Németh Gábor Project lemezbemutató, PeCsa

Harminc év dobolási tapasztalat, 26 muzsikus, fantasztikus zene tomboló közönség...

Amikor a PeCsa felé igyekeztem arra gondoltam, de jó is lenne sorban állni a pénztárnál a beengedésnél és bár csak letaposná valaki a cipőm sarkát a nagy tülekedésben a tömegből. Amikor már közelebb értem a helyszínhez ez az álom mit ne mondjak elég gyorsan elpárolgott, mint piciny felhő a napsugarak hatására.

Végül nem álltam sorban a pénztárnál, a beengedésnél sem, pedig a biztonságiak is tisztelegve a rendezvénynek öltöny nyakkendőben és maximális udvariassággal várták a közönséget. Sajnos ez a mai nagy magyar valóság szívszorító dolog, hogy egy ilyen rangos és szinte megismételhetetlen produkcióval nem lehet még negyedig sem megtölteni egy PeCsát? Hozzáteszem nem a produkció hibája, hanem közönyé, vagy nem is tudom, annyira rohan a világ, hogy már zenét, igazi zenét sincs időnk hallgatni csak instantot?

Mit kell tudni Németh Gáborról: gyakorlatilag minden jelentős és a hazai zenei életet meghatározó zenekaraiban dobolt. A teljesség igénye nélkül Apostol, Kormorán, Skorpió, Bikini, Beatrice, P.Mobil, harminc színpadon töltött év és tapasztalat eszenciája.

A Németh Gábor Project 2000-ben alakult meg és első önálló albumuk 2004-ben jelent meg Könnyű lépések címmel, ennek a lemeznek folytatásának illetve egységes szerkezetnek tekinthető a tegnap megjelent és bemutatott album a Fehér színek. Zenei, műfaji besorolása funky-jazz és cross rock, ami abszolút mértékben fogyasztható dolog igazi klasszikus értelemben vett örömzene.

A tegnap estének egyik különlegessége volt, hogy a színpadon, huszonhat zenész volt és játszott, hiszen a lemezbemutatót a Németh Gábor Projecten kívül segítette még a Tony Lakatos, a Budapest Jazz Orchestra fúvós szekciója is.

A koncert jól kezdődött, de volt egy kis technikai malőr egy kissé gerjedt a cucc, ami nem is csoda kb. harmincnyolc csatorna esetében, de a második szám végére minden helyére került, (az élő adás, élő zene varázsa, ahogy Juhász Előd mondta volt a zenebutikban ’80évek), egyébként a közönség nagyon ügyesen tapssal ellensúlyozta a disszonáns hangokat. Szépen sorban jöttek a számok egymás után és még egy érdekesség, annak ellenére, hogy természetesen itt a dob kap hangsúlyt, de ezt annyira finoman és árnyaltan kiemelt, hogy nem nyomja el a többi szekciót, de bizonyos részeknél átveszi vezető szerepét, mint például a dob szólók esetében, amiből a közönség legnagyobb örömére volt részünk, ami úgyszintén jelen korunkban nem divat koncerten dobszólót becsempészni a zeneszámokba.

A közönség reakciójából arra lehetett következtetni, hogy együtt élt a zenekarral és a különböző szekciók etapjai között bizony-bizony fütty és tapssal jelezte elégedettségét. Egyébként nagyon nehéz szavakkal kifejezni és átadni az olvasónak, amit az ember a helyszínen átél, szinte a zsigereimben éreztem a zenét és szinte lebeg az ember, mintha a vízen feküdne.

A koncert végén több jeles zenész, énekes, akik végignézték a programot jöttek Németh Gábornak gratulálni, többek között Charlie is, (aki mint elmondta nekem már javában szervezi szeptemberre tervezett szuperkoncertjét).

Az estének volt még egy érdekessége a koncert után jóval az egyik asztalnál összefutottam néhány fiatallal, akik mint beszélgetésünkből kiderült Görögországból érkeztek és itt tanulnak állatorvosnak, (és itt kapcsolódik bevezetőmhöz) megkérdezték, hogy a magyarok miért nem jöttek el erre a fantasztikus bulira, vagy nem szeretik a zenét? Bevallom, nem nagyon tudtam mit válaszolni erre.

Befejezésként, aki nem volt ott, hát igencsak lemaradt valamiről, amit nem tud a következő hétvégén bepótolni, de ha teheti a cd-t legalább vegye meg és hallgassa meg!

Természetesen mi is köszönjük, hogy ott lehettünk az előadáson!

-BK-

[2005.05.08.]