Fájdalomcsillapító, recept nélkül: Gripin

A Gripin együttes egy Törökországban jól ismert fájdalomcsillapító után kapta a nevét, s valóban, ha őket hallgatja az ember, mintha orvosságot találna minden bajára. Szívszorító vokál, arabeszkkel kevert elektonikus rock, megkapó gitáreffektek és melankolikus zongora… Minden, amire egy jó lélekbúvárnak szüksége lehet.

Azok, akik a hétköznapi mainstream zenét megunva kicsit másra vágynak, előszeretettel böngésznek olyan oldalakat, ahol felfedezhetik a világ más tájainak hangzásvilágát is, gondolok itt a YouTube-ra vagy a Myspace-re. Bevallom őszintén, én is ebbe a kategóriába tartozom. Ráadásul szerencsés vagyok, egyik barátom a törökországi rockélet egyik meghatározó producere, így naponta kapom a jobbnál jobb anyagokat. A Gripin-hez is így jutottam hozzá. Bár már a kilencvenes évek vége óta léteznek, első albumuk 2004-ben jelent meg, egy vállalkozó szellemű, merész kis kiadó jelentette meg őket, és nem bánták meg. A Hikayeler Anlatildi (Történetek) c. album után elkészült az együttes nevét viselő Gripin című album is, (ezúttal már Sony BMG címkével) mely azonnal robbant a slágerlistákon. Még csak két hete jelent meg, de már szinte minden listán első ötben van. Szokatlan dolog ez kérem, egy olyan országban, ahol kultusz a pop és gyerekcipőben jár minden más műfaj.

Mi a titkuk?

Bevallom őszintén, amióta megkaptam az albumot, nem bírom kicsalogatni a CD-lejátszóból. Az első, ami megkapja az embert, és fogva tartja, az énekes, Birol hangja. A legjobb pszichiáter lehetne a srácból; a lélek legmélyebb bugyraiba hatol a hangja, ott megpendít egy húrt, amitől aztán egyszer csak kibuggyan az emberből a bőgés. Ha pedig véletlenül még beszél is az ember törökül, a hatás háromszoros, mert a dalszövegek sem hétköznapiak. Érdekes egyébként, hogy a 28 éves énekes sohasem tanult énekelni, viszont eredeti szakmáját tekintve gépészmérnök… Hát az én lelkemet alaposan megszerelte, az biztos! A lemez másik titka a hangzásvilágában rejlik. Alapvetően rock, elektrogitárral, basszusgitárral, erőteljes dobokkal, de mindebbe keveredik egy kis arabeszk (különösen, ha Birol énektechnikáját nézzük), egy kis elektronika, egy kis hangulatos zongora.

A téma egyetemes: fájdalom, elkeseredettség, kilátástalanság, elmélkedés a múlt hibáin és a fekete lyukként előttünk tátongó jövőn. Hol szívszorító fájdalommal, hol haragosan, hol elveszetten csendül fel Birol jellegzetes hangja. A korongon helyet kapott három duett is, Törökország tehetséges új előadóival. A Szigeten is fellépő maNga együttes énekesével olyan dalt hoztak össze, mely valószínűleg nagy visszhangot fog kiváltani Törökországban: Amerika iraki politikáját kritizáló dalszöveg született, melyből idéznék is néhány sort:

Eljön a napja, nem marad már se Baszra se Bejrút
A történelem az ártatlanokra akkor is emlékezni fog
Ha megállsz, semmi sem fog változni, jobb ha tudod,
Ha hallgatsz, te leszel soron, jobb ha tudod (…)
Márkás cipőddel ne merj a földemre lépni, haver!

Az album első klipjét a Böyle kahpedir dünya (Ilyen szajha a világ) c. dalhoz készítették, melynek török viszonylatban már a címe sem hétköznapi, és a klip is ennek megfelelően készült, bár a televízióban egy erősebben vágot verziót vetítenek, tekintettel a nézők konzervatív többségére (és mert az eredeti verziót egyébként nem vetítenék le a csatornák). Az album többi dala is hasonlóan figyelemfelkeltő, a tíz dalból talán egy olyan van, amit átlagos minőségűnek mondanék, a többi kilenc igencsak élvezhető, ütős kis nóta lett.

Kíváncsiskodó olvasótársaim az együttes hivatalos Myspace oldalán négy dalt hallgathatnak meg teljes egészében, fájdalomcsillapítóként, recept nélkül!

Teemeah

[2007.03.21.]