Operettbe menekülünk

Pacsirták: Kálmán Imrétől France Gallig, avagy a szórakoztatás jegyében mindent.

Mint ahogy a mesékben, a két fiatal hölgy elindult szerencsét próbálni a magyar könnyűzene rengetegében. Talán meg is találták azt, hiszen megjelent lemezük, Künn a dorozsmai határban címmel. Ám ahogy minden mesében, nekik is ki kell állniuk a próbákat, hogy azután méltó jutalmukat elnyerjék. Feltételezem nem a Békakirálynak adott cuppanós csókról álmodoznak, sokkal inkább országos népszerűségről. Kövessük végig a Pacsirták röptének egy-egy állomását, legyünk kíváncsiak, hogy elérik – e a „mézeskalácsházat”, vagy esetleg örökre eltévednek és szürke varjúvá válva éldegélnek tovább.

Egyszerű, kifejező borító
Semmi extra, semmi cicoma, jól eltalált borítót kapott a lányok első albuma. Amolyan igazi „mulatós lemez” hatását kelti már ránézésre is. Piros háttéren látható a két hölgy, amint bizakodva tekintenek a jövő és a vásárló felé. A jelmez alapján Németh Marika és lehetne bármelyikük, de senkit ne tévesszen meg a ruha hasonlósága: a Pacsirták ébenfekete hajjal mosolyognak, befont copfjukban piros pántlika díszeleg, nyakukban szív alakú medál látható. Fejük fellett olvashatjuk a duó nevét, a borító alján pedig az album címét. A cd hátoldalán a dalok listáját, és a támogatóik nevét is feltüntették.

A borító belső oldalára két mézeskalács szívet „akasztottak”, belőlük két pacsirta árnyéka látszik. Kifejező ez a grafika: feltehetően a lányok szívéből is hasonlóan árad a zene szeretete. Ha széthajtjuk a kis füzetecskét, akkor végre megismerkedhetünk a formáció tagjaival, most már nem csak arcról, hanem név szerint is. Bevallom, jót mosolyogtam a művészneveken, a Hortobágyi Ilonka és a Délibábos Piroska nekem kicsit erőltetettnek hatott. Szóval a két hölgyet Raj Zsuzsannának és Raj Szilviának hívják, tehát testvérekről van szó. Kétoldalt olvashatjuk a sok-sok köszönetet, a honlap címét, továbbá a lányok e-mail címét is. Minden egyéb technikai információt és a műsorrendeléssel kapcsolatos tudnivalókat is megosztották velünk.

Osztálytalálkozók, lakodalmak, táncos mulatságok állandó vendégei lehetnek
Bevallom, félelmeim voltak az albummal kapcsolatban, nem tudtam, mire számítsak, amikor elolvastam a tracklistát. Ugyanis van itt mindenféle, mint egy jófajta falusi búcsúban: operett feldolgozás, nagy sláger, népdal-féleség, plusz egy Eurovíziós Dalfesztivál győztes felvétel is.

Na, de belevágtam a hallgatásba, vesztenivalóm nem volt. Künn a dorozsmai határban a címe az első nótának, amely érdekesen hatott rám. Tudtam: új tájakra, új „határba” vezet engem ez az album, mert bár zenekedvelő vagyok, de műveltségemből ez idáig kimaradtak az ilyen feldolgozások. Meglepő egyvelege a régiesebb dallamvilágnak a modern eszközökkel való „felturbózása”, de azután az orromra koppintott egy zenész ismerősöm: Azt mondta, az emberek szereti az ilyen albumokat, kikapcsolja őket, elmerengenek múltról és jelenről. Ám legyen, gondoltam és újra elindítottam a lemezt.

Stux maga veszedelmes a második felvétel. Na, ez már jobban tetszett. A régimódi pezsgő párizsi életet mutatja be: a magyar lányka csábítja a párizsivá vált fiatalembert, kacérkodik vele. A gépzene folyamatos lüktetése mégsem torzítja el mondanivalót és a hangulatot, érdekes egyvelege ez ismét a múltnak és jelennek.

A következő dal Eisemann Mihály és Szilágyi László, Zsákbamacska című operettjéből való. Ki ne ismerné a Jánost a János – hegyre csábító nótát. Újfajta feldolgozása üde, ám továbbra is minden női csábítást alkalmazó. A Délibábos Hortobágyon zenei kezdete nekem kicsit „durva”, túl discos, nagyon kiérzem belőle a „tuc-tucot”, amely sajnos az egész dalt végigkíséri. Ám ismét megcáfolt a gyakorlat: éppen megcsörrent a telefonom és egy régi osztálytársam hívott. Naná, hogy behallatszott a zene. Erre ő: „Hú te, ez nagyon tuti. Ilyen kéne az osztálytalálkozónkra is!” Csongrády Kata nagy-nagy slágere következett, S. Nagy István zseniális szövegével: „Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán…” Ki ne ismerné ezt a nótát Magyarországon?! A Pacsirták zenei felelősei új szirmokat adtak a rózsáknak, a romantikus lelkületű festők ennek hatására talán újra szerelemre gyúlhatnak.

A hatodik dalban a postás is becsengetett: Jóska írt levelet a távolból. Szintén egy olyan nóta, ami alá illik a dobgép, hiszen ritmusa lüketető, remekül táncolható. Talán még a kézben egy pohár bor is belepasszol, persze csak a menyecskék mellé. Kék ibolyát „szedni” is elvisznek minket a lányok: népdalszerű felvételvolt a soros, amelynek zenéje nekem a legjobban tetszett, a gitár bekapcsolódása valóságossá teszi a búsuló szerelmes bánatát. A hang nekem itt egy kicsit magas volt, néhol bizonytalan, de egy jó vacsora közben fel sem tűnt volna, ebben biztos vagyok. A nyolcas felvételben megfogalmazzák: mi is annak az oka, hogy szeretjük az operetteket. Lehet rongyos az élet, de azért mégiscsak nagyon szép; egy operett megnézése után még rózsaszínű is válhat.

A Csárdáskirálynőt is megidézzük, Kálmán Imre operettje Honthy Hannával, Németh Marikával, Rátonyi Róberttel és Feleki Kamillal vált világhírűvé. A mélyebb hangon való éneklés nekem jobban tetszik a lányoktól, le a kalappal előttük ezért a dalért. Azonban a dob talán túl hangos. Ennél és a következő felvételnél is beugrott, hogy volt már Magyarországon egy ehhez hasonló kezdeményezés: e két dalt 1999-ben a nagy múltú és mai napig népszerű Dolly Roll is feldolgozta.

Ha már a Dolly Rollnál tartunk: a 12-es számú felvételt szintén feldolgozták már ők is: pontosabban 1994-ben, amikor is Kékes Rafaella énekelte el a Beat Turmix ’60 című albumon. Úgy látszik France Gall,1965-ben az Eurovíziós Dalfesztiválon taroló slágere, a Poupée De Cire Poupée De Son még most, 2006-ban is hódít. Három dal maradt ki: ellátogatunk még Csengerbe, a Citadellára és a nagy erdőbe is; ha már egyszer Párizst és a Hortobágyot is bejártuk, ne maradjon ki semmi sem.

Meglepő, de egyáltalán nem nevetséges
Többszöri meghallgatás után állítom: annak ellenére, hogy nem szeretem a „mulatós zenét”, a Pacsirták adtak egy kis kedved ahhoz, hogy ne zárkózzak el tőle örökre. Eddig mindig lemondóan legyintettem, ha valaki szóbahozta a szüreti mulatságokat, a lakodalmakat. Mostantól sem leszek gyakori vendég, az egyszer biztos, de fejet hajtok a Raj lányok előadása előtt. Nem tagadom: hallottam már operettet szebben éneklő madárkákat, de valamit azért nagyon tudnak. Valami olyasmit, amire szükség van a mai világban. Ez pedig nem más, mint vidámságot, kedvességet, mókázást, kikapcsolódást és feltöltődést lopni az emberek szívébe. Nem mellesleg régi nagy zeneszerzők remek dalait adják át a modern kor emberének, ami mindenképpen hasznos és dicséretes.

Hogy nem felszínes, amit csinálnak, arra jó példa, hogy augusztusban a Sziget Fesztiválon is felléptek. Annak ellenére, hogy nem leszek napi, sőt heti hallgatója sem a lemezüknek, azt kell mondjam: nálam kiállták a próbát a Pacsirták, szárnyaljanak, sok sikert nekik...

Havassy Anna Katalin

[2006.11.12.]