Élve vagy alva

Hetedik Arc plakátkiállítás díjátadóján és megnyitóján jártunk.

Augusztus 3. és 22. között hetedik alkalommal rendezi meg kiállítását az ARC a Felvonulási téren, s a hagyományosnak mondható plakátkiállítás és videobemutató idén első alkalommal „magasfeszültségű mondatmustrával” bővül.

Augusztus 3-án az ARC a megnyitó zenei programja mellett tüntetésre hívja fel az érdeklődőket a közöny ellen: a demonstráció célja, hogy ily módon nyissa fel az egyén és a társadalom lelki szemeit azokra a problémákra, amelyek a kiállított művekben is megjelennek. A hetedik plakátkiállítás és mondatmustra egyik központi témája az a társadalmi probléma, amely leginkább csukott szemekre és fülekre talál Magyarországon: a roma integráció kérdése.

Ennyi előzetes beharangozó után mi is nagy lelkesedéssel indultunk fotós kollegámmal a Felvonulási térre, a megnyitóra, és bíztunk benne, hogy idén nem mossa el az eső a rendezvényt, mint történt 2005-ben. Lelkesedésünk kissé lanyhult, hiszen a térre érkezve már kezdett jönni az égi áldás, ami pár perc alatt elég tisztességes felhőszakadássá módosult, de szerencsére és a biztonságiak segítségének köszönhetően bemenekülhettünk az eső elől egy sátorba.

Természetesen folyamatosan kérdezősködtünk, vajon megtartható-e a műsor vagy nem, de Geszti Péter és a stáb optimistán tekintett az este elé és bejött kb. egy bő félórás zivatar után, valamint a színpad víztelenítése és rendbetételét követően kb. másfél órás késéssel, de elkezdődhetett a program. Számunkra is megdöbbentő volt, hogy a zivatar alatt teljesen üres tér az eső elállta után szinte percek alatt telt ismét meg emberekkel és siettek vissza a többiek is a környező helyekről, ahová bemenekültek az eső elől.

Tehát a fellépők és a nép adott volt, kezdődhetett a program. Idén a műsorvezető szerepét Novák Péter látta el, megnyitó beszédet mondott Babarczy Eszter és Jónás Tamás. A beszédek után már színpadon is volt a zenei program első fellépői a Madách Musical Tánciskola táncosai, őket a Heaven Srteet Seven együttes koncertje követte.

Természetesen a zenei blokkok szünetében sor került a kiérdemelt díjak átadására is. Hiszen idén 1007 plakát, 48 videó, és 189 mondat-pályázat érkezett az ARC felhívására, ebből a legjobbak - 98 plakát, 20 videó, és 26 mondat - látható a kiállításon. A zsűrinek idén is nagyon nehéz dolga volt, hiszen a beérkezett alkotások nagyon jók és nagyon jól adják vissza az adott témák, témakörök adta korlátlan szellemi szabadság kifejezésre juttatását fotók, grafikák, montázsok formájában.

A rendezvényt évek óta támogató nagy cégek így idén is nagyon sok díjjal jutalmazták a nyerteseket, egyedi Tisza cipővel, hiszen tudják „Tisza cipőben, Tisza cipővel mindég jól jár”. Ezen kívül pénzdíjak, multimédiás telefon és laptop találtak gazdára a díjátadón.

Máris folytatódott a zenei program: a kiállítás mottója jegyében egy roma együttes, a Romano Drom zenei blokkja következett, őket a Kistehén Tánczenekar fergeteges hangulatú bulija követte, ahol a nagy slágerükre közös zenélésre hívták a Romano Drom csapatát is, így ez a dal ebben a formában és felállásban most volt hallható és látható elsőként.

Majd a Colorstar zenekar koncertje következett és az Anima Sound System zenélt a nagyérdeműnek, - bevallom mi ekkor már hazafelé indultunk, hiszen negyed tizenkettő felé járt az idő és szerencsére mire pont hazaértem akkor indult el ismét az égi áldás -, tehát azt sajnos nem tudom megmondani, hogy az utolsó program ill. fellépés meg volt-e tartva, hiszen a program befejezéseként DJ MS3 és Népi zenekara live act-je lett volna látható.

Külön a végére hagytam a meghirdetett tüntetést - a megnyitó alatt a Felvonulási tér közepén táblákat osztogattak az érdeklődőknek, amin egy nyitott szem volt látható, de egyedi saját készítésű táblát is lehetett filctollal gyártani. A koncertek között felvonultak az ARC-ok a színpadra és mindhárman kezükben egy-egy táblával, azt magasba emelve, miközben dob aláfestéssel Novák Péter vezényelte a tömeget és kánonban mondogatták „csináljunk már valamit” … a közöny ellen, ami korunk társadalmának legnagyobb bűne: sajnos közönyös vagyunk környezetünk és társadalmunk mindennapjaira és történéseire.

Jó lenne, ha tényleg kinyitnánk a szemünket és nem alva, hanem élve élnénk életünket. Reméljük, ez a rendezvény is a pillangó effektushoz hasonlóan tud változtatni, illetve hatással lesz társadalmunkra és legalább azok, akik kint járnak majd a kiállításon és azok, akiknek azt elmesélik ismerősök, barátok, csak egy kicsit is közönymentesebben élnek a jövőben.

Mindenkinek ajánlanám, menjen ki a kiállításra, de lehetőleg ne egyedül, hiszen a látottakat saját magunkkal nehéz megbeszélni, pedig itt ismét van miről beszélnünk.

-BK-

[2006.08.07.]