Ünnepel a Cabaret
A Művészetek Palotájában mutatták be Kurt Weill Cabaret-ját a Madách Színház előadásában.
Őszintén szólva a Cabaret szó hallatán óhatatlanul elsőként Liza Minelli alakjára asszociáltam, de még második nekifutásra sem tudtam hozzá kötni Weillt. Halvány emlékeimben a Cabaret és a Chicago musicaleket egyaránt a Kander-Ebb szerzőpáros neve fémjelezte, míg Weill-hez több évtizeddel és egy világháborúval korábbi időszak forma, stílus és talán korszakteremtő alkotását, a Koldusoperát tudtam kötni. Már csak e látszólagos ellentmondás feloldásának igénye is kellő indokot teremtett ahhoz, hogy gyorsan eldöntsem, ismét ott a helyem a MŰPA nézőterén. Ha pedig már úgyis ott volt a helyem, dőreség lett volna üresen hagyni.
A tény, hogy az előadás a Madách Színház produkciója, csak tovább növelte a lelkesedésemet. Haumann Péter alakja garancia volt számomra, hogy nem fogom megbánni döntésemet. És akkor még nem is sejtettem, hogy az ezen a zenei utazáson - amely a II. világégést megelőző éra a zenés színpad számára korszakteremtő alakjának másfél évtizedes munkásságán kalauzol végig minket – egy néma, nyolcadik utas lesz a leginkább emlékezetes szereplő...
Száz éve indul a kabaréKöltői kérdésként merült fel bennem, hogy ezt az előadás centenáriumi megemlékezésként állították-e színpadra. Ugyanis bár nehéz egyetlen konkrét eseményhez kötni a pesti kabaré megszületését, egyes színháztörténeti forrásokban a Cabaret Bonbonniére 1907 március 1-i megnyitása szerepel a születési anyakönyvi kivonaton. (Szinte beleborzongok, ha arra gondolok például, hogy az említett megnyitón a prológust Molnár Ferenc írta és egy fiatal színész, bizonyos Somlay Artúr mondta el...) Akár így, akár úgy, ez az este is azt igazolta számomra, hogy a műfajnak - nevezzük azt akár kabarénak, akár orfeumnak – egy évszázaddal honi megjelenését követően ismét van létjogosultsága.
A stílusos eleganciával felépített díszlet láttán az Időzsaru könnyedségét meghazudtoló módon teleportáltam magam a harmincas évek Amerikájába, ahol aztán már teljes hitelességgel tárta elém Bicska Maxi bűnlajstromát az elsőként színpadra lépő Haumann Péter. A következő majd két órában megannyi, önmagában is életképes, dalban elmondott történet cizellálta a két világháború közti időszak hangulatának felidézését.
[2007.02.09.]
Hírek
