Elemében volt a szülinapos Chino Morenó - képekben

A kaliforniai banda a megfogyatkozva, de alaposan elhúzta a többezres tömeg nótáját.

 Ígéretesnek érkezett, és nem is kellett csalatkoznunk a Deftones újabb hazai produkciójában. És ha röviden végig futjuk a kaliforniai banda magyar fejezeteit, akkor arra a következtetésre jutunk, minden akadályt gond nélkül vesznek: legyen az a rekkenő nyári hőség (mint egykoron a hajdani „Pecsa” nagytermében, vagy egy szabadtéri fesztivál időjárás adta hendikepje. Chinó Morenóba és aktuális játszópajtásaiba bele van kódolva a katarzis elhozatala.

Június 24 eleve nem indult átlagosnak, hiszen egy péntek este nem is lehetne legoptimálisabb egy Deftones koncerthez, főleg, ha az éppen a frontember szülinapos hetére esik. Hát, Chino átvitt értelemben zsolnai porcelántányéron kínálta fel a jelenlévő kiváltságosoknak a szülinapi tortáját.

A katarzis némileg már a Budapest Parkba bejáratánál elkezdődött, libabőrös lettem a tömeg láttán. A szinte teltház egyértelműsítette számomra, hogy az elmúlt albumok hatásának köszönhetően   jócskán megnőtt a Deftones népszerűsége. Még az se szegte a progresszív, szentimentális metál rajongókat, hogy néhány hete a Tool is hazánkba látogatott, valamint nemsokára a Gojira is tiszteletét teszi. Persze a tömeg nagyobbik felének már 2,5 éve a mailboxában vagy a fiókjában porosodik a belépője, de azért biztosan akadtak olyanok, akik a hajrában akasztották le a tickettet.

Ahogy mindig, persze most is akadtak kétkedők: a Park jelenlegi letekert hangerejét kritizálók, vagy a korai, a nyári időszámítás alatt napsütéses esti nyolc órai kezdés bírálói. Megértem én az aggályukat, de ha mérlegre tesszük a hallottakat, látottakat, akkor egyértelműen a pozitív véghatás felé billen a mérleg nyelve. Chino hatásos színpadi előadásmódja  ( szinte végig transzban volt a fickó ) csak akkor tűnt emberinek, amikor két szám között szavak formájában is interakcióba lépett a közönséggel. Nem szabad ám megfeledkeznem a Deftones másik motorjáról, a mindig tűpontos, hihetetlenül fineszes Abe Cunningham dobosról. Akinek fizimiskája némileg megváltozott az elmúlt években – vélhetően a Covid nihilje alatt felkapott pár kiló miatt kellett is vagy másfél szám mire felismertem. Cunningham stílusa és az energikussága viszont még mindig a régi, emiatt számomra örökké ő marad az egyik legnagyszerűbb drummer.

A turnén megismerhetünk két új tagot is, egyikük a 2021-ben távozó basszer, Sergio Vega utódjának tekinthető, a Marilyn Mansonból ismert Fred Sablan, a másik,  a az ukrán-orosz háború okozta paranoia miatt otthon ragadó, amúgy mostanság ökörségei miatt közismertté vált Stephen Carpentert helyettesítő Lance Jackman. Egyikükre sem lehetett panasz, a kémia működött, és ugyan Jackmanon sokszor a lazaságot nélkülöző, a túlzottnak koncentrációba belefeledkezés felróható volt, de az tegye a kezét a szívére, akinek egy ilyen lehetőség mellett néha nem remegne meg a keze.
A programram kiegyensúlyozott volt, szinte minden lemez megfelelő számegységet kapott. A tizennyolc számos setlistnek ugyan áldozatul estek olyan klasszikusok, mint a Hexagram, a Minerva, a Passanger, vagy a Back to School, de így is bőven kielégítő volt a korszakok mixelése.

No, jócskán bőlére engedtem a számomra az egész szabadtéri szezon egyik legjelesebb napjának élménybeszámolóját, de akad még bőven szufla a közeli jövő újabb eseményeire.

A Deftones setlistje:

1.  Pompeji (outro)
2. Genesis
3. Rocket Skates
4. Be Quiet and Drive (Far Away)
5. My Own Summer (Shove It)
6. Tempest
7. Swerve City
8. Digital Bath
9. Around the Fur
10. Headup
11. You've Seen the Butcher
12. Sextape
13. Diamond Eyes
14. Rosemary
15. Bloody Cape
16. Change (In the House of Flies)
17. Ohms
18. Encore:
19. Lotion
20. 7 Words

Deftones Aréna buli képekben - klikk a fotóra

[2022.07.13.]