SBS és Seventeen Big Band a Nádor teremben

Tiszta emberi hang, showelemekkel megtűzdelt fiatalos lendület, szteppelő saxofonos. Mi kell még? Ja és jó zene.

Budapest egyik nagyon szép, ámde könnyűzenei körökben nem túlzottan ismert helye a Nádor terem. Itt volt a Swinging Bach Singers és a Seventeen Big Band soros koncertje. A dátum érdekessége, hogy pontosan egy évvel ezelőtt volt utoljára együtt koncertje a két társaságnak.

Az SBS kezdte a programjával, Entertainers bemelegítőnek mint mindig, Plenty good room, Shenandoah, majd az andalgás után a Java jive-val ébresztgették a közönséget. És így tovább végig a repertoráson, közöttük viszonylag újabb dal is a Birdland, ami az idei repertoárban szerepel. Chicago egyveleg következett a kar szólistáival, egy kis várakozással míg a kislányok átöltöztek. Ehhez a számhoz volt még egy kis ütős kíséret is a szokásos zongora mellé.

Dörgő taps volt a jutama a társaságnak gyakorlatilag minden szám után, hiszen igencsak kitettek magukért a fiúk s lányok. A terem is komolyan hozzájárult a koncert sikeréhez, hiszen nagyon kellemes az akusztikája. A hangulatáról nem is beszélve.

Egyik showbusiness srác mondta, hogy kérem szépen, énekelni, hangszeren játszani bárki tud, a dolog ott kezdődik amikor valaki szórakoztatja a közönséget. Az SBS jól láthatóan e felé megy el, hiszen amellett, hogy a dalokat nagyon szépen begyakorolják, próbálják a színpadképpel, koreográfiával, folyamatos változatossággal is szórakoztatni a közönséget. Na ezen azért lehet még javítani, hiszen az együttmozgás az kizárólag gyakorlás kérdése, ha mindenki jobbraforog akkor ne legyen senki aki balrakörbe, meg ilyenek. A lelkesedés természetesen értékelendő, és azt hiszem a kar zenei teljesítmény;ből semmit nem von le.

Majd Gershwin - kedvenc szerzőjük -, a Yes Sir, és a Killing me softly egy jól elkapott előadása következett. Nem adhatok mást mint szerelmet következett Szaplonczai Laura szólójával. Az est első részét Apácashow Joyfulja zárta, Halkovics Ágnes apácamezével egyetemben.

Rövid szünet alatt becuccolt a XVII. kerületi zeneiskola Big Bandjét akiknek az évzáró műsorát hallgathattuk meg a múlt század elejének népszerű számaiból. Mivel zeneiskoláról van szó ezért a zenekari teljesítmény mellett nagyon fontos az egyéni teljesítméy is és a Szász Zsolt tanár úr adott is lehetőséget majd minden számban a fiataloknak, hogy tehetségüket megmutassák.

Volt itt minden ami kell egy jó hangulatú estéhez: Duke Ellington művei, jazz, mambo (No 8), andalító trombitaszóló. Glenn Miller zenekara a volgai hajóvontatók dalának feldolgozása (azaz E-ej uhnyem) az idősebb korosztály számára mindenképpen ismerős lehetett. Nekem tetszett, érdekes megoldás volt. Nagy tapsot is kapott. A zenekart énekszólóival Bodor Tünde erősítette nagyon jó hangulatban.

Strausz Esztertől láttunk megint csak egy showbusinessbe hajló szaxofon-sztepptánc szólót, majd ismét mambo, hogy jól érezzük magunkat.

Az est végén a Seventeen Big Band és az SBS közös előadásban jött a Blue Moon, no meg a Chattanooga zárásként. Meg egy kis ráadás, mert a közönség nem akart elmenni.

Mivel mind a tiszta emberi hangot (nem az öncélú hangszálgyilkolást) mind a fiatal tehetségeket imádom, ezért végig élveztem az előadást. Aki egy kis nemgondolkozásra és zeneélvezetre vágyik annak mindenképpen javaslok egy ilyesmi estét.

Sir Oesh

[2005.05.10.]