Káosz Amigos

Meghallgattuk a Maná: Amar es Combatir című lemezét

A duci puttókkal csábító mennyország helyett, Kiss Tibi (Quimby) ajánlata szerint inkább az olmék, maja és azték kultúrával kecsegtető Mexikó célbavétele ajánlott. Mexikó jó hely. A szombréróban és poncsóban tequilázgató cserzett arcú férfiak és barna bőrű, dúskeblű, forróvérű latin nőik nagyon értenek valamihez. A Carlo Pedersoni (Bud Spencer) által csilisbabbal propagált ország története jó néhány ponton belelóg hazánk popkultúrális aurájába. Ott van rögtön a nemzeti büszkeségeink által, az 1986-os focivébén a szovjet csapatoktól elkövetett halálos hat gól elvtársias hálóba applikálása. 16.000 néző az Iraputoi Estadio Reveluciónban meg néhány millió a világon, Puskás hamut szór a fejére, bagatell. Jakovenko, Alejnyikov, Belanov, Jaremcsuk, Rogyionov mellett Dajka még egy öngólt is megenged a magyar találat nélkül végződött mérkőzésen. Agnolin, olasz játékvezető sírva röhög. A magyarázat nyilván az elfogyasztott csusza minőségében rejlik.

Szerencsénkre, hazánk két legnagyobb art-konkisztádora Ternovszky és Nepp, Macskafogó című egész estés alapvetése még ugyanebben az évben bebizonyítja, van keresnivalónk a közép-amerikai országban. Lusta Dick őrmester oly meghatóan fújja trombitáját, hogy az elsőre teljesen antipatikus vérszívó denevér pajtások végül szívükbe, később kasztjukba zárják a Grabowsky után kutató rendfenntartót.

 A kilencvenes évek közepén Robert Rodriguez a mariachik leszámolásokkal tarkított a nagy poros mexikói országutakon való poroszkálásaink emléket állító Desperado című dokumentum mozija és a szintén Rodriguez által jegyzett George Clooney, Tarantino, Juliette Lewis és Harvey Keitel vámpír maszkos kamionsofőrökkel és prostikkal hadakozó Alkonyattól Pirkadatig című kvázi road movie-ja teszi ismét helyre Mexikót. (A hazai gegcsapatok legrosszabbikára még ezen a ponton sem vagyunk hajlandóak karaktert pazarolni). A film nemcsak Antonio Banderas és Salma Hayek ágyjelenetéről valamint a gitártokokból előkerülő föld-föld rakétákról híresült el, a zene legalább ennyire fontos volt.

A Tito & Tarantula színpadias tex-mex rockjával szemben a Maná hagyományos amerikai rockra, popra, calypsora és reggaere építi műsorát. A Gaudalajarából induló, defináljuk így (bár ennek nem sok értelme van) popos-latin rock különítmény piaci bevezetésére 1980-ban Sombrero Verde néven indul kísérlet. A később Maná névre átkeresztelt csapat első nagykiadós albuma (Falta Amor) 1992-ben az USA-ban a WEA-nál jelenik meg.

A következő évek koncertállomásai között Mexikó mellett már Peru, Ecuador és Colombia is szerepel. Egy év alatt 268 műsort nyomnak 17 országban, köztük Svájcban a Montreux Jazz Festivalon, kalaplevétel. Az igazi kiugrásra azonban 1998-ig kell várni. Santana, Supernatural című übersikeres albumának Corazón Espinado című számában vállalt kollaboráció végre meghozza a rég várt nemzeközi áttörést. Grammy és MTV Music Awrds jelölések, elsimeréseső.

A mester is hálával tartozik, a 2002-es Revolución de Amor című album címadó számban Carlos nyom egy santanas szólót. Az idén megjelent sorrendben hatodik stúdióalbum az előző korongok linerális folytatása. Kellemes Latin Pop, bár meggyőződésem szerint kellemes jelzőt, kizárólag a fürdővíz hőfokával kapcsolatban van értelme emlegetni...

Nincs katarzis, fejfelkapás, csak a zene van, abból is a háttér-fajta. A Tom Russo hangmérnök (Audioslave, Macy Gray, Michael Jackson, Eric Clapton) felügyelete mellett rögzített albumon spanglish nyelven eldalolt alapvetően szimpatikus, popos, rockos, reagges, funkys, latinos trekkek sorakoznak. Bár Fher Olvera éneke megfelelően jellegtelen, ide pont ez kell. Kiss Tibi felszólításának valószínűleg nem a Maná aktuális albuma ad majd tartalmat, ettől még Mexikóváros, a maga 20 millió lakosával, nyilván zsír hely, amit érdemes az életben egyszer (többször) leccsekolni.

Radics Gábor

[2006.11.13.]