Jön a Jamiroquai

Három év után ismét Budapesten lép fel a Jamiroquai. Hatodik nagylemezük megjelenésével egy napon, június 20-án a higanymozgású Jay Kay és csapata a Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpadán varázsolja el a magyar rajongókat.

A Jamiroquai-t 1992-ben Derrick McKenzie dobos, Toby Smith billentyűs, Stuart Zender basszgitáros, Wallis Buchanan vibrafonos és az angol sajtó által nemes egyszerűséggel csak a 2000. év James Brownjának kikiáltott Jay Kay úr alakította. Nevük szóvicc, a jam (ami lekvártól örömzenéig át mindent jelenthet) és az irokéz népnév összegyúrásából keletkezett.

A Jay Kay vezette gárda első, az Acid Jazz Recordsnál megjelent When You Gonna Learn? című 1992-es kislemezük olyan gyorsasággal robbant előbb a független kiadók rangsorán, majd pedig a hivatalos brit listákon is, amire azóta sem volt példa. Funk, soul, jazz, R&B és klasszikus diszkó ihlette zenéjüket nagyon nehéz, ha nem lehetetlen kategorizálni. Az elektronikát csak eszközként, nem pedig végső célként használják, hiszen valódi hangszeres muzsikát játszanak. A dob, a basszus, a billentyűsök hangzását remekül egészíti ki az ősi ausztrál hangszer, a didgeridoo, amely a csak rájuk jellemző hangzás egyik védjegye. Éppen úgy, mint az énekes, Jay Kay extravagáns keménykalapjai, kecsua indián sapkái, szőrmekucsmái, tökfödői.

Az Emergency On Planet Earth című debütáló albumuk előzeteseként megjelent kislemezeiket (Too Young To Die, Blow Your Mind) éjjel nappal játszotta London legkedveltebb rádióadója. A szövegeiben fajsúlyosabb dolgokat is feszegető, 1993-ban megjelent nagylemez csak Angliában több mint fél millió példányban kelt el, kiérdemelve ezzel hetekig tartó Number One helyezését. Azóta több mint 20 millió hanghordozójuk talált gazdára világszerte.

1993-ban őket választották az év felfedezettjének is. Így nem csoda, hogy az űrcowboy visszatérése olyan jól sikerült, hogy 1995-ben a Return Of The Spacecowboy egyből platina lett. A következő album 1996-ban jelent meg, a Travelling Without Moving, és a róla kimásolt Cosmic Girl, Alright és a Virtual Insanity mind a mai napig a gyakran felcsendülnek a rádiókban.

Európa mellett Amerika is behódolt a Jamiroquai előtt. Bizonyíték volt erre a 40. Grammy-díj átadó ünnepsége is, ahol a Virtual Insanity elismeréséül nekik adták át a legjobb együttesnek járó arany gramofont.

A siker ellenére a basszgitáros Zender úgy döntött, távozik. Válaszul Kay szemétre dobta a szinte már teljesen kész, még Zenderrel rögzített következő albumot annak érdekében, hogy újra felvegye egy új bőgőssel, aki végül Nick Fyffe lett. Ebben az időben készítette el Kay a Deeper Underground című dalt, amely az 1998-as Godzilla című film soundtrack-jén kapott helyet.
1999-ben megjelent negyedik lemez, a Synkronized szinte teljesen elment az amerikai közönség mellett – ugyanakkor a világ más részein nagy sikernek bizonyult. Később az amerikai közvélemény figyelme zenén kívüli események miatt fordult a Jamiroquai felé: több millió dolláros ajánlatot kaptak azért, hogy lépjenek fel az 1999-es újévi bulin, továbbá Kay-t megvádolták azzal, hogy megtámadott egy fotóst (a pert később ejtették). A Jamiroquai utolsó stúdióalbuma 2001-ben jelent meg, A Funk Odyssey címmel.
Négy év szünet után a csapat idén új albumot ad ki, Dynamite címen, melynek megjelenése egybeesik az együttes magyarországi koncertjével. A Jamiroquai rajongók nem először hallhatják élőben kedvenc csapatukat, hiszen 1999-ben és 2002-ben már jártak hazánkban.

[2005.05.04.]