Katie és a kerek perec

Meghallgattuk Katie Melua Piece By Piece című albumát.

Laár András örök érvényű sorai semmit nem veszítettek aktualitásukból, persze, hiszen mondom örök érvényűek. Az Elizabet című popalapvetés tanulsága szerint, „Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták” aztán valami olyasmit hallunk, ami inkább valamiféle univerzális férfitapasztalatnak, vagy inkább férfibánatnak fogható fel, szóval ha szépek és okosak is egyben akkor meg elhajtanak minket…hát így állunk.

Katie Melua valószínűleg ez utóbbi kasztba tartozik. Ha a szomszédunkban lakna, nyilván szerelmesek lennénk belé, és örülnénk, ha a reggeli kutyapisiltetés alkalmával ránk mosolyog panelmagányunk hátsó bejáratánál. Aszfaltromantika 2006.

Attól, hogy valaki grúz, még lehet acélos, nyerhet egy egész világháborút és veszíthet teljes világszimpátiát. Katie azonban más küldetéssel érkezett. A joszifvisszarijonovicsdzsugasvili (barátainak KOBA – mi nem voltunk a barátai, egyébiránt Sztálin) földjéről származó, de Belfastban cseperedő lány csak zenél, fátyolos hangon énekli, kellemesen álmosító, zsigeri, édes-keserű melódiáit és mi szeretjük és megyünk vele.

Az alig 22 éves lány 2003-ban jelentkezett először. A Mike Blatt dalszerző / producerrel közösen előállított Call Off The Search kis ékkövei azonnal tisztázták, van élet a Földön Norah Jones után. A nagy példaképek (Eva Cassidy, John Mayall, Randy Newman, James Shelton) előtt tisztelgő debüt egészen platina státusig vitte Nagy Britanniában.

A két évvel későbbi, aktuális Piece By Piece című album az előző korong hagyományait viszi tovább. Blues, jazz, boogie, soft – pop, kis dark-utánérzés, dúdolható fülbemászó melódiák. Precíz, már-már zavaróan professzionális hangszerelés. Akusztikus gitár, zongora, orgona, puha dobhangzás, seprű és ezerféle ütős-kütyü. Pszeudo-unlpugged műsort hallunk. Az új lemezen, a fent említett előadók mellett, a Coldplay és Diana Krall regiszterei mutathatók ki elsősorban.

A gondos kezek, a többnyire Mike Batt által jegyzett dalok mellé, három feldolgozást is beválogattak. Harold Arlen, Blues In The Night című klasszikusának, a Cure Kiss Just Like Heavenjének, vagy a 60-70-es évek legnagyobb blues-boogie csapatának számító Canned On The Road Again-jének Melua féle interpretációja kiváló ízlésről tanúskodik.

Ne engedjük magukat megtéveszteni, a legjobb trekk nem feltétlenül az agyonjátszott, lányszobás hangulatú, bárgyú Nine Million Bicycles vagy az ábrándos Shy Boy, sokkal inkább az Antony And The Johnsons modorában elővezetett I Cried For You. Az album DVD mellékletében egy 80 perces európai helyszíneken rögzített koncertfilmet, valamit a Nine Million Bicycles, az I Cried For You és a Spider’s Web klipjeit találjuk.

Pazar.

Radics Gábor

[2006.11.07.]