A szövegelő egy vadonatúj világot tár elénk

Kellemes, rádióbarát dallamok… Könnyen emészthető, trendi dalok… Fülbemászó refrének… Frászt!!!

A Company Flow-ből már jól ismert El-P (aka El-Producto) második szólólemezével ugyanazt a radikális underground vonalat viszi tovább, amiért megszerettük. Senki ne keresse a fehér srác videó klipjeit az aktuális slágerlistán. Sőt! El-P csengőhang is teljesen kizárt  Viszont kapunk helyette közel egy órányi gyönyörű káoszt. A dadaista undorral hangszerelt alapzenék, és a nem mindennapi rap stílus kihagyhatatlan élményt nyújt minden hardcore hip-hop fanatikusnak.

A kezdő „Tasmanian Pain Coaster” kilő bennünket a mély űrbe. A „Smithereens (Stop Cryin’)” refrénje nagyon nem normális. Aztán jön az „Up All Night” rockos hangszerelésével, amely az album egyik csúcspontja. Az „EMG” egy old schoolos nóta, persze ez is El-P módra. A dal végén már megint a robotok háborújába kerülünk, majd a „Drive” következik. A refrén hasonlít az előző lemez „Dead Dishee”-jére. A „Run The Numbers”-ben közreműködőként hallhatunk egy másik alulértékelt underground arcot, Aesop Rockot. A ritmus húzós, a refrén beteg, a két forma meg úgy osztja, hogy Bow Wow visszaülhet az iskolapadba jegyzetelni.

A „Habeas Corpses (Draconian Love)” megint csak egy gyöngyszem az indusztriális rapből. A „The Overly Dramatic Truth” egy viszonylag nyugisabb szám. Azért ebből sem hiányzik a földbedöngölő ritmus, de ezúttal inkább egy szelíd Mars-szafarira emlékeztet, mint a Csillagközti invázióra. A „No Kings”-ben újra előjönnek az old school jegyek, majd a „The League Of Extraordinary Nobodies” már-már halálos dózisban nyomatja ránk El-P a furcsábbnál furcsább hangeffekteket.

Az albumot lezáró „Poisonville Kids No Wins” kicsit talán hosszúnak tűnhet hét perces időtartamával, viszont olyat kapunk benne, ami garantáltan bólogatásra késztet. A James Bond hangmintával kezdődő track egy igazi, gigantikus apokalipszissá alakul át. El-P tehát mindent bevet, hogy lerombolja a hip-hopról eddig kialakult képünket. Felejtsük el a tapsolós ritmusokat, a csillogó felniket, és úgy egyáltalán mindent! A New yorki szövegelő egy vadonatúj világot tár a szemünk elé.

-Hóember-

[2007.03.30.]