Ígéretből bizonyíték

A négytagú londoni zenekar második albuma két hétig a legkelendőbb hanghordozó volt Nagy-Britanniában.

Nagyképű nyilatkozatokkal ideig-óráig a zenészszakmában is a figyelem középpontjába lehet kerülni. Főleg, ha a nagyképűséghez arrogancia is párosul.

A gitáros-énekes, Johnny Borrell eleinte érdekességként került a zenei híradásokba azzal a kijelentésével, miszerint ő generációjának legjobb szövegírója, egy Bob Dylan-kaliberű dalszerző géniusz, valamint arrogáns viselkedésével és világmegváltó ígéreteivel. Később a sűrűsödő kiváló bizonyítékok tudatában a szakma és a közönség is kezdte őt egyre komolyabban venni. Igaz, Dylantől azért továbbra is mérföldek választják el.

A kezdetek

Az egykori The Libertines vezetői: Carl Barat és Pete Doherty baráti köréből induló Borrell a svéd Björn Agren gitárossal alapította meg Razorlight nevű együttesét 2002-ben. Carl Dalemo basszusgitáros és Christian Smith-Pancorvo dobos csatlakozott hozzájuk. A Rip It Up és a Rock‘n’Roll Lies című dalaikra felfigyelt az indie rockra specializálódott brit rádióadó, az Xfm szerkesztő-műsorvezetője, John Kennedy – annyira megtetszettek neki, hogy már demóváltozatban rendszeresen beszerkesztette műsorába. Részben ennek köszönhető, hogy a Razorlight 2004 elején nagylemez nélkül is nagy sikerű brit turnét abszolvált. Persze – ahogy lenni szokott – nem ment minden simán. A dobos két héttel a koncertsorozat előtt kilépett, így gyorsan meg kellett találni az utódját. A meghallgatásokra két nap állt rendelkezésre, Andy Burrowsot hatvankét jelölt közül választották ki.

Első album: Up All Night

A turné után már egyértelmű volt, az első albumra is hasonlóan nagy siker vár. 2004 júniusában került a boltokba Up All Night címmel. A lemezen hallható, a hetvenes évek New York-i art-punkjából kiinduló rockzenében jó néhány példakép hatása fedezhető fel: többi között a Patti Smith Group, a The Velvet Underground, valamint a rájuk és szintén a New York-i art-punk örökségre építő The Strokes inspirációja is szembetűnő, az éneken pedig a pulpos Jarvis Cocker énekstílusának jegyei köszönnek vissza.

Második album: cím nélkül

Ahogy a The Libertines a bemutatkozó, Up The Bracket című korong után másodjára egy cím nélküli lemezzel rukkolt elő, úgy testvérzenekara, a Razorlight is egy cím nélküli albummal folytatja pályafutását, amely július 17-én jelent meg. De amíg a The Libertines a második lemezén máris kifulladt, a Razorlight új erőre kapott, és szárnyal. Az együttes vitathatatlanul az év egyik csúcsmunkáját tette le az asztalra! A beharangozó dal, a brit kislemezlistán harmadik helyig jutó In The Morning a New York-i art-punk vonalán marad, az album hangzásvilága azonban jóval összetettebb, mint az elsőé, és a példaképek sem annyira szembetűnők. Rock and roll, gitárpop, The Motown-hangzás, new wave, reggae és ska keveredik rajta – összességében inkább pop mintsem rock. Nagy-Britanniában a megjelenés hetében 106 805 darabot adtak el belőle, amivel egyből bearanyozódott. Biztosak lehetünk abban, hogy a korong helyet szorít magának 2006 legjobb nagylemezeinek listáján, és nyilvánvalóan az élvonalban!

(Puha József, Új Szó)

[2006.08.21.]