Egy részeg éjszaka, egy idegenlégiós és egy útszéli virág
Maya, a nagysikerű operett Győrben hódít
Fénye Szabolcs operettje Győrbe is megérkezett. A júniusi előbemutatót követően szeptemberben volt a premier a Győri Nemzeti Színházban. Ahogy az megjósolható volt: elsöprő sikert aratott a színház – és zenekedvelő győri közönség körében. Az egyik előadáson lapunk is jelen volt. Tartsanak velünk és olvasás közben éljék át azt a hangulatot, amelyet mi is tapasztaltunk.
Alig két hét alatt készült el a Maya című operett zenéjével, az akkor tizenkilenc éves Fényes Szabolcs. Maya szerepében az 1931-es bemutatón Honthy Hanna tündökölt, hogy azután később – többek között – olyan nagy nevek kövessék, mint: Karády Katalin, Tolnay Klári, Lehoczky Zsuzsa, Almási Éva. A győri előadáson is neves, kitűnő színművésznők keltik életre a legendás nőalakot: Auksz Éva és Lázin Beatrix, – tehát kettős szereposztásról van szó. Meg kell jegyeznünk, hogy Lázin művésznő a júniusi évadzárón Kisfaludy-díjban részesült. Ezt a díjat a színház alapította és minden évben a legjobb színésznőnek és színésznek ítélik oda.
Vonzó darab, vonzó nevek, vonzó dalok
A városban már hónapok óta beszédtéma volt, hogy a népszerű és elismert művésznő, Ullmann Mónika is szerepet kapott az operettben, ahogy az is felkeltette a híresen igényes győri közönség érdeklődését, hogy Auksz Éva nevét is a szereposztásban olvashatták. Ahogy azt már Korcsmáros György igazgatótól az évadzárón megtudhattuk: a 2006-2007-es évad a nőkről fog szólni, minden keservükkel, örömükkel, fájdalmukkal, szenvedélyükkel, szerelmükkel, csalódásukkal. A Maya is egy ilyen előadás, aki megnézi, belepillanthat a női lélek talán legmélyebb zugába is. Barbara és Maya szerelmet él át, a valóságtól talán kicsit elrugaszkodva, de mély és őszinte érzelmekkel.
Az idősebb korosztály számára édes romantikát jelenthetnek a régen oly’ divatos dalok – mint például az „Itt a luxusvonat” „Fogj egy sétapálcát” „Csak egy kis emlék” – amelyeket sok esetben még ma is nagy kedvvel dúdolgatnak. Le kell szögeznünk: a musical egyre népszerűbb, emiatt talán kicsit háttérbe szorultak az operettek. A fiatalság számára éppen ezért lehet különösen érdekes ez a darab, mert ha csak egy rövid időre is, de egy más korba, más világba, és ami talán a leglényegesebb: más zenei tájakra repíti az érdeklődő ifjúságot.
A kezdésre a nézőtér zsúfolásig megtelt, jó volt látni a sok elegáns, erre az estére ünneplőbe öltözött, izgatottan várakozó embert.
Végre aztán elkezdődött az előadás, amely egy párizsi, görbe éjszakával kezdődik. Charlie és Dixi, a két barát alaposan felöntött a garatra. A bonyodalmat természetesen a nő, nevezetesen Charlie kedvese Madelaine, a butácska, de nagyon vonzó fiatal hölgy okozza. Szűcs Kinga végtelen profizmussal alakítja a feslett erkölcsű kis nőcskét. A szerelmes ifjút barátja igyekszik lebeszélni a könnyűvérű kis nőcskéről és ennek érdekében azt hazudja: megcsalta vele. Az erősen ittas, féltékeny Charlie első mérgében pisztolyt ránt, és belelő legjobb barátjába, aki élettelenül csuklik össze. Ezzel kezdetét veszi a fordulatos, konfliktusokkal és véletlenekkel teli történet.
Idegenlégiós–sors Afrikában: ahol minden megtörténhet
A tettére ráébredő ifjú a felelőségre vonás elől a Francia Idegenlégió kötelékébe áll, amelytől azt reméli: Afrika mélyén sikerül felednie a szerelmét és barátja meggyilkolását. A központi helyszín egy lepusztult, füstös, légiósokkal teli lokál, ahol mindent megkaphat egy katona: dohányt, italt, nőt. A tulaj nem más, mint Barbara, aki minden légiós lelkét és kívánságát ismeri. Megformálója ezen az estén nem más volt, mint Ullmann Mónika, akinek színpadra lépését kitörő lelkesedés és hatalmas tapsvihar fogadta. Talán a különösen kiemelkedő figyelemnek is betudható az, hogy kissé nehezen lendült bele az éneklésbe: játéka meggyőzőbb volt, mint az éneklése. Persze az sem kizárható, hogy csak a hangosítás tréfálta meg, akárcsak helyenként a kórust. Ám ezek sem vontak el semmit sem az élvezetből, a játék és a látvány mindenkit kárpótolt a kis bizonytalanságokért.
A lerobbant hely ünnepelt sztárja Maya, akiért minden meggyötört légiós-szív repes. A lány énekes-táncos műsorral szórakoztatja a többnyire lerészegedett katonákat. Auksz Éva tökéletesen, hiba nélkül formálta meg a „kis útszéli virágot” aki elégedetlen sorsával: jobb életről és igaz szerelemről ábrándozik. Ahogy minden operettben, itt is megtalálhatjuk a drámai fordulatot: ugyanis Maya joggal ábrándozik szerelemről, csak éppen az a baj, hogy pont Charlie-ért lángol, akinek szíve még mindig a Párizsban hagyott ledér kis nőcske után sajog. Éppen ezért észre sem veszi, sőt a lány egész lényét idegesítőnek találja, megalázóan bánik vele. A megtévedt ifjút alakító Nagy Balázs ismét felnőtt a feladathoz, nem véletlenül vált már jóval korábban a győri közönség egyik kedvenc színészévé. A fiatal, és tehetségét már országos szinten is igazoló és kamatoztató színész hitelesen és átéléssel alakította a flegma, de lelkében társaitól különböző zsoldost. Sőt, annak ellenére, hogy nem érdekli a kis énekesnő, az erőszakoskodó őrmestertől élete kockáztatásával menti meg; mint ahogy az egy igaz úriembertől elvárható. Az egész operett talán leglátványosabb jeleneteit élheti át ekkor a néző: a számos táncos, kórista és szereplő lüktető és parázs forgatagot varázsol a színpadra. A táncjelenetek remekül koreografáltak, Bakó Gábor munkáját dicsérik.
[2006.10.19.]