Massenet: Esclarmonde CD-n

A Massenet sorozat 3. darabja

Jules Massenet 1889-ben bemutatott Esclarmonde című operája igazi operatörténeti érdekesség. Egyike a francia szerző egyik legritkábban játszott, mégis legkülönlegesebb operáinak, mely már azzal felhívja magára a figyelmet, hogy mellőz minden történelmi hitelességet, ami pedig Massenet-nél valamely módon mindig jelen van. A cselekmény egymás utáni színhelyei: Bizánc – egy elvarázsolt sziget – Blois – az Ardennek – Bizánc. Műfaji meghatározása opéra romanesque, igazi tündérmese egy varázserővel rendelkező fiatal bizánci császárnő és egy francia lovag szerelméről, tele autentikus massenet-i érzelmes, túláradó melódiákkal és fordulatokkal.

Egyetlen ismert hangfelvétele létezik, ám olyan közreműködőkkel, mint Joan Sutherland (Esclarmonde), Giacomo Aragall (Roland), Huguette Tourangeau (Parséis), Louis Quilico (Blois püspöke), avagy Ryland Davies (Éneas). Mindez 1976-ból egy legendás San Franciscói előadáson felbuzdúlva, egy olyan karmester zseni, mint Richard Bonygne vezényletével.

Jules Massenet ismét atmoszférát teremt, operájának minden helyszíne sajátos zenei ábrázolást kap, azontúl, hogy mindent összeköt Esclarmonde és Roland szerelmi motívuma, amelynél gyönyörűbbnek személy szerint keveset tartok az operairodalomban.

Az opera cselekménye igencsak szövevényes. Négy felvonás kap keretet egy prológgal és egy epilóggal, melyek Bizánc főterén játszódnak s elindítják, majd lezárják az opera cselekményét. Nagyszabású orgonaszóló vezeti fel a prológust, melyben Phorcas császár (basszus) lemond hatalmáról leánya, Esclarmonde javára, ám lánya csak lefátyolozva mutatkozhat huszadik születésnapjáig, amikor lovagi tornára kerül sor, mely férjének kiválasztására hivatott. Esclarmonde, aki apja varázserejével rendelkezik, addig nem használhatja saját céljaira képességeit. A prológus csúcsán felcsendül Esclarmonde csillogó, fenséges zenei névjegye, mikor az már császárnőként népe elé lép.

Az első felvonásban Esclarmonde-ot látjuk a palota teraszán. Gondolatai egy francia lovagnál járnak, Roland-nál, kit egyszer látott, s szerelemre gyúlt iránta. Lánytestvére, Parséis javaslatára elhatározza, varázsereje segítségével egy elvarázsolt szigetre vezeti a lovagot, ahová egy griffmadár hátán ő maga is elindul. A tündéreket és szellemeket megidéző varázslat sejtelmes muzsikája vetíti elő a következő felvonás varázsos atmoszféráját.

A második felvonásban Roland az elvarázsolt szigeten találja magát, megigézik őt a tündérek táncai s a megjelenő, lefátyolozott Esclarmonde-dal (aki természetesen eltitkolja igazi kilétét) csodás napokat tölt együtt, grandiózus szerelmi duettjükben felcsendül az említett motívum. Egy idő elteltével azonban a hősnek távoznia kell, mert országára a mór Sarwegur csapatai támadtak. Szerelme Szent György kardját adja neki, s ígéri, minden éjszaka felkeresi őt, akárhol is legyen, ám viszonyukat a férfi köteles titokban tartani.

Blois népének fájdalmas kórusa nyitja a harmadik felvonást, a mórok leigázták a királyságot, porig rombolták a várost. A püspök vezetésével az úrhoz könyörögnek. Sarwegur követe érkezik. Alkut ajánl, ha valamelyik francia lovag legyőzi a mór vezért, azok elhagyják az országot, ha nem harc nélkül foglalják el az egészet. Roland vállalkozik a küzdelemre és nyer. Cléomer király leánya kezét ajánlja jutalmul, a lovag azonban elutasítja azt. A harmadik felvonás ezután következő részeit oly módon emelném ki, ahogy azt a Thais esetében a Nicias palotabeli jelenettel tettem. Az opera csúcspontjaként, s a felvételen Giacomo Aragall legnagyobb pillanataiként értékelhető Roland az estét köszöntő, melodikus, érzelmes áriája, majd a többrészes duett Blois püspökével, melyben utóbbi annak okait kutatja, mért utasította el a lovag a királyi nászt. Roland tartani kívánja titkát, melyet Esclarmonde-nak fogadott, ám a püspök az egyház nevében szólítja tettének megmagyarázására. Ekkor Roland egymaga zengi újra az előző felvonás nagy kettősének fő dallamívét, mely egyszerre a massenet-i életmű egyik legnagyobb pillanata, s a hőstenorok előtt álló egyik legnagyobb kihívás. Elképzelhetetlen magasságokat szólaltat meg természetes, szenvedélyes tenorján Aragall, s a szerelmi szenvedély mellett igazi drámát is hoz a hőstenor és a mély bariton (Louis Quilico) duettje. Felhangoznak Esclarmonde koloratúrái, Joan Sutherland utánozhatatlan szopránja oldja fel egzotikus varázsával a püspök által megteremtett feszültséget. A szerelmesek találkáját azonban a püspök által hívott ördögűzők zavarják meg. Esclarmonde rájött, hogy lovagja kiadta titkát, a felvonás fináléjában haragosan válik köddé.

A negyedik felvonásban az Ardennekbe remetének visszavonult Phorcast keresi fel Parséis és jegyese, Éneas. Bocsánatot kérnek Esclarmonde számára, aki esküjét megszegve önző céljaira használta varázserejét. Phorcas maga elé rendeli leányát, s lovagja életét fenyegeti, hacsak Esclarmonde nem mondja ki szerelmének, hogy már nem szereti. A két tűz közé került császárlány engedelmeskedik apjának, a magára maradt Roland pedig a halált keresve csatlakozik lovagok egy csoportjához. Bizáncba indulnak, egy bizonyos Esclarmonde nevű császárnő kezének elnyeréséért…

Az epilógus világa megegyezik a prológuséval. Bizánc főterén lezajlott a torna, egy fekete páncélú lovag nyert, aki magát Reménytelenség néven mutatja be. Arcának felfedésekor azonban kiderül, ő maga Roland, s az Esclarmonde motívumát zengő kórus alatt újra egymásra talál a két szerelmes.

Ez a tulajdonképpeni mese, amelynek operai formája talán komolytalannak ítélt cselekménye miatt sem nyert helyet a pajzsra emelt operák között, rendkívül értékes és gazdag partitúrával rendelkezik, mesteri karakterábrázolásokkal teli. A fő szerelmespár mellett bemutat egy könnyű sorsú párt is, Parséis és Éneas által, akik a kezdettől fogva jegyesek, s saját érzelmes motívummal rendelkeznek, ami nem kevésbé massenet-i, mint a Roland – Esclarmonde párosé. Míg Aragall és Sutherland átlagon felüli kihívásokkal állnak szemben, Tourangeau és Davies fület gyönyörködtetően varázsolják el a hallgatót finom melódiáikkal.

Igazság szerint az Esclarmonde zenei anyagában nehezen választhatóak el egymástól a zárt számok, ezért első hallgatásra valóban terjengősnek is tűnhet a közel 160 perces opera, mégis ki lehet emelni jó néhány részt, amely önmagában is megállhatná a helyét: Esclarmonde tündéreket idéző áriáját, az elvarázsolt sziget felvezető zenéjét, a nagy szerelmi duettet, a már említett harmadik felvonásbeli Roland áriát és a püspökkel való duettet. Az Esclarmonde azonban egészében ad izgalmas operaélményt, fület gyönyörködtet és egy csodálatos világba vezet el, gondos hangszerelése révén.

A DECCA csodálatos hangfelvételén pedig univerzális tanulságok vonhatóak le: Giacomo Aragall és Joan Sutherland iskolapéldáját mutatja be a tökéletes hőstenornak és a drámai koloratúrszopránnak, Richard Bonygne pedig az átgondolt, mesteri karmesternek.

Értékes operaritkaságot és vérbeli Massenet csemegét kap ajándékba mindenki, aki meghallgatja a felvételt, melyet 2004-ben az új TRIO 3CDs DECCA kiadása is megjelentetett.

Don Luis de Vargas

[2006.08.23.]