Már táncrendekből is rendeznek kiállítást

Az Osztrák-Magyar Monarchia korszakában virágkorukat élő bálok hölgy vendégei ruhájukra fűzött táncrendet viseltek. Gavallérjaik ezekben a füzetecskékben vezethették az egyes táncokat, melyet a hölgyek elajándékoztak nekik.

Budapest sem maradt el a császárváros forgataga mellett pezsgő báli életével. Az udvari bálok mellett a céhek, szakmák, egyesületek, és úri kaszinók is mind megtartották saját - többnyire jótékony célú - báljaikat.

A XIX. század derekára komoly iparműves háttér sorakozott a báli készületek mögé, melynek komoly részét adta a táncrendek készítése. Az egymással versengő mesterek fantáziája kimeríthetetlennek bizonyult, és bálról-bálra más és más ötletes formatervet kaptak a parányi könyvecskék. Papírból csak a legegyszerűbb példányok készültek, többségük ötvös, zománc, bőr, selyem, bársony, fa felhasználásával készült, megformázva a bált jelképező címert, épültetet, cégért, vagy egy adott szakmához kötődő eszközt, mint például a fényképezőgép.

A táncrendekből most időszaki kiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeumban. A báli szezon különleges akualitást ad annak a kiállításnak, amelyhez Marton Árpád nagyvonalú adománya is komoly hozzájárulást jelent. Az intézmény adományozó ünnepségén mutatták be azt a páratlan gyűjteményt, melyet magángyűjteményből Marton Árpád nem csupán kiállítás céljára kölcsönöz a múzeumnak, hanem a múzeum állományának gyarapítása érdekében felajánlott adományként. A Garabonciás együttes táncbemutatójával felvezetett eseményen bemutatták a nemrég megjelent Táncrendek című könyvet is, melynek szerkesztői igyekeztek minél átfogóbb korképet festeni a táncrendek alkalmazásáról, a történelmi korok báli életének mindennapjairól.

- Forrás: Völgyi Attila - tanchirek.hu -

[2007.02.09.]