Legenda született - Cserháti Zsuzsa-emlékkoncertek

Telefoninterjú Majsai Gáborral a koncertek kapcsán.

– Gábor, annak apropóján beszélgetünk, hogy novemberben indult útjára egy koncertsorozat Cserháti Zsuzsa emlékére, az ő dalaiból, neves közreműködőkkel, többek között veled, és úgy tűnik, a közönség nagy szeretettel fogadja.
– Igen, élő zenekarral, táncosokkal és énekes közreműködőkkel került színpadra ez a show, az első koncertünk Balatonfüreden volt a sportcsarnokban, Tóth Vera, Zséda, Keresztes Ildikó, Szt. Martin és jómagam adtuk elő Zsuzsa dalait. Februártól folytatódik a sorozat, a közreműködők között ezúttal ott lesz Auth Csilla és Koós Réka is.

– Azt, gondolom, nem is kell kérdezni, mi adta az ötletet a koncerthez.
– A szervezők úgy gondolták, Zsuzsa emléke megérdemli ezt a produkciót, ráadásul ez a szervezőgárda annak idején sokat dolgozott együtt Zsuzsával, főleg tévés zenei műsorokban, és úgy érezték, túl hirtelen ment el közülünk, még egy kicsit dolgoznának vele. Ez azonban sajnos már lehetetlen. Ennek ellenére sok közös emlékünk volt , és ezek elő is jöttek a próbák során, ami nagyon jó volt.

– Úgy tudom, sokáig dolgoztatok együtt Cserháti Zsuzsával külföldön. Barátok voltatok.
– A nyolcvanas években mentünk ki Nyugat-Európába az Európa zenekarral, ahol Zsuzsával ketten voltunk a szólisták. Nekem már maga Nyugat-Európa meghatározó élmény volt, életemben először jártam ott, emellett a szakma minden fortélyát meg lehetett tanulni, az ember óhatatlanul profivá vált. A kinti munkamorál fegyelmezetté tett. Zsuzsa akkor már sztár volt itthon, de ennek ellenére mindig érzett valamifajta mellőzöttséget. Ő talán maradhatott volna itthon, de nem ezt tette. Németországban, Norvégiában dolgoztunk, elegáns helyeken léptünk fel, show-kban. Rajongtak érte mindenütt, a hangja egészen kivételes volt. De azt gondolom, nem volt boldog akkor sem. Talán pillanatokra, amikor egy-egy koncert jól sikerült. Hogy barátok voltunk-e? Tudod, éveken át szinte együtt laktunk, ahogy szállodáról szállodára mentünk, ez sokat meghatároz. Az ember belelát a másik ember életébe. Zsuzsa nagyon ragaszkodó volt, nagyon szüksége volt a társakra, barátokra, de érdekes módon sosem engedett közel magához túl sok embert. Mivel bennem is megvan egyfajta távolságtartás, tiszteletben tudom tartani mások magánéletét, és sosem tolakodtam sehova. Talán a mi kapcsolatunk afféle félszeg barátság volt. Egyikünk sem tolakodott a másik életébe.

– Érdekes, amit mondasz. Manapság minden olyan harsány és reklámízű. Ha valaki tud valamit a másikról, azonnal világgá kürtöli. Szinte már szokatlan, amilyen tartózkodással most is beszélsz azokról az időkről.
– Igen, tudom, mire gondolsz. Nézd, én már csak ilyen régimódi ember vagyok :)

– Akkor ne várjunk érdekes pletykákat, zaftos magánéleti sztorikat tőled?
– Csak éltük az életünket.

– Mégis, mi az az emlék, amire most is szívesen emlékszel Cserháti Zsuzsával kapcsolatban?
– Zsuzsa mindig egy kicsit anyáskodó volt, gyakran finomakat főzött a zenekarnak is. Volt, hogy buli után még hajnalig jártuk a várost, zenés helyeken hallgattunk jó zenekarokat. Hamburgban például nem egyszer megfordultunk leginkább feketék által látogatott szórakozóhelyeken, mert itt nyomták a legjobb funky-soul zenéket, és azt nagyon bírtuk. Egyszer, amikor kissé veszélyes helyzetbe kerültünk – néhány nem barátságos arc akarta jól érezni magát a mi pénztárcánk rovására –, menekülőre kellett fognunk, és mivel Zsuzsa persze mindig a legdivatosabb cipőket hordta, a magas sarkúban alig tudott tipegni a macskaköveken! Életmentő ötlettel egy bevásárlókocsit kötöttem el, és abban toltam Zsuzsát lélekszakadva rohanva az utcán. Persze megmenekültünk szerencsére, és nagyon jót mulattunk az egészen...
Emlékszem, Zsuzsának volt egy mondása, amikor hallgattam a jó kis „elborult” progresszív zenéimet, és bejött a szobámba, mindig csak annyit mondott kedvesen: „Gabi, kapcsold ki ezt a zenét, szállj le a földre, megyünk dolgozni...”


H.K.

[2007.01.13.]