Bioton Fesztiválon jártunk
Szombaton tartotta a Bioton zenei műhely és stúdió első fesztiválját, melyet egy meglepő fordulattal Bioton Fesztiválnak neveztek el. A West Balkán Futó utcai kirendeltségére mintegy nagyon sokan jöttek el rajongani. A Balkán szót le lehetett volna takarni ezen az estén.
A Bioton célja, hogy a körülötte vagy egyébként szerveződő zenészeknek, zenekaroknak lehetőséget biztosítson az igazi műhelymunkára, amelynek köszönhetően kidolgozott, igényes előadások születhetnek. Magától értetődő, hogy az eredményekre szeretnék felhívni a figyelmet, amire egy ilyen fesztivál megfelelő alkalom lehet.
Balosok Lelki Kapcsolata
Ez így magyarul elég hülyén hangzik. A vendégnek hívott holland Lefties Soul Connection azonban nagyon is jól hangzott. Saját magukat elsősorban a "nyers" szóval jellemzik, és mindenféle 60-as illetve 70-es évekbeli soul és funk hatásokra hivatkoznak. Mondjuk, ebben igazuk is van, mert tényleg úgy éreztem magam, mint akit az időgép a jövő heti lottószámhúzás helyett tévedésből egy 35 évvel ezelőtti "Beat Club" felvételére repített. Klasszikus gitárhangzás, no meg a jó öreg Hammond orgona, ami úgy nézett ki, mint egy komód vagy a nagymamám ágyneműtartója, csak azok nem szóltak ennyire jól.
A jobbára instrumentális zenével előrukkoló muzsikusok igazi átéléssel adták el magukat. Zenészek szokták ugratni egymást -ezen belül is leginkább a ritmusszekciót-, hogy "a dobos a zenész legjobb barátja" vagy "már nem közönség, de azért még nem zenekar". A Lefties az utóbbit fordította ki, azaz már majdnem közönség voltak, de még mindig zenekar, mivel egyszerűen lesétáltak a színpad elé szám közben. Sokat tettek a sikerért, nem is kerülte el őket.
Sumo, ami nem japán
A Lefties után a Kiss Erzsivel megerősített Erik Sumo Band lépett a dohyo-ba. Kiforrott, eklektikus zene. Húztak egy jó nagy alternatívet a plafonon, voltak benne reggae-s, pszichedelikus, sanzonos meg ésatöbbis motívumok, Harcsa Vera hangja egy békepeli bárba hívott, és ha nem néztem oda, Kiss Erzsi is jó volt. De ha odanéztem, akkor nem, mert csak ideges rángást, feszültséget láttam rajta, a többieken unalmat vagy koncentrációt. A közönség viszont szerette, pedig a zenekar egyáltalán nem volt közönséges. Sajnos magukba forduló, maguknak játszó zenészeket láttam. Jellemző, hogy amikor a ráadásszám elején "tapsoltatták" a tömeget, egyikük sem fordult a nézők felé.
Azt a hét számát
Nem szűnő érdeklődés kísérte Gál Csaba Boogie első fellépését a Cry Baby-vel. A városi legenda alcím tényleg nem nagyképűség. Ugyan nem volt szó a vágóhídról, ahol mesés összegeket fizetnek a béllapátolóknak, a dalok szövege igazi urbánus világot gondolt körénk, becsomagolva Boogie funky-s, modern városi zenéjébe.Hammondot itt is hallhattunk, mert valójában Premecz Matyié a Lefties-nél is megcsodált orgona, aminek hajnalban a harmadik emeletig még súlyos következményei voltak. Lift nélkül.
Bár megtévesztésül inget váltott, nem tudtam nem észrevenni hogy a Cry Baby basszusgitárosa, Balahoczky István Pilu már az Erik Sumo Band sorait is erősítette. Egy estén két különböző műsor ugyanabban a diszkóban. Ezt csinálja utána a Fresh vagy a hátramaradt Zámbó család! A buli végén még kért a nép, de nem adtak neki, be kellett érnie az eddig elkészült hét számmal.
Lánkóssy Lázár
[2006.12.07.]