizetését. Megérkezés után egy pohár vörösbor kortyolgatása közben még az Anima Sound System melegítette a terepet az Underworld számára, róluk sok jót nem tudok mondani, hiszen nem tartoznak a kedvenceim közé, bár amit hallottam, nem volt rossz, viszont sok ember, akik szeretik, ismerik az együttest, nem voltak elájulva az idei teljesítményüktől, bár az sem kizárt, hogy az utánuk következő UW koncert homályosította el a produkciójukat. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy nem tombolt, táncolt volna így is több ezer ember a Nagyszínpaddal szemben, de azért ettől többet vártunk volna tőlük.

Underworldék valamivel a meghirdetett 21.30-as kezdéstől egy kicsit eltértek, bár nem hiszem, hogy bárkinek is az ellenére volt, hogy már 21.10-kor belekezdtek a 23.00 óráig tartó koncertezésbe. Mivel még sose hallottam UW koncertet, ezért számomra is teljesen új volt az egész, nem tudtam, mire számítsak, azt tudtam, hogy a legnagyobb opuszokat ma hallani fogom, hallanom kell. Mindjárt az elején próbálták a hangulatot a legmagasabb szintre emelni, amit azt hiszem, az első feszes ritmusok felcsendülése után sikerült is elérniük, amiből végül 40 percig nem is nagyon vettek vissza, és többek között olyan klasszikusokkal mint Rez Cowgirl, valamint a Born Slippy csak az igazi UW koncerteken hallható változatai mellett sok olyan hangot szólaltattak meg, amit egy hamar nem hiszem, hogy hallunk Magyarországon. A Born Slippy-re az összes ember, aki a Nagyszínpad közelében volt, egy emberként emelte a kezét a magasba, és kántálták Karl Hyde-al együtt a mindenki számára ismert szöveget.

Ha már Karl Hyde-ról esik szó, akkor semmiképp nem szeretnék elmenni amellett, hogy a színpadi produkciója lenyűgöző volt, a fantasztikus zene mellé eszméletlen volt, amit csinált, teljes mértékben hozzásegítette az amúgy is tökéletes előadást ahhoz, hogy ilyen csodálatos élménnyel legyenek gazdagabbak a koncertre látogatók.

A majd 40 perces kőkemény „zúzda” után egy kicsit visszavettek a tempóból - gondolhatta mindenki az elején - majd ezt se sokáig bírták, és újra belecsaptak az előttük heverő kütyükbe, és egy újabb zenei blokk következett, amely ugyan rövidebb volt, mint az első, de ahhoz hasonló durva befejezést produkáltak egy másik híres, és mindenki számára ismert újabb kedvenc, a King of Snake zárásával.

Ezután egy újabb stílusváltás következett a saját repertoárjukon belül, és egy breakbeat résszel kezdték büntetni az addigra már teljesen – a szó pozitív értelmében persze – felbőszített közönségüket. Ez a rész is csodálatos volt, ahogy az addigi bő egy óra, bár stílusánál fogva a tempó és a tombolás is enyhült valamelyest az addigihoz képest, de úgy gondolom szükség is volt már erre, hiszen az embereknek is kell, hogy legyen egy bizonyos szintű tűrőképessége. A breakbeat rész után egy újabb tempó- és stílusváltás következett, ami fényes jele volt annak, hogy a végére fokozatosan próbálnak visszahozni a földre a kezdeti szárnyaltatás után. Ezek után egy sor általam nem ismert régi és új szerzeményt szólaltattak meg, majd a végére egy teljesen ellazulós chillout-ambient rész következett, mely után az összes ember sikítva, tapsolva, éljenezve, és az Underworld nevét kántálva hálálta meg ezt a mindenki számára örök és felejthetetlen élményt, amit eddig talán még senki nem produkált a Szigeten.

[2006.08.06.]