Amerika egy estére beszökött Győrbe

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról: aktualitását nehéz lenne tagadni.

Mintha egy időkompra szálltunk volna. A Bartók Béla Megyei Művelődési Központban egy estére beszökött Amerika. Évtizedekkel ezelőtt már volt „képzelt riport” Győrben és most újra hódított Déry- Pós- Presser-Adamis legendás előadása. A veszprémi Pannon Várszínház tagjai vagy ötven közreműködővel kiegészülve bebizonyították: ennek a musicalnek még most is itt az ideje, az üzenetét pedig csak az nem hallja, akinek nincs füle, vagy nem akarja megérteni. Egy estére beszálltunk az időkompba, amely a múlt és a jelen partjai között ingázott velünk.

A színpadra lépő színészeket teltház és vastaps fogadta, amely már előre jelezte: itt bizony olyan emberek ülnek, akiknek nagyon is ismerősek lesznek a dalok. A Pannon Várszínház Vándorfi László rendezésében állította színpadra Eszter és József történetet. Azt a történetet, ami egy korosztálynak jelentette a musicalt, a lázadást, a zenét. Az elhíresült dalok sokszor felhangzanak azóta is, elég csak megemlíteni a Valaki mondja meg című nótát és máris sokaknak eszébe juthatnak a középiskolás éveket lezáró szerenád éjszakája. A mai kor fiataljai is átérzik akkor és ott a gyertyák fényében, hogy segítséget és útmutatást várnak valakitől.

Eszter férje féltő tiltása ellenére útra kel a híres altamonti fesztiválra, hogy átélje azt, amiről már annyit hallott: a mámort, a szabadságot, a lebegést. József utána ered, hogy megtalálja a feleségét, vigyázzon rá és ami a legfontosabb azért, hogy együtt legyenek. Arról az elhíresült fesztiválról van szó, ahol egy néger fiút halálra késeltek a Rolling Stones koncertjén. A tömeg nem tudta feldolgozni a kiváltott érzelmeket, indulatokat és elvesztették önuralmukat. A veszprémi társulat ötletesen beleépített két „Gördülő Kövek” slágert is, ezzel segítve a könnyebb átélést, a könnyebb megérthetőséget. Mert valljuk be: a zenekar már régen túllépett fénykorán, már nem biztos, hogy mindenki ismeri őket.
József keresi Esztert, mindenhol, minden percben, minden pillanatban, minden szívverésében. A kutatás során a legkülönfélébb emberekkel hozza össze a sors, mindenkitől kérdezi, hogy látták-e szerelemét. Különfélék, ám mindegyik emberben van egy közös pont: ők is keresik Esztert. Mer mindenki keresi a maga „Eszterét”…Útja során egyre jobban azt érzi: szerelme bajban van és minél előbb meg kell találnia.
Ringasd el magad a címe annak a felvétenek, amiben benne van minden, ami talán a legjobban összefoglalja az egész életérzést: „Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad.” Ahogy az énekkar bekapcsolódott a szólista mellé, úgy csatlakozott Eszter is a fesztiválon tomboló fiatalok közé. Hány és hány fiatal „ringatja el magát” napjainkban is. Ki ilyen, ki olyan eszközökkel, de sokan nem törődnek a tegnapokkal.
József tovább keresi Esztert, a lány pedig megfogalmazza azt, miért retteg az újralátástól. A zene és a hang összefonódott, miden fájdalmat és kétséget magába foglalt. Hatás Andrea talán itt tündökölt legjobban: úgy adta vissza a tépelődő lány alakját, hogy abban Almási Éva sem talált volna kivetnivalót: megrázó és megható volt hallani a Nem akarom című dalt. Nem akarja szerelmesét újra látni, mert fél szembeszállni vele. Talán fél beismerni, hogy férje jogosan féltette öt. Érdekes párhuzamot lehet vonni ismét: hány és hány olyan fiatal van, akik nem merik vállalni tetteik következményét; hány és hány olyan gyermek van, aki inkább a veszélyekkel teli bolyongást választja ahelyett, hogy azok szemébe nézzen, akik felelősnek érzik magukat a sorsukért. Ahogy József is felelős Eszterért…

Sánta László, – aki a fiatal férjet formálta meg – torokszorítóan adta vissza azt a féltést, amit csak az tud elképzelni, aki már rettegett az életében valakiért. Add, hogy mégegyszer. Ez az a dal, amiben összefoglalja félelmeit: meg akarja találni Esztert „mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta, mielőtt szájába nyomják az első marihuána cigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől”. Ez a felsorolás szinte felkiált a darabból. Azokat a veszélyeket veszi sorra, amelyek ma, 2006-ban is kézzelfoghatóak, aktuálisak. A zene drámai, a félig énekelt, félig mondott szöveg kifejezi azt a tanácstalan tépelődést, amely szinte az őrület határára taszítja az aggódó férfit. Adamis Anna szövegíró tökéletes érzékkel nyúlt a témához, nem véletlen, hogy hazánk legnagyobb dalszövegírói között tartják számom.

A férj félelmei beigazolódnak: Beverly, a lány barátnője egy pillanatra szem elől téveszti Esztert, akit behálóznak, átvernek, kihasználnak. Megkapja azt a bizonyos szúrást a karjába, amely végérvényesen elindítja a tragédiát…

Beverly és József sorsa hirtelen összefonódik: mindketten ugyanazt a személyt keresik, elkeseredetten, elszántan, félelemmel. Szintén egy aktuális témát feszeget. A szexuális másságot is bemutatják ezekben a jelenetekben, ahol a fiatal lány éppúgy aggódik, mint a férj.
A történet végkifejlete tragikusabb, mint az eddig átélt dolgok: mire megtalálja egymást a két fiatal, addigra már késő. Mire ismét vigyázhatnának egymásra, addigra Józsefet leszúrják, Eszter meghal. Egymás kezét fogva merülnek örök álomba, végre örökre együtt, soha el nem hagyva a másikat.

A darab időszerűbb, mint valaha. Mert ha kicsit jobban körülnézünk, ezek a veszélyek még most, évtizedek múltán, a hippik eltűnése után is élnek. Egyre terjednek a drogok, a zene egyre hangosabb, a szexualitás egyre nyitottabb és egyre szabadabb, a hűség fogalmát már szinte alig ismerik a mai fiatalok. A fesztiválok népszerűbbek, mint valaha. A mai fiatalokat sem érdekli a kosz, a piszok, a sár: minden évben újra és újra felkeresik a jól bejáratott helyszíneket. A felnőttek pedig éppúgy, mint a múltban, most sem tudnak semmit sem tenni ezek ellen. Mindenki tisztában van a fiatalokra leselkedő veszélyekkel – még a politika is–de tenni senki nem tesz, mert nem tud, vagy nem akar ellene semmit sem. A fiatalok pedig tovább lázadnak, tovább keresik az utat –mindenki a maga „Eszterét”– és talán ami a legszomorúbb, még most, a rohamosan fejlődő XXI. században is hangosan éneklik: „Valaki mondja milyen az élet, valaki mondja meg miért ilyen…”Ahogy akkor, most sem kapnak rá választ, és talán soha nem is fognak….

Főbb szerepekben: Hatás Andrea, Sánta László, Zayzon Csaba, Kovács Ágnes Magdolna/Cordier Eszter, Kiss Dávid, Molnár Ervin, Oravecz Edit, Sashalmi József, Szeles József, Egyed Brigitta, Varga András, Palotás Péter.

Havassy Anna Katalin

[2006.11.23.]