Dés: Utcazene lemezbemutató koncertje

Elmentünk, Örömzenét hallgattunk, és elmél­kedtünk az élet és a jazz dolgairól.

A Columbus Jazz állóhajó viszonylag új helyszíne, színfoltja a Budapesti éjszaki zenei életnek, hiszen ez év januárjában nyitották meg, avval a szándékkal, hogy állandó lehetőséget adjanak ismert jazz zenészeknek és új tehetségeknek új produkciójuk bemutatására.
Feltétlen előnye, hogy sokkal kötetlenebb dologról van szó, mintha egy hagyományos koncertterembe mennénk el. Mivel a helyszín oldja önmagában is a feszültséget ezért kezdő jazz hallgatóknak a jazzel ismerkedőknek is ajánlhatom.

Ma este is egy különlegesség várta az oda látogatókat, Dés László Utcazene c. albumának bemutatója.
Az átlag embernek -Dés neve hallatán- nem biztos, hogy mint jazz zenész jut eszébe, hanem inkább közismert filmzenéi, mint például a Sose halunk meg c. film betétdala a Nagy utazás, vagy a Miniszter félrelép c. film zenéje, vagy a Dzsungel könyve musical, a Szerelem első vérig zenéje és kb. egy oldalon keresztül sorolhatnám még mennyi sokunk által látott film, musical, és egyéb produkció zeneszerzője volt. Nem szeretném kihagyni a felsorolásból a Jazz+Az zenekart sem, ahol Geszti Péterrel poppzenét írt.

Ez az ember tényleg egy csodálatos elme, annyira sokszínű és könnyedén vált különböző műfajok között, annyira magas szintű a felhalmozott tudása, mint szerző, mint előadóként és abszolút mértékig maximalista, Ö sosem elégszik meg addig, amíg nem a maximumot tudja adni magából. Még egy gondolat, mindég a munkái érik el a maximális sikert, az emberek elkezdik dúdolni, énekelni a számokat és utána kérdezik meg, ki is írta és nem fordítva. Nem mindegy, hogy a munkái miatt kap elismerést az ember, vagy azért ismerik el, mert valaki lett belőle és teljesen mindegy mit csinál, mit tesz le az asztalra. Hála istennek eddigi munkásságát a világban és hazánkban is rengeteg díj és elismeréssel köszönték meg.

Mielőtt rátérnék az esti koncertre, kérem, engedjék meg nekem, hogy néhány mondatban leírjam, amit a zenéről és magáról a dzsesszről gondolok. Életem során sok emberrel beszéltem és kérdeztem meg hallgat-e dzsesszt, az esetek nagy részében azt a választ kaptam, hogy az nem az én stílusom, nem igazán értek hozzá és hasonló kifogásokkal éltek. A gond az, hogy mi Magyarok szeretünk mindent megmagyarázni, mi meg tudjuk magyarázni a focit a politikát és alapból mindenhez értünk is.

Na kérem itt az első gond, ugyanis a zene és főként a dzsesszhez nem kell tudományos megközelítés, egy dolgot kellene tenni a bejáratnál hagyni azon gondokat, amit nap-mint nap cipelünk magunkkal, mint egy kis batyut, vagy próbáljuk a kabátunkkal a ruhatárban leadni és kinyitva receptorainkat –zenefelfogó sejtjeinket-, hagyni magunkat, hogy átjárja a testünket lelkünket a zene és bennünk éljen tovább.

Ugye minden embernél van pillanat, amikor tudat alatt kinyitja ezen receptorokat és ezen sejtekben elraktároz egy-egy dalt. Ami mindég belülről hall és visszatér különböző élmények hatására, -gondoljunk például Demjén dalaira, de ez lehett ez Bikin, Omega, vagy bár mi más és ezek az előadok, dal és zeneszerzőik, -mint például Dés László is-, pont azért lettek olyan nagyok, mert Ők tudták egy időben a leg több receptort kinyitni -, hát pont ezt kell tenni csak tudatosan.

A másik dolog, ha nem élünk át egy élményt, akkor nem tudunk azonosulni sem vele, ezért nehéz leírni egy koncertről, hogy ott mi volt annak, aki nem volt ott és magát az élményt nem élte át. A zene és a dzsessz is segédeszköze saját élményeink felszínre hozásához, hiszen mindenki másként él meg egy zeneszámot és másként társítja saját élményvilágához.

Másik példával élve, amikor a hullámvasútra felülünk, pontosan tudjuk mi fog történni, de mégis ugyan úgy élvezünk, mint előtte már százszor, de mindég más és más részletét meséljük el amit pillanatnyi érzelmeinkkel összekötve emlékezetes maradt.

A zene is hullámvasút, van amikor felkarol és a mennyekbe repít minket, és valamikor ellenkezőleg sírunk tőle és mindkettőre szükségünk van!
Csak az a baj a mai világunkban, hogy a fogyasztói társadalomban annyira belénk sulykolják, hogy mit akarunk fogyasztani, hogy a végén már saját magunk is el hisszük, hogy tényleg ezt akartuk megvenni. Így már nem szelektálunk, nem a minőséget, az értékeket keressük, és ez meg is látszik napjainkban. Másik az a hatalmas dömping, ami érzékeinket bombázza, már nem mi szabályozzuk a bevitel mennyiségét, hanem ellenkezőleg már küzdünk ellene és próbáljuk elhárítani magunktól.

Ez tapasztalható a koncertek esetében is régen fantasztikus élmény volt koncertre eljutni és húsz év multán is emlékszünk mi volt ott, ma ugyan az mintha leugornánk a közértbe sajnos nincs meg az a varázsa, értéke, ami volt évtizedekkel ezelőtt. Persze ne panaszkodjunk ez a világ rendje. -én szóltam előre ugye, most nekem is sikerült jól megmagyaráznom-

Rátérve a ma esti koncertre, Dés Lászlónak nem is oly régen jelent meg a Metszetek c. stúdió albuma, aminek kapcsán Londonban vendégszerepeltek 2004 tavaszán négy napon keresztül egy patinás piactéren a Covent Gardenen, azaz ténylegesen utcazenéltek és evvel népszerűsítették a műfajt London kellős közepén.

Ez a négy nap annyira jól telt és annyi inspiratív élmény érte a zenekart ebben a különös „koncertteremben”, hogy az élmények hatására új lemez született Utcazene címmel. Az új album gyakorlatilag szerves része, folytatásának és egységes szerkezetnek is tekinthető a Metszetek c. albummal. Bizonyára lesznek, akik meglepődnek az új album hallatán, mivel kifejezetten vásári hangulatú motívumok, tánczenei témák is találhatók rajta, amik ötvöződnek a jazz lüktetésével, de természetesen vannak bonyolultabb szerkezetű nagyobb ívű kompozíciók (szinte balladák) is a lemezen.
Nekem nagyon tetszett az előadás első hallásra és nem tudom miért, de a krémesre asszociáltam először, bevezetőmben a desszert szót használtam, hát igen a krémes abszolút öröm sütemény nagyon könnyű, krémes állagú szinte szét olvad az ember nyelvén és fantasztikus ízekkel kényezteti az ember testét lelkét, de vigyázat annak ellenére, hogy lágy és krémes azért testes és nagyon laktató is.

Ez az album nagyon könnyed, vannak keményebb részei –mint a krémes teteje és alja-, nagyon jól esik a léleknek, hatalmas energia árad a zenészekből a művön keresztül a hallgatóhoz, de annak ellenére, hogy látszólag könnyed mégis magas értéket tartalmat képvisel. Igazi Örömzenét hallhattunk.

Talán mondhatom azt, hogy bátran ajánlható kezdő és a jazz műfajjal ismerkedők figyelmébe is. Nagyon örültem, hogy ismert arcokkal találkozhattam és beszélhettem tegnap este, mint például Tony Lakatos és Geszti Péter.

Végül szeretném felsorolni a kitűnő zenészeket, akik örömzenéltek nekünk tegnap, (ill. a lemezen szerepelnek): Dés Lászó- szoprán saxofon, Fekete-Kovács Kornél-trombita szárnykürt, Juhász Gábor-gitár, Balázs József-billenytyűs hangszerek, Glaser Péter- nagybőgő, Dés András-űtős hangszerek, Balázs Elemér-dob.

-BK-

[2005.05.14.]