A Második Szereposztás is remekül sikerült

Ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak mindenképpen csak ajánlani tudom a darabot. Egész estés nevetés, sziporkázó humor, fülbemászó dallamok, valamint a színpadi díszlet okozta nehézségek ellenére is jól megoldott koreográfia (Sándor Dávid) várja a nézőt, és akkor a tehetséges színészgárdát még meg sem említettem.

A Körúti Színházban szeptembertől bemutatásra kerülő új vígjáték a Második Szereposztás (Galambos-Turcsán-Meskó), ahogy azt a címe is elárulja, egy kis színház darabjának második szereposztásáról szól. Talán nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom: az első szereposztás a „sztárszereposztás”. Kissé már öregedő, de híres színészek, és az „elit” tánckar alkotják a vasárnap esti gárdát, míg a vasárnap délutáni előadásokon, teltházzal a fiatal táncosok és színészek lépnek fel.

És ahogy az már a színészeknél lenni szokott (megjegyzem, nem csak náluk) megy a rivalizálás a „ki is a jobb” témakörben. Természetesen ez nem akadályozza (vagy mégis?) őket abban, hogy szerelmesek legyenek, váljanak, kibéküljenek (kábeltévé), lúzerkedjenek avagy megkomolyodjanak. Legfeljebb kicsit döcögősen megy a dolog. Ahogy Beleznay Endre (Büfike) szájából el is hangzik az elején: itt senkinek sem hullik a porba a feje a darab végére. Legfeljebb a nagyérdemű szeretné néha elveszíteni a fejét, elvégre a humor fájni is tud („Ebben nem vagyok komponens” – hogy csak egy példát említsek).

A Második Szereposztás szereposztása, melyhez nekem volt szerencsém, kitűnő alakítást nyújtott. Nagy Balázs jól hozta a cinikus, komolytalan fiatal színészt (Dinike, avagy BéDé), Kecskés Tímea brillírozott a színházigazgató (Balázs Péter) lányának szerepében, és nem csak mint színész bizonyította tehetségét, hanem tanúbizonyságát adta; bizony, tökéletes hangja van. Kuka szerepében (ha már őrá írták) Sándor Dávid érdemesült ki az egyik legnagyobb ovációra, halkan jegyzem meg: megérdemelten. Hogy nem esett el a saját lábaiban, miközben előadta az önmaga által készített táncparódiáját, azt hiszem, örök rejtély marad. Kuka kedvesét a Barátok Közt Szabó Erikája alakította, kellő bájjal.

A képzeletbeli színház öregedő, saját „emlékezetes” alakításait felemlegető Klaniczay Mátyás szerepében Maszlay István szórakoztatta a publikumot, mely egy emberként sóhajtott fel kuncogva, ahányszor csak a fent nevezett úriember feljött a színpadra. „Pocahontas”-ként Dobos Juditot csodálhattuk, szerintem elképszetően jól játszott a hölgy. Az este fő revüszámát Udvarias Anna adta elő, olyan koreográfiával, eleganciával és énekhanggal, aminek emlékét valószínűleg még most is őrzik a Városmajor fái. Em(a)ilt Király Adrián játszotta; neki jutott az elhagyott szerelmes, a „főhős barátja”-szerep, aki aztán persze, újra szerelemre bukkan, mégpedig, a Második Szereposztás egyik táncosnőjének személyében (Piroska Tímea).
.
Ha ennél is rövidebben akarom összefoglalni: vidám este volt, a közönség jól szórakozott, közöttük én is, és mint azt már fentebb említettem: csak ajánlani tudom a darabot mindazok számára, akik felhőtlen, laza kikapcsolódásra vágynak. A darab mondanivalója egyértelmű, valamint frappáns poénokkal tálalt: biztos, hogy mindig a „SZTÁR” kell a sikerhez?

Sík Bernadett 

[2006.08.23.]