Rókusfalvy Pál tehetségvadászatra indult

A tehetségkutató 2005 zsürijének egyik tagjával beszélgettünk.

Tehetségvadászat 2005 néven nagyszabású, országos eseménysorozat indult. A verseny célja és lényege az, hogy lehetőséget adjon fiatal, amatőr zenekaroknak az érvényesülésre, illetve, hogy újrateremtse az élő, hangszeres zene elismertségét. A győztes csapat nyereménye egy turnébusz, lemezfelvétel és egy Gibson Les Paul-gitár lesz.

Rókusfalvy Pál producert, zsűritagot arról is faggattuk, hogy miért érdemes zenekaroknak a versenyen elindulni.

– Milyen reményekkel vág neki a versenysorozatnak?
– Remélem, hogy sok-sok tehetséges csapattal ismerkedhet meg a közönség. Magam 1983-ban Ki Mit Tud-ot nyertem jazz zenekarommal, úgyhogy tudom, milyen jó lehetőség egy ilyen verseny a bemutatkozásra.

– A megmérettetés mellett miért érdemes elindulni a csapatoknak?
– Egyrészt azért induljon el minden zenekar, amelyik erőt és profizmust érez magában, mert az ilyen megmérettetés mutatja meg nekik, hogy a többiekhez képest hol állnak, milyen zenei mezőnyben szerepelnek. A másik érv az oly fontos díj. Minden zenekar álma, hogy profi hangfelvételt készíthessen, hogy legyen saját turnébusza, és a Gibson gitár is vonzó nyeremény.

– A legjobb nyolc csapatot a zsűri juttatja tovább, de a döntőben már a nézők szavazással választják ki a győztest. Miért a közönségre bízzák a végső döntést?
– A zsűri felelőssége, hogy a legjobbakat kiválassza. Azért kértünk fel profi, de más-más értéket képviselő zsűritagokat, hogy ne kerülje el a tehetséges résztvevők közül senki a figyelmünket. Azt gondolom, hogy a mind a nyolc döntős nagyon jó lesz. Ezután már a közönség ízlésének kell a végső sorrendet felállítania. Szerintem ez így van jól.

– Nem lenne jobb, ha szakmai szempontok alapján a zsűri döntene?
– Végső soron a koncerteken is a közönség dönt. Azt mondják, hogy a legjobb zsűri a közönség.

– Ezek szerint egy produkciónál fontosabb a közönség tetszése a szakmai szempontoknál?
– A szakmaiság fontos. Nekünk, a zsűritagoknak azért kell nagyon figyelnünk az összes jelentkezőre, hogy tényleg megkapja minden műfajból a legprofibb a lehetőséget. Ezért nem korlátoztuk a műfajokat, hogy tényleg mindenki lehetőséget kapjon. A mi feladatunk, hogy senki ne kallódjon el. Ha valaki nem túl divatos műfajt képvisel, de azt nagyon profin, akkor a legjobbak között a helye.

– Felállított magának egy „követelményrendszert”, aminek meg kell felelnie a legjobb zenekarnak?
– Ahogy mondtam, nincsenek műfaji korlátok. Ami fontos, legyen legalább 3 tagú a formáció. Nyilván a hangszeres tudás, a profi hangzás, az ötletesség, stb. nagyon fontos, de nincsen recept. Néha a legegyszerűbb megoldások hozzák a legjobb produkciókat. Én egy-egy ilyen versenyen mindig feltöltődök. Szerintem nagyon jók a magyar zenészek, nagyon sok jó produkcióra számítok.

– Milyen céljai vannak a győztes zenekarral?
– Sok sikert szeretnék nekik már most kívánni. És adni nekik egy jó sanszot a befutásra. Nincsenek más céljaink. Nem ígérünk nagy turnékat, sikereket, de nem is béklyózzuk meg őket egy több éves promóciós lekötöttséggel. Ez a verseny tényleg arról szól, amit hirdetünk. A legjobb formációk kapjanak egy lehetőséget, egy lökést, de nem szeretnénk ennél többet.

– A kezdeményezésüknek nem célja, hogy menedzselje a győztes zenekart. Miért tartották ezt fontosnak kiemelni?
– Sajnos elég sok rossz példa van arra, hogy egy-egy ilyen akcióval megtalálnak tehetséges embereket, „megcsinálják őket”, aztán egy-két évig ennek gyümölcsét learatva körbeviszik őket mindenhol, amíg hasznot hoznak futtatják őket, majd eldobják és jöhet a következő. Nem kívánunk egy ilyen futószalagot elindítani. Mint említettem, sokáig zenészként éltem én is. Tudom, mit jelent egy-egy lehetőség, pláne, ha nem délibábot ígérnek, hanem egy fórumot, amin ki lehet tűnni. A többi, legyen a zenekarok felelőssége, a lemezkiadóké, a menedzsereké, és a közönségé együttesen.

– A zsűrinek Ön is tagja. Elsősorban producer vagy zenész szemüvegen keresztül fogja nézni a zenekarokat?
– Én itt újra zenésznek érzem magam és színpadi embernek. Ne felejtsük el, hogy a színpadi produkción is sok múlik ebben a műfajban.

– Köztudott, hogy ma fellépések nagy részének helyet adó klubok, discok technikai felszereltsége nem felel meg az élő, hangszeres zene követelményeinek. Így bármennyire is az élő zenét preferálja a zenész, ha ebből akar megélni, akkor ilyen helyeken playback fellépéseket is el kell vállalnia. Tehát bármennyire szeretné, nem tud a céljának megfelelni. A versenyüknek a célja éppen az, hogy megteremtse az élő hangszeres zene elismertségét. Nem merész vállalkozás ez ilyen körülmények között?
– Szégyellem, hogy ezt eddig nem emeltem ki. Valószínű azért, mert számomra ez természetes. Gondold el, az igazi zenész számára a playback olyan, mintha egy színész tátogva mondana József Attila verset. Az élő zene alapvetés. Ezt egyre több helyen már ismét így látják. Sajnálom, hogy ennyire eltűnt az élő zene, de talán az élet más területein is fontosak újra az eredeti, egyedi produkciók. Remélem, hogy a műanyag világ után ismét sok unikummal találkozhatunk a művészetek minden területén.

– Mivel lenne elégedett a verseny zárásakor? Ha sok csapat jelentkezne?
– Ebben biztos vagyok. Én legalább 100-200 jelentkezőre számítok. Ha jól sikerül, akkor a következő években is folytatni szeretnénk ezt a kezdeményezést.

– Ez a tehetségkutató több országban is sikeres volt. Ez garancia arra, hogy hazánkban is sikeres lesz? Miért?
– A sikerre sosincs garancia, de nyilván nem véletlen, hogy mostanában a tehetségkutatóknak jó a visszhangja. Kollégáimmal együtt nagyon odafigyelünk arra, hogy korrekt, jó versenyt rendezzünk. Remélem, hogy igazi talentumokkal ismerkedhetünk meg majd a versenyen, és pár hónap/év múlva már sokukkal, mint sikeres művészekkel találkozhatunk. Sok sikert mindannyiunknak!

– Zárásként engedjen meg egy „vicces” kérdést. Nagy borbarát lévén biztos furcsa önnek, hogy most a Jim Beammel kell együtt dolgoznia. Megbarátkozott már ezzel az itallal?
– Nem voltam én olyan rosszban ezzel az itallal soha. Ahogy említettem zenészként éltem 10 évig. A klubokban, koncert színpadok öltözőjében sokszor pihent a Jim Beames üveg a hangszertokom mellett. Most, mint bort kedvelő ember, minden alkoholt mértékkel iszom, így könnyen ki tudom választani a jó viszkit. Örülök, hogy támogatják ezt a kezdeményezést.

Bíró Zsolt

[2005.02.08.]